„Ne féljetek!” – Isten Szolgája, II. János Pál örökre megváltoztatta Kelet-Európa
történelmét
1979. június 2-a és 10-e között Lengyelország felejthetetlen napokat élt át. A nemzet
katolikus híveinek milliói a kommunista elnyomás idején annak lehettek tanúi, hogy
honfitársuk, Karol Wojtyła az egyetemes egyház legfőbb pásztorának fehér reverendájában,
tárt karokkal tér vissza hozzájuk. II. János Pál hazájában tett első apostoli útja
30 évvel ezelőtt, örökre megváltoztatta a kelet-európai kommunista tömb történelmét.
Rádiónk műsorigazgatója, P. Andrzej Koprowski jezsuita így idézte fel az emlékezetes
zarándoklatot: „Első lengyelországi útja alkalmával II. János Pál érintett minden
olyan teológiai tanítást, amely nemcsak a magánéletre, hanem a közösségi, társadalmi,
kulturális és közéleti témákra is vonatkozott. ’Keresni kell mindazt, ami szükséges
az ember jólétéhez’ – mondta a pápa. Az embernek otthon kell éreznie magát minden
kapcsolatrendszerben. Varsóban hangsúlyozta, hogy az egyház Krisztust adta Lengyelországnak,
vagyis azt a kulcsot, amely az összetett emberi valóság megismeréséhez szükséges.
A látogatás rendkívüli légkörben zajlott: tele volt politikai feszültséggel, főleg
a fiatalokkal és munkásokkal való találkozás alkalmával Jasna Górán illetve Nowa Hután.
’A kereszténység és az egyház nem fél a munkától, a munkán alapuló rendszertől.
A pápa nem fél a munkásoktól. Saját tapasztalatai alapján állítja, hogy a munka révén
Evangélium új olvasatát ismerte meg. Észrevette és meggyőződött róla, hogy az Evangéliumba
mélyen belevésődik az emberi munka jelenkori problematikája, amit nem lehet maradéktalanul
megoldani az Evangélium nélkül’ – mondta 30 évvel ezelőtt II. János Pál.
P.
Koprowski azt is felidézte, hogy a kommunista rezsim, az akkori lengyel kormány, a
pártvezetők nagy félelemmel tekintettek az utazásra. Attól tartottak, hogy a pápalátogatás
országszerte zavargásokat provokál. Valójában azonban örömmel és lelkesedéssel teli
napok voltak azok. Évtizedek után hívők és nem-hívők most egymásra találtak, szabadnak
érezték magukat, ismét felfedezték emberi méltóságukat. Nem álltak szembe a rezsimmel,
mert a rezsim egyszerűen eltűnt távlataikból. Ugyanúgy, mint ahogy az ablaktörlő eltünteti
a foltot az üvegről.
A krakkói bíboros érsek megválasztása Péter székébe,
1978. október 16-án, és a pápa első lengyelországi zarándoklata lendületet adott annak
a mélyre ható folyamatnak, amely a lengyel társadalomban megindult. Mentális, de egyben
kulturális és társadalmi átalakulás volt ez, amelynek eredményeként létrejött a Szolidaritás
mozgalom. Megújult a remény, hogy lehet emberhez méltóbb, szabad életet élni, hogy
meg lehet változtatni az elnyomó és gazdaságilag, társadalmilag működésképtelen struktúrákat.
II. János Pál mindenki számára megnyitotta a kereszténység, az egyház, Krisztus
üdvözítő misztériumának távlatait. És nem pusztán a katolikusok számára, nem csak
azoknak, akik a templomokban összegyűltek, hanem azoknak is, akik látszólag az egyházon
kívül álltak. Krisztus ugyanis mindenki számára eljött és ez az üzenet sokakat megérintett.
Ez az érlelődési folyamat nemcsak Lengyelországban indult el, hanem az egész
térségben. Gnieznóban, utazása második napján II. János Pál köszöntötte a szovjet
tömb országaiból érkezett zarándokokat, felsorolva a különböző nemzetiségeket. Zarándoklatának
harmincadik évfordulója nem pusztán Lengyelország és a helyi egyház számára jelentős.
A kelet-európai országok részegyházainak újjászületése, a gondolkodásmód,
a politikai helyzet megváltozása, a Berlini Fal összeomlása, az Európai Unió kibővítése
- minden nehézség ellenére - annak az útnak az állomásait jelzik, amely abban a harminc
évvel ezelőtti lengyelországi apostoli látogatásban gyökerezik – nyilatkozta P. Andrzej
Koprowski lengyel jezsuita, a Vatikáni Rádió programigazgatója. Visszaemlékezését
az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap „Az új Európa gyökerei” címmel június
10-i, szerdai számának címlapján tette közzé.