A papság éve - P. Federico Lombardi SJ jegyzete

"A papoknak sem szabad elfeledkezni arról, hogy imádkozzanak!" XVI. Benedek pápa e szavak kíséretében szokta átadni a rózsafüzért a papoknak egy-egy audiencia vagy találkozó végén - emlékezik vissza P. Lombardi, akivel többször is előfordult az eset. Hamarosan megkezdődik a papság éve, amelyet a pápa Vianney Szent János halálának 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. Az ars-i plébános lelkisége és buzgalma ragyogó példa a papok számára, főként a lelkipásztorkodásban.

"Mindig erős a kísértés, hogy az imádságot felületes és sietős pillanatokra szorítsuk, és hagyjuk, hogy emberi elfoglaltságaink és aggodalmaink eluralkodjanak rajtunk" - mondja a pápa. Az ars-i plébános szerint ez olyan, mintha azt mondanánk a Jóistennek: "Csak két szót akarok mondani neked, így gyorsan végzek és otthagylak". Ha az Istennel való egység problémája felvetődik minden keresztény számára, különösen így van ez a papok esetében. Számuk ugyanis egyre csökken, így nehezen tudnak eleget tenni a feléjük irányuló igényeknek.

Természetesen a papok életszentsége elsősorban az ő felelősségük, ugyanakkor a hívek egész közösségét is érinti. Elég néhány méltatlan pap ahhoz, hogy súlyos sebet ejtsen az egyház hitelességén. Másrészt pedig a közösség lelki együttérzése hatalmas támasz a papnak spirituális életében és apostolkodásában egyaránt. A papság éve tehát nemcsak a papokra, hanem mindenkire érvényes - állapítja meg végül eheti jegyzetében P. Federico Lombardi jezsuita.