A nyári időszakban sem feledkezzünk meg a vasárnapi szentmiséről – mondta XVI. Benedek pápa az általános kihallgatásra egybegyűlt zarándokoknak

A Szentatya szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartotta meg az általános kihallgatást a világ minden részéből érkezett 30 ezer zarándoknak. A katolikus egyház nagy középkori alakjairól szóló katekézis-sorozatában ezúttal Hrabanus Maurus bencés apátot mutatta be, akit az utókor a „Praeceptor Gemaniae” – „Németország tanítómestere” névvel tisztelt meg. Hrabanus hozzánk, a ma embereihez is szól főként élete példáján keresztül. Azt kéri: úgy osszuk be munkánkat, hogy jusson hely életünkben Istennek és ne feledkezzünk meg arról, hogy a vasárnapot megszenteljük.

A pápa a szerdai kihallgatáson elhangzott beszédében részletesen bemutatta Hrabanus Maurus életútját. 780 körül született Mainzban és már gyermekként megismerkedett a bencések monasztikus életformájával a fuldai kolostori iskolában. Tanulmányai során olyan hatalmas műveltségre tett szert, hogy felfigyeltek rá korának nagyjai. A fuldai monostor apátja, később pedig szülővárosának érseke lett, ám szerteágazó lelkipásztori feladatai ellenére nem hagyta abba a tudományos munkát és mindig talált időt a szemlélődő imádságra. A fuldai, a mainzi, a limburgi és wroclawi egyházmegyében szentként vagy boldogként tisztelik.

Első teológiai műveit költemény formában írta, valószínűleg az ő nevéhez fűződik a Veni Creator Spiritus, a latin egyház egyik legszebb és legismertebb himnusza. Hrabanus Maurus munkásságában az értelem és a szív hangja mellett – a keleti hagyományból merítve - egybekacsolta a különböző művészeteket. A nyugati világban ez soha nem tapasztalt magasságokra vezetett pl. a biblia kódexek díszítésében, a művészetek más ágaiban és amelyek oly virágzóak voltak a nyomtatás feltalálásáig és még azon túlmentően is. Hrabanus tisztában volt azzal, hogy a hittapasztalat nem csak az értelmet és szívet érinti, hanem a szépség és az emberi érzékenység más szempontjait is, amelyeken keresztül az ember szellemében, lelkében és testében egyaránt részesül az igazságból. Isten, amikor testével és vérével emberré lett, belépett az érzékek világába, ezért nekünk is lényünk minden dimenziójával kell kutatnunk Isten után és keresnünk a Vele való találkozást. Így Isten valósága a hiten keresztül behatol lényünkbe és átalakítja azt.

A bencés szerzetes Hrabanus különös érdeklődést mutatott a liturgia iránt, ám a költészetet, a művészetet és minden más tudást nem önmagáért használta fel a liturgiában, hanem mindezt úgy alakította, hogy igazodjon Isten Szavához. Mivel pedig a liturgia ünneplése nem más, mint Isten Igéje, egész életét ennek szolgálatába állította. Magyarázatokat írt az Ó- és Újszövetség szinte minden könyvéhez. Lelkipásztori érzékenysége pedig arra indította, hogy - mindig az írások szellemében – bűnbánati kézikönyvet szerkesszen a bűnök és a velük járó büntetések lajstromával. Hrabanus Maurus nagy egyházi ember volt – mondta végül beszédében a pápa – aki azt kéri tőlünk: ne engedjük, hogy a világ dolgai elsodorjanak bennünket és megakadályozzanak abban, hogy behatoljunk a láthatatlan Isten titkaiba. Arra tanít bennünket, hogy nyissuk meg életünket az Úrnak, forduljunk hozzá egy fohásszal, egy gondolattal és főként ne feledjük el, hogy a vasárnap az Úr napja, a szentmise napja.

A szerda délelőtti általános pápai kihallgatáson magyar zarándokok is voltak, akiket a pápa nagy szeretettel köszöntött magyar nyelven. Az olaszliszkai és encsi híveken kívül egy kis budapesti csoport is jelen volt Horváth Zoltán atya, az Avilai Nagy Szent Teréz egyházközség plébánosa vezetésével. A pápa ezekkel a szavakkal szólította meg őket:
„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar híveket, elsősorban azokat, akik Olaszliszkáról és Encsről érkeztek! Kedves Testvéreim, a pünkösdi lélek segítsen Benneteket abban, hogy eredménnyel szolgáljátok a kiengesztelődés ügyét. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!“