2009-06-10 16:16:28

A hit és az értelem nincs ellentétben egymással – a pápa katekézise a szerdai általános audiencia alkalmával


XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt 15 ezer zarándok részvételével tartotta meg az általános kihallgatást a Szent Péter téren. Olasz nyelvű katekézisét, amelyet rövidebb formában a világnyelveken is megismételt, egy jelentős nyugati keresztény gondolkodó, Johannes Scotus Eriugena (vagy Erigena) alakjának szentelte.

Johannes Scotus minden valószínűség szerint Írországban született a 800-as évek elején, de nem tudjuk, hogy mikor hagyta el a szigetet és hajózott át a La Manche csatornán, hogy így teljesen jelen legyen abban a kulturális világban, amely a Karolingok és főként Kopasz Károly körül alakult ki Franciaországban, a IX. században. Nem tudjuk tehát mikor született és azt sem, hogy pontosan mikor halt meg. A történészek szerint valószínűleg 870 halálának dátuma. A Szentatya ezekkel az életrajzi adatokkal kezdte szerdai katekézisét.

Johannes Scotus Eriugena szakavatott ismerője volt a görög és a latin patrisztikai kultúrának. Jól ismerte többek között Ágoston, Ambrus, Nagy Szent Gergely és más nyugati egyházatyák műveit, hasonlóképpen a nem kevésbé nagy keleti egyházatyákat, köztük Nisszai Szent Gergelyt és Aranyszájú Szent Jánost. Különös érdeklődéssel tanulmányozta Szent Maximus Confessor és főként Areopagita Dénes műveit. Ez utóbbi név mögött egy V. századi szíriai keresztény író alakja húzódik meg, akiről Johannes Scotus Eriugena más középkori gondolkodókkal együtt azt tartotta, hogy Szent Pálnak arról a közvetlen tanítványáról van szó, akiről az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk.

Szent Dénes műveit latinra fordította és magát a szerzőt az „isteni” jelzővel illette, éppen mivel meg volt győződve apostoli eredetéről. A nagy középkori teológusok, köztük pl. Szent Bonaventura, az ő fordításának köszönhetően ismerkedtek meg Szent Dénes írásaival. Valójában azonban Johannes Scotus teológiai munkássága nem bizonyult szerencsésnek: a Karolingok korának letűnése után munkái feledésbe merültek, sőt még az egyházi hatóság cenzúrája is árnyékot vetett alakjára. Johannes Scotus a radikális platonizmust képviseli, amely olykor közelít a panteista szemlélethez, bár személyes szubjektív szándékai mindig az igaz tanításhoz igazodtak.

Művei közül említést érdemel a „De divisione naturae” – a Természet felosztásáról c. értekezése és „Szent Dénes égi hierarchiájának” bemutatása. Ezekben olyan teológiai és spirituális megfontolásokat dolgoz ki, amelyek megérdemelnék a mai teológusok figyelmét is. A szerző többek között azt állítja, hogy üdvösségünk a hittel kezdődik. Nem beszélhetünk tehát Istenről saját elképzelésünk szerint, hanem abból kell kiindulnunk, amit Isten mond önmagáról a Szentírásban. Johannes Scotus meg van győződve arról, hogy mivel Isten egyedül az igazságot mondja, a tekintély és az értelem soha nem lehet ellentétben egymással. Bátran állítja tehát az értelem értékét, amely arra a bizonyosságon alapul, hogy az igazi tekintély ésszerű, mert az alkotó értelem maga Isten. Az Ige megdicsőíti egy kissé vak értelmünket – mondta még a Szentatya Johannes Scotus tanítása nyomán.

Valójában Isten pedagógia szándékkal adta a Szentírást. Az írások helyes olvasata nyomán az értelem megnyílik az igazság felé vezető biztos út előtt. Ezen az úton haladva jutunk el a misztérium küszöbéhez. Ezzel kapcsolatban Johannes Scotus a theosis-megistenülés jelképét használja. Johannes Scotus egész teológiai gondolkodása világos kísérlet arra, hogy a kimondhatatlan Istenből kifejezze a kimondhatót, egyedül az Ige megtestesülésének misztériumára alapozva. Ugyanakkor azonban tisztában van azzal is, hogy a szavak mennyire elégtelenek. Fennmarad mégis írásainak és őszinte misztikus élményének varázsa.

A pápa végül Johannes Scotus Eriugena főműve, a „De divisione naturae” néhány mondatát állította a XXI. század hívőinek figyelmébe: „Ne akarjunk mást, mint az igazság örömét, amely Krisztus és ne legyen más, amit el kell kerülnünk, mint Krisztus hiánya. Ez lenne ugyanis a teljes és örök keserűség egyedüli oka. Vedd el tőlem Krisztust és semmi jó nem marad, semmi más nem kelt bennem olyan rettenetet, mint az Ő hiánya. A racionális teremtmény legnagyobb gyötrelme a Krisztustól való megfosztottság és az Ő hiánya.” Ismerjük el magunkénak ezeket a szavakat és alakítsuk imádsággá Őhozzá, Aki után a mi szívünk is sóvárog – mondta végül XVI. Benedek pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás alkalmával.







All the contents on this site are copyrighted ©.