„Alcide De Gasperi keresztény politikus tanúságtétele ma is legyen példa a közéleti
felelősök számára” – mondta a pápa
XVI. Benedek elismeréssel szólt az 1881 és 1954 között élt olasz miniszterelnökről,
aki egyben, mint az Európai Szén- és Acélközösség első elnöke, az egységesült földrész
atyjai közé tartozik. Jelentős személyiség volt, aki az Olaszországban és Európában
végbemenő mély történelmi és társadalmi változások idején hatékonyan tevékenykedett
a közjó érdekében. De Gasperi evangéliumi nevelésben részesült és képes volt arra,
hogy konkrét tettekben valósítsa meg hitét. A spiritualitás és a politika összhangban
élt benne és jellemezte szociális és lelki elkötelezettségét. Távolbalátón vezette
a fasizmust és a második világháborút követő időszakban Olaszország újjáépítését és
bátran megjelölte számára a jövő útját, védelmezve a szabadságot és a demokráciát.
1981-ben, születésének 100. évfordulóján II. János Pál pápa felidézte emlékét,
hangsúlyozva, hogy De Gasperi személyiségében a hit volt tetteinek központi mozgatója,
értékrendszerének kritériuma, választásainak szempontja. Szilárd evangéliumi tanúságtétele
abban az emberi és spirituális nevelésben gyökerezik, amelyet családjában kapott.
1902-ben részt vett szűkebb hazája, Trento első katolikus kongresszusán, amelyben
felvázolta az egész életét meghatározó apostoli programját: „Nem elég saját magunkban
megőrizni a kereszténységet. Az egész nagy katolikus hadsereggel küzdeni kell azért,
hogy visszahódítsuk a hitnek az elveszített területeket.”
Zsúfolt politikai
programjai mellett minden nap nagy időt szentelt az imának és az Istennel ápolt kapcsolatnak.
Amikor háborús ellenállóként börtönbe került, elsőként a Bibliát vette magához és
később is megőrizte azt a szokását, hogy jegyzeteket készítsen bibliai utalásokkal.
A pápa kiemelte még De Gasperi erkölcsi egyenességét, az emberi és keresztény értékekhez
való vitathatatlan hűségét. A nehézségek ellenére maradéktalanul és őszintén csatlakozott
az egyházhoz, beleértve a pápai dokumentumok erkölcsi és szociális irányelveit, amelyek
szinte minden nap táplálták közéleti hivatását. „Miközben imádkozunk ennek a nemzetközi
hírű államférfinek a lelkéért, aki politikai tevékenységével nagy szolgálatot tett
az egyháznak, Olaszországnak és Európának, azt kérjük az Úrtól, hogy keresztény tanúságtételéből
merítsenek ma mindazok, akik az olasz és más népek sorsát irányítják” – mondta végül
beszédében a Szentatya.