XVI. Benedek pápa szerdai általános kihallgatása: katekézise a papi év jelentőségéről

XVI. Benedek pápa ezúttal is a Szent Péter téren tartotta szerda délelőtti általános kihallgatását, melyen katekézisét a múlt hét péntekén, Jézus Szentséges Szíve ünnepén megnyitott papi év témájának szentelte. "Miért van a papi év és miért éppen az ars-i plébánosra emlékezünk ennek kapcsán?" – tette fel a kérdést a pápa.

A Gondviselés úgy akarta, hogy Szent Pál és Vianney Szent János alakjai egymás mellé kerüljenek most a Szent Pál év végén és a papi év elején. A páli év során a rendkívüli igehirdetőt szemléltük, aki sok missziós útja során hirdette az Igét, most ebben a papi évben egy egyszerű földművesre tekintünk, aki egész életét egy kis faluban töltötte. Az egyik vidékről vidékre, országról országra járt, a másik a hívek ezreit mindig ugyanazon a plébánián maradva fogadta.
Különbözőségük ellenére van azonban valami alapvető azonosság bennük, mégpedig a saját szolgálatukkal való teljes azonosulás, továbbá a Krisztussal való közösségük. Miként Szent Pál mondja: „Krisztussal keresztre vagyok feszítve, élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ars-i plébános pedig így mondja: „Ha hitünk lenne, Istent látnánk rejtve a papban mint fényt az üveg mögött”.

A papi év célja – mondta Benedek pápa – hogy segítsük a papot a lelki tökéletesedés útján, amitől szolgálatának hatékonysága függ, továbbá hogy újból felfedezze és megerősítse a Kegyelem rendkívüli és nélkülözhetetlen adományának tudatát.

Kétségtelenül megváltoztak azóta a történelmi társadalmi körülmények, és a kérdés ma így hangzik: Miként tudják a papok napjainkban egy globalizált világban követni az ars-i plébánost? A mai világban - amelynek egyre kevesebb érzéke van a szent iránt, helyette annál inkább célszerűség érvényesül benne - fennáll annak a veszélye, hogy a papság katolikus értelmezése elveszik.

Napjainkban a papság teológiai és lelkipásztori értelmének megközelítésében kétféle, sokszor szembenálló értelmezés létezik. Az egyik a társadalmi szerepvállalás felől tekinti a papságot, amely így a szolgálattal azonosul, míg a szentségi-ontológiai másik megközelítés a pap szolgálatának a lényegét az Istentől rábízott küldetése létében látja, mely a szentségben ölt testet. Az első értelmezés az Eucharisztiához kapcsolódik a papság-áldozat összetartozás jegyében, míg a másik a Szó primátusának és az igehirdetés szolgálatának felel meg.

Alaposabban szemügyre véve, a két megközelítés nem áll ellentétben egymással – mondta Benedek pápa a szerdai kihallgatáson tartott beszédében - hanem ahogy a II. Vatikáni zsinat tanítja:
„A papok - mivel a maguk mértéke szerint az apostolok hivatalában részesednek - Istentől kegyelmet kapnak arra, hogy az evangélium hirdetésében fáradozva Krisztus Jézus szolgái legyenek a nemzetek között, hogy a nemzetek áldozata a Szentlélektől megszentelt kedves ajándékká legyen. Isten népét ugyanis az evangélium apostoli hirdetése hívja és gyűjti egybe, így mindazok, akik ehhez a néphez tartoznak, mivel a Szentlélek megszenteli őket, önmagukat adják oda "élő, szent, Istennek tetsző áldozatul" (Róm 12,1). A papok szolgálata által a hívők lelki áldozata egyesül Krisztusnak, az egyetlen közvetítőnek áldozatával, melyet a papok keze az egész Egyház nevében vérontás nélkül és szentségi módon a szentmisében fölajánl egészen addig, amíg az Úr el nem jön”.

Ezek után a pápa felteszi a kérdést: „Mit is jelent a papok számára az evangelizálás, miben áll az igehirdetés elsődlegessége?”. Jézus Isten Országáról beszél, de üzenete nemcsak egy „beszéd”, hozzátartoznak a tettei, csodái is. Valójában az igehirdetés üzenete maga Krisztus személye. A keresztény igehirdetés nem „szavakat” használ, hanem az Igét, a Szót magát. Ennek megfelelően Isten Szavának hiteles szolgálata megkívánja a paptól, hogy törekedjék az önmegtagadásra, a szentpáli tanítás jegyében: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem”. Vagyis a pap maga nem a Szó, hanem Keresztelő János tanúságtétele nyomán csak a „Szó hangja”. Ez az önmegtagadás, a páli kenószisz, vagyis önkiüresítés mintegy részvétel Krisztus áldozatában és ez teszi hitelessé az igehirdetést.

Beszéde végén a pápa az ars-i plébánost idézte: „Milyen félelmetes is papnak lenni! Milyen siralomra méltó a pap, amikor a misét közönséges dologként mutatja be! Milyen szerencsétlen egy pap benső lelki élet nélkül!”. Bárcsak a papi év a papokat arra vezetné, hogy a keresztre feszített és feltámadt Krisztussal azonosuljanak és bárcsak imitálnák a Keresztelő példáját, aki tudott kisebbedni, hogy Krisztus növekedjék!” - mondta a pápa.

A kihallgatás végén a Szentatya köszöntötte a különféle zarándok csoportokat, köztük egy magyart is:
Szeretettel köszöntöm a magyar híveket, elsősorban azokat, akik Jászjákóhalmáról érkeztek! Kedves Testvéreim, imáitokba ajánlom az elmúlt hónapban szentelt újmisés papjaitokat, hogy legyenek hűségesek az Evangélium hirdetésében és Isten népe életének megszentelésében. Szívesen adom apostoli áldásomat rátok és az újmisés papokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A kihallgatáson ezúttal is számos fiatal házaspár vett részt, akik a közelmúltban kötöttek házasságot. Egyik fiatal pár, Vályi Zsuzsanna és Mikes Zsigmond Budapestről érkezett és P. Vértesaljai László készítette fel őket az esküvőjükre. László atya velük készített interjúját hallják: