„A papok legyenek Isten szíve szerinti lelkipásztorok” – a Szentatya levele a papság
éve alkalmából
„Az elkövetkező év legyen alkalom arra, hogy minden pap elkötelezze magát a belső
megújulásra. Tegyenek mélyreható evangéliumi tanúságot a mai világban” – ezt kívánja
XVI. Benedek paptestvéreinek címzett levelében a Papság Éve alkalmából, amelyet június
19-én, pénteken, Jézus Szentséges Szíve ünnepén este vesperással nyit meg a Szent
Péter bazilikában. Ez a liturgikus ünnep egyben a papok megszentelődésének imanapja
is. A pápa kezdeményezése kapcsolódik Vianney Szent János, arsi plébános halálának
150. évfordulójához is, amelyre augusztus 4-én emlékezünk.
A pápa levelében
hangsúlyozza, hogy a papok óriási ajándékot jelentenek nemcsak az egyház, hanem az
egész emberiség számára. Világszerte sok-sok pap fáradhatatlanul végzi apostoli tevékenységét,
fenntartás nélkül szolgálja Istent és testvéreit nehézségek és meg nem értések ellenére
is. Egyes esetekben szembe kell nézniük az üldöztetéssel is, olykor egészen a vértanúságig
menően. A Szentatya keserűséggel állapítja meg, hogy vannak olyan eléggé el nem ítélhető
helyzetek is, amelyekben maga az egyház szenved egyes szolgái hűtlensége miatt. Ezek
alkalmat adnak a világnak a botrányra és az egyház visszautasítására.
Az arsi
plébános Isten szíve szerinti lelkipásztor volt: mindenekelőtt a végtelen alázat jellemezte,
ugyanakkor tudatában volt annak, hogy mint pap, hívei számára az isteni irgalmasság
egyik legértékesebb ajándéka. Végtelen nagy felelősségérzettel rendelkezett. „Ha jól
megértenénk, mit jelent papnak lenni, belehalnánk, nem az ijedtségtől, hanem a szeretettől”
– ismételte gyakran. Tudatában volt meghívásának, amely arra szólt, hogy megtestesítse
Krisztus jelenlétét, tanúságot tegyen üdvözítő gyöngédségéről. Elsőként azt kell megtanulnunk
az arsi plébánostól, hogy teljesen azonosítsuk magunkat papi szolgálatunkkal – írja
a Szentatya. Nem szabad elfelednünk, hogy a papi szolgálat alapvető hatékonysága független
a pap életszentségétől. Azonban nem lehet elhanyagolni azt a rendkívüli termékenységet
sem, amely a papi szolgálat objektív szent mivolta és a pap szubjektív életszentsége
közötti találkozásból fakad – szögezi le levelében XVI. Benedek pápa.
Vianney
Szent János rendszeresen meglátogatta a betegeket és a családokat, népmissziókat és
templomi búcsúkat szervezett, pénzt gyűjtött karitatív és missziós tevékenységéhez,
szépítette plébániatemplomát, foglalkozott az árvákkal, a gyermekek oktatásával, konfraternitásokat,
vallásos testületeket alapított és a világi híveket együttműködésre szólította fel.
Példája rámutat azokra a területekre, ahol egyre inkább ki kell terjeszteni az együttműködést
a világi hívekkel, akik a papokkal együtt alkotják az egyetemes papságot – utal a
pápa a II. vatikáni zsinat tanítására. Az arsi plébános minden nap imába mélyedt a
tabernákulum előtt, szentmisét mutatott be, gyóntatott. Meggyőződése volt, hogy a
szentmise jelenti a pap buzgóságának forrását. Sajnálatra méltó az a pap, aki úgy
ünnepli az Eucharisztiát, mintha hétköznapi dolgot cselekedne.
A pápa Vianney
Szent János példája nyomán arra buzdítja a világ papjait, hogy legyenek kimeríthetetlen
bizalommal a bűnbánat szentségéhez, helyezzék azt lelkipásztori gondoskodásuk középpontjába.
A szent plébános olykor 16 órán át gyóntatott: bátorította az elkeseredetteket, felrázta
a lanyhákat, átalakította sok hívő életét, mert megéreztette velük az Úr irgalmas
szeretetét. Ars a lelkek nagy kórházává vált. Vianney Szent János szerint a plébánosok
számára az jelent szerencsétlenséget, ha a lélek ellankad, megszokja a bűn vagy a
közöny állapotát. Ezért ő maga komoly aszkézist gyakorolt virrasztással és böjttel.
Egy paptestvérének egyszer ezt mondta: „Ez az én receptem: a bűnösökre enyhe penitenciát
szabok, a többit én végzem el helyettük”. A lelkek ára Jézus vére, és a pap nem szentelheti
magát a lelkek üdvösségének, ha személyesen nem vesz részt a megváltás „drága árában”
– írja levelében a pápa.
Arra bátorítja a papokat, hogy a szent plébános nyomán
kövessék az „új életstílust”, amelyet Krisztus vezetett be. Kövessék a szegénység,
tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsait, amely a keresztény életszentség
szabályos útja mindenki számára, saját életállapotának megfelelően. A szegénységet
illetően az arsi plébános ezt vallotta: „titkom egyszerű: mindent továbbadok, semmit
sem tartok meg magamnak”. Tisztasága visszatükröződött szemében, amikor a tabernákulumra
tekintett egy szerelmes szemével. Fenntartások nélküli engedelmességét bizonyítja
tanítása: csak egyféle módon lehet Istent szolgálni, úgy, ahogyan ezt Ő akarja.
A
papok éljenek az új tavasz lehetőségével, amelyet a Szentlélek éleszt fel napjainkban
az egyházban, az egyházi mozgalmak és új közösségek révén is – írja a pápa. Fontos
továbbá a papok egymás közötti és a püspökhöz fűződő szeretetközössége. Csak így tudják
megélni a maga teljességében a papi nőtlenség ajándékát. Képesek lesznek arra, hogy
felvirágoztassák a keresztény közösségeket, amelyekben megismétlődnek majd az első
igehirdetés csodái.
XVI. Benedek utal előde, VI. Pál szavaira, miszerint „korunk
embere szívesebben hallgatja a tanúságtevőket, mint a mestereket, illetve akkor hallgat
a mesterekre, ha azok egyben tanúságtevők”. Végül Mária oltalmába ajánlva a papság
évét a következő szavakkal zárja levelét: „Kedves papok! Krisztus számít rátok. Az
arsi szent plébános példája nyomán hagyjátok, hogy Krisztus meghódítson benneteket.
Így mai világunkban ti is a remény, a kiengesztelődés és a béke hírnökeivé váltok!”