Interjú Cristoph Schönborn bécsi bíborossal az osztrák püspökök vatikáni látogatásáról

„Nézetek testvéri megosztása az osztrák egyház állapotáról és útjáról” – ez volt Christoph Schönborn bécsi bíboros véleménye szerint az osztrák püspökök kétnapos intenzív vatikáni látogatása, melynek során találkoztak XVI. Benedek pápával és több vatikáni hivatal vezetőivel. A Szentatya arra bátorította őket a jelenlegi helyzetben, hogy mélyítsék el a hitet, hűen a II. Vatikáni Zsinathoz és a zsinat-utáni tanítóhivatalhoz. Az osztrák püspökök vatikáni látogatására a „Wagner-ügy” vagy másképpen „Linzi ügy” adott alkalmat, vagyis a pápa által linzi segédpüspökké kinevezett Gerhard Wagner lemondása a hivataláról, még mielőtt ő azt elfoglalta volna. A megbeszélések azonban messze túlmentek ezen a konkrét eseten – nyilatkozott szerdán délután a Vatikáni Rádió német adásának Christoph Schönborn bíboros:


„Bennünket úgy hívtak meg. Kifejezetten hangsúlyozom ezt, mert nagyon szívélyes, testvéri megbeszélést folytattunk. Tehát nem idéztek be minket Rómába, hanem megkértek bennünket arra, hogy véleményt cseréljünk az osztrák egyház helyzetéről és különösen is a linzi egyházmegyéről. Egyáltalán nem titok, hogy ott nagy feszültségek vannak és hogy léteznek az egyházon belül különféle frakciók, továbbá hogy dr. Gerhard Maria Wagner segédpüspökké kinevezése nagy ellenkezést váltott ki, hogy visszavonulása és a kérése a pápához, hogy hivatalától visszaléphessen illetve hogy ne kelljen a szentelést elfogadnia, egyik oldalon nagy tetszést aratott, másik oldalon viszont sajnálkozást váltott ki. Ezek tények, melyek aggodalommal töltenek el, ahogy mindez Linzben látható és ahogy ez ügy továbbhalad. Ezért akart a Szentatya – a saját kezdeményezésére – meghívni bennünket” – nyilatkozta a Vatikáni Rádió német adásának a bécsi bíboros-érsek.


Ausztriából a püspökkar vezetői utaztak Rómába: Schönborn bíboros mellett helyettese Egon Kapellari püspök, Alois Kothgasser salzburgi metropolita érsek, továbbá Ludwig Schwarz linzi püspök és a bécsi apostoli nuncius, Stephan Zurbriggen érsek. A tanácskozásokon tematikusan érintették az osztrák egyház nehézségeit és erősségeit:

„…szó volt a papi szemináriumokról, a teológiai fakultásokról, a világiak helyzetéről, a tanítás kérdéseiről és ahogy ezt a Hittani Kongregáció látja, aztán egyházfegyelmi kérdésekről. Mindezt nagyon megkülönbözetett és testvéri módon. Soha nem éreztük azt, mintha a vádlottak padján ülnénk hanem tényleg közös gondunknak tekintettük mindezt.”

 
Schönborn bíboros különösen is két szempontot emelt ki a megbeszélések során: a katolikus hívek a társadalomban betöltött pótolhatatlan szerepét és a papok cölibátusának kérdését. Ezek a kérdések Európa szerte felmerülnek.


„A Szentatya a cölibátus témájához nagy benyomást keltő megjegyzést fűzött, mert Ausztriában és különösen is Felső-Ausztriában ez egy nagyon vitatott téma. Azt mondta: Végül is a kérdés arról szól, hogy mi vajon hiszünk-e abban, hogy lehetséges-e, értelmes-e az egész életet Istenre, mint fundamentumra ráépíteni. És az Istenért végzett szolgálat, a Jézus Krisztusért vállalt szolgálat bizonyos módon formát kap a nőtlenség életmódjában, ahogy ezt Jézus értette, az Isten országa kedvéért vállalva azt. Nem a házassággal szembeni gyanakvásból, sem pedig a házasság megvetéséből fogadva azt, hanem mint olyan legfőbb jót, amit Isten, Jézus Krisztus adott nekünk, aki jelen van a világban és ezért lehetséges és értelmes is az életet egészen Krisztusra építeni.”

 
Az osztrák püspökök és a vatikáni képviselők egyetértettek abban, hogy a világi katolikus híveknek még nagyobb társadalmi szerepet kell vállalni.


„Ezt egész Európában érezzük, Ausztriában és Linzben is. Sok világi hívőnk van, különösen is Linzben, akit elkötelezettek az Egyházban. Ez nagyon pozitív és örvendetes dolog. De nekünk még sürgősen szükségünk van világiakra, akik a társadalomban kötelezik el magukat. Egyre inkább érezzük, hogy a világiaknak mennyire jelen kell lenni a szakmában, a gazdaságban, a politikai életben, a médiában, a nyilvánosság előtt. Biztos, ez olyan pont, amiről a jövőben szó lesz, a misszió, az evangelizálás, az újraevangelizálás témáiról. Felső-Ausztriában a gyakorló hívek száma meglepően magas az ország egyéb részéhez mérten, de egészen magas azoknak száma, akik nem találnak utat az egyházhoz és akik számára az evangélium már valami idegen dolog. Ez meg kell, hogy mozdítson bennünket, és az újraevangelizálás új útját kell megtalálnunk.”

A találkozások során Schönborn bíboros a Vatikánban osztrák világi kezdeményezéseknek egy memorandumát adta át. Ez a csoport a paphiánnyal, lelkipásztorkodás szükségleteivel foglalkozik és olyan utat nyitogat, mely eltér a tanítóhivatal és a hagyomány útjától: ilyenek például a cölibátus kötelezettségének eltörlése és a házas férfiak számára a papi szolgálat, a nők számára pedig a diákonátus szolgálatának lehetővé tétele.

„ Én megígértem ezeknek a világi kezdeményezéseknek, hogy a memorandumukat személyesen adom át, amit én ma meg is tettem, amikor Hummes bíborosnak, a Papi Kongregáció prefektusának átadtam, egy személyes kísérőlevéllel együtt és arra kértem, hogy azt figyelmesen olvassa el. És jóllehet a kezdeményezések némely végkövetkeztetésével nem is értek egyet, amit én nekik nyíltan megmondtam, mégis hiszem, hogy ez fontos, hogy ezt itt Rómában tudják, amit az egyházért fáradozó világi híveink egy része gondol.”

 
Szokatlan az az eljárás, hogy püspökök egy csoportja meghívást kap Rómába, hogy a helyi egyház időszerű kérdéseiről tárgyaljanak. Rendszerint ilyen megbeszélések az ötévenként esedékes ad-limina látogatások keretében zajlanak, ami az osztrák püspökök esetében 2005 őszén történt utoljára. A Szentatya most kétszer fogadta az osztrák püspöki delegációt. Schönborn bíboros hálásnak mutatkozott a találkozás lehetőségéért.

„Nagyon mélyen érintett bennünket, hogy a Szentatya, aki jóllehet az egész világegyház gondjaival törődik, most Ausztria helyi egyháza számára oly sok időt szentelt, hogy meghallgassa gondjait és hogy Róma gondjait velünk szemben kifejezhesse. Mi éreztük a Szentatya Ausztria iránti mély szeretetét és ezért nagyon, nagyon hálásak vagyunk.”