„Csak Isten számolhatja fel a gonosz hatalmát” – mondta a pápa a Pio atya által létrehozott kórházban

Vasárnap délután a pápa elsőnek a „Szenvedés Enyhítésének Háza” kórházat kereste fel, amelyet 1956-ban Pio atya avatott fel. A hatalmas épület előtti téren a szakadó esőben a Szentatyát a betegek és a kórház személyzetének egy küldöttsége fogadta.
A pápa beszédében emlékeztetett rá: Szent Pio atya azzal a céllal hozta létre a „Szenvedés Enyhítésének Házát”, hogy legyen az ima és a tudomány helye, ahol az emberiség a Keresztre feszített Krisztusban egy nyájként gyűl össze egyetlen pásztorral. Ezért a kapucinus szerzetes a kórházat az imacsoportok anyagi és főleg lelki gondozására bízta. Pio atya azt akarta, hogy ebben az egészségügyi struktúrában kézzelfogható legyen: a tudomány elkötelezettsége, hogy gyógyítsa a betegeket, soha ne váljon el a végtelenül gyengéd és irgalmas Istenbe vetett gyermeki bizalomtól. Amikor 1956. május 5-én Pio atya felavatta ezt a központot, a „Gondviselés teremtményének” nevezte azt. A magot a Gondviselés vetette el a földben, amelyet Isten szeretetének sugara melegít fel.

A pápa hálát adott Istennek, hogy a kórház munkatársai már több mint ötven éve, hűen a kapucinus szerzetestől kapott utasítások szerint végzik munkájukat, mind a kutatás, mind az orvostudomány terén elismert eredményekkel.
A Szentatya szeretett volna minden kórtermet felkeresni, minden beteget és ápolót köszönteni, de erre nem volt lehetősége. Mindnyájukhoz szól azonban atyai bátorításával, hogy folytassák tovább evangéliumi tevékenységüket, enyhítsék a szenvedést.
Minden alkalommal, amikor belépünk egy gyógyközpontba, gondolatunk természetesen a betegség és a fájdalom misztériuma felé fordul, reménykedünk a gyógyulásban és felismerjük az egészség felbecsülhetetlen értékét, amelyet gyakran csak akkor veszünk észre, amikor hiányzik. A kórházakban kézzelfoghatóvá válik létünk értékes mivolta, de egyben törékenysége is – mondta beszédében a pápa. Jézus példáját követve az egyház, kezdeteitől fogva kötelességének és kiváltságának érezte, hogy a szenvedők mellé álljon, különös figyelmet fordítson a betegekre.

A betegség, amely számos formában jelentkezik nyugtalanító kérdéseket támaszt: miért szenvedünk? Lehet-e pozitívnak tekinteni a fájdalom tapasztalatát? Ki tud megszabadítani bennünket a szenvedéstől és a haláltól? Egzisztenciális kérdések ezek, amelyek legtöbbször válasz nélkül maradnak, mivel a szenvedés felfoghatatlan rejtély az értelem számára. A szenvedés része az ember misztériumának. Csak Isten számolhatja fel a gonosz hatalmát – folytatta beszédében XVI. Benedek. Mivel Jézus Krisztus a világba jött, hogy kinyilatkoztassa üdvösségünk isteni tervét, ezért a hit segít bennünket, hogy behatoljunk az emberi lét egészének értelmébe, beleértve a szenvedést is. Bensőséges kapcsolat áll fenn Jézus keresztje és a mi fájdalmunk között, ami átalakul, ha azt az Isten közelségének és velünk való szolidaritásának tudatában éljük meg. Pio atya megérezte ezt a mély igazságot és a kórház megnyitásának első évfordulóján megjegyezte: a központ betegei, orvosai, papjai legyenek a „szeretet kifogyhatatlan tartályai”.

Szent Pio most is ezt kéri a Szenvedés Enyhítése Házának nagy családja minden tagjától. Hozzájuk kapcsolódnak az imacsoportok is, akik – Pio atya szavai szerint –
előre tolt bástyái a kórháznak, amely a szeretet Citadellája, a hit termőtalaja, a szeretet tűzhelye.
Itt említjük meg, hogy Pio atya szerzetesi cellájában 1940. január 10-én közölte a gyógyközpont létrehozására vonatkozó elhatározását legközelebb álló lelki gyermekeivel, akik között volt Kisvárday Károly patikus is. A zárai származású gyógyszerész élete végéig San Giovanni Rotondoban működött. A központnak hagyományozta villáját. Ma is a „Kisvárday villa” néven ismert épületben működik 1949 óta a „La Casa Sollievo della Sofferenza” c. folyóirat, Pio atya imacsoportjainak hivatalos szerve.