„Szeressétek és szerettessétek meg a Szűzanyát!” - idézte Szent Pio atya gyakori mondását XVI. Benedek pápa, az Úrangyala elimádkozásakor

Fél tizenegykor kezdődött a Benedek pápa által bemutatott szentmise a Szent Pio templom előtti téren, mintegy ötvenezer zarándok jelétében. Homíliája kezdetén a Szentatya az Eucharisztia jelentőségéről szólt, mely Pio atya életének középpontját alkotta: a szentmise volt hivatásának eredete, tanúságtételének ereje és áldozatának megszentelése is. Ezzel az erővel tudta legyőzni Pio atya mindazt a rosszat, mellyel életében szembe kellett néznie. Ezt a rosszat a Bibliában sokszor a tenger testesíti meg, amiként a szentmise olvasmánya Jób könyvében is erre utal. Ezzel szemben az evangélium Jézusa parancsol a tengernek és az engedelmeskedik neki. Létezik tehát ebben a világban a vihar jelképezte kozmikus rossz mellett egy másik erő, Krisztus szeretete, amelyről Pál apostol beszél a második korinthusi levélben.


Ez az erő nyilvánult meg a kivonuláskor, amikor a választott nép áthaladt a Vörös-tengeren és ez az erő tárult fel a maga teljes egészében Jézus húsvéti titkában, amikor legyőzte a halál tengernyi mélységeit. A tenger lecsendesítésének evangéliuma éppen Jézusnak a negatív erők feletti uralmáról szól, mely kivívta az apostolok elismerését: „Ki ez, hogy neki még a szél és a tenger is engedelmeskedik”. Igaz, hogy Jézus még aludni is tud a bárkában a viharos tengeren, de amikor eljön az órája, akkor őt is megtámadja az emberi bűnök nem kozmikus, de spirituális hulláma. Ez a gonosz utolsó támadása az Isten Fia ellen – mondta a Szentatya a San Giovanni Rotondo-ban tartott szentmise során. Jézus azonban nem kételkedett az Atyaisten hatalmában, sem közelségében. Ebben a drámai órában Jézus teljesen eggyé vált az Atyával, teljesen őreá hagyatkozott, másfelől pedig a bűnösökkel szolidárissá válva tapasztalta meg az egyedüllétet, az elhagyatottságot.


Jézusnak ez a személyes sorsa sok-sok szent életében visszatükröződik. Pio atya egy közülük. Ezt az alázatos, egyszerű származású embert „megragadta Krisztus”, hogy a kereszt örök hatalmának választott jelévé tegye. A stigmák, a szent sebek, melyek megjelölték őt testében, bensőleg egyesítették a Feltámadott-Keresztrefeszítettel. Hiteles követője Assisi Szent Ferencnek és Szent Pál nyomán ő is mondhatja: „Keresztre feszítettek engem is Krisztussal, de nem én élek többé, hanem Krisztus él bennem”. Pio atyának benső radikális harca nem földi ellenségekkel szemben zajlott, hanem a gonoszság lelke ellen. A legviharosabb támadásokat a gonoszlélektől kapta, amivel szemben „Isten fegyverzetével”, a hit pajzsával, a Lélek kardjával és Isten igéjével harcolt. Miközben Jézussal egyesült, mindig célpontja lett az emberi dráma mélységeinek és ezért ajánlotta fel önmagát és oly sok szenvedését, ezért is tudta magát teljesen odaadni a betegek ápolására. Így foglalhatjuk össze Pietrelcinai Szent Pio küldetését: a lelkeket vezetni és a fájdalmat enyhíteni - mondta Benedek pápa, majd utalt VI. Pálra, aki 1971-ben így jellemezte Pio atyát: „Az imádság és szenvedés embere volt”.


Mindenekelőtt az imádságé. Pio atya maga is imádsággá lett, testben és lélekben. Minden napja állandóan megélt rózsafüzér volt, vagyis Krisztus titkainak folytonos átelmélkedése, a Szent Szűzzel való spirituális egységben. Mindez a szentmisékben csúcsosodott ki: ilyenkor Pio atya teljes mértékben egyesült a meghalt és feltámadott Krisztussal. Ebből az imádságból mint forrásból fakadt a szeretete, melyet különös módon a betegek és a szenvedők felé fordított. A Jézus Szíve iránti szeretet segítette őt abban, hogy konkrét formát öltsön a betegek „szenvedése enyhítésének” nagy műve.
Beszéde végén Benedek pápa a kapucinus atyákhoz, a szerzetesekhez és szerzetesnővérekhez szólva Pio atya példáját felmutatva az aktivizmus és az elvilágiasodás veszélyeitől óvta őket. Amikor megannyi kihívás és nehézség nehezedik rájuk, tekintsenek Pio atyára, hogy Istentől kegyelmet nyerjenek a tisztánlátáshoz. Végül a pápa Szent Ferenc és Szűz Mária közbenjárását kérte a jelenlévőkre, hogy a jelen világ viharai közepette érezhessék mindig: a Lélek fuvallata erősebb mindenféle viharnál, mely az Egyház bárkáját veszélyezteti.


Benedek pápa a szentmise után az Úrangyala elimádkozásakor Pio atya Szűz Mária iránti tiszteletéről szólott, idézve a Szent egyik gyakori mondását: „Szeressétek és szerettessétek meg a Szűzanyát!”. Egész életében magán érzezte a Szent Szűz tekintetét, a Szenvedés enyhítésének a Házát is az ő művének tudta be. Végül Szűz Mária anyai pártfogását kérte a Szentatya a jelenlévő papok és hívek számára.