A pap mint ajándék - P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete

A papi szolgálat alapvető fontosságú az egyház életében. Nem titok azonban, hogy a papság ma nehéz időszakot él meg. A világ számos részét általános szekularizáció uralja, csökkent a pap társadalmi szerepének elismerése, és a szolgálat közmegítélésén súlyos sebeket ütött egyes papok méltatlan magatartása. Ehhez járul még bizonyos mértékben a világi hivatások jogos elismerése is az egyházon belül... - kezdi jegyzetét P. Lombardi.

Benedek pápa nem szociális-vallási megállapításokkal válaszol a problémára, hanem belső megújulást hirdet minden pap számára, hogy erősebben és hatásosabban tanúskodjanak az Evangéliumról napjainkban. A papi év kezdetekor a Szentatya paptestvéreihez írt levelében nem kívülről közelíti meg a kérdést, hanem a papi hivatás szívéből kiindulva, az arsi szent plébános papi életét állítva példaként. Szinte provokációnak hat egy olyan plébánost választani lelki példaként, aki egy kétszáz lelkes kis francia faluban élt 150 évvel ezelőtt. De ha a pap valóban az Eucharisztiában él, az Isten és az emberek közötti kiengesztelődés szolgálatában, Isten irgalmasságának megnyilvánulásában, akkor az idő és a hely másodlagossá válik.

A Szentatya leveléből mély spiritualitás árad, szerető gyöngédség Jézus és az emberek felé, közülük is elsősorban azokhoz, akik távol vannak Istentől, vagy nehézségekkel küzdenek. És talán nem éppen erre a szeretetre van ma olyan sürgető szükség, mely szívünk ajtaján kopogtat? Ezért beszél a pápa a papról mint ajándékról az egyház és az egész emberiség számára. Persze csak akkor, ha a pap megéli hivatását - zárja eheti jegyzetét P. Federico Lombardi.