„Misszionárius gyermekek Szent Pál nyomában” – 7000 gyermek – közöttük 34 magyar kisiskolás - találkozója a Szentatyával

Május 30-án, szombaton délelőtt gyermekek vidám énekétől volt hangos a vatikáni VI. Pál kihallgatási csarnok. A cseh, francia, horvát, ír, lengyel, német, olasz, spanyol, szlovák fiatalok között jelen volt 34 magyar kis misszionárius is, P. Benvin Sebastian verbita szerzetes vezetésével. Az indiai atya a Pápai Missziós Művek magyarországi nemzeti igazgatója. A mostani zarándoklat történelmi esemény, hiszen a Szent Gyermekség Műve 60 évi szünet után kezdte újra munkáját a közelmúltban Magyarországon. A gyermekek az ország minden pontját képviselték: Budapestről, Csesznekről, Fótról, Hajdúdorogról, Nyíregyházáról, Szekszárdról érkeztek Rómába.

Itt jegyezzük meg, hogy a Pápai Missziós Művek a következő négy ágazat tevékenységét hangolja össze: a Hitterjesztés Műve, Szent Péter apostol Műve, a Szent Gyermekség Műve és a Missziós Unió.

A római zarándoklatot a Szent Gyermekség valamint a Missziós Gyermekség Pápai Műve szervezte azzal a szándékkal, hogy a gyermekek elmélyítsék ismereteiket Szent Pálról és tevékenységéről. Ennek egyik legfőbb jellemzője, hogy Krisztus állt az apostol életének és szolgálatának középpontjában, küldetésével elősegítette a népek és kultúrák közötti találkozást. Az Európa 10 országát képviselő 7000 gyermek és kísérőik szombaton már reggel gyülekeztek, jóval a pápa érkezése előtt a VI. Pál kihallgatási teremben, hogy jobban megismerkedjenek egymással. A csoportok felváltva léptek a pódiumra, hogy bemutatkozzanak társaiknak. A magyar gyermekek közül ketten – Tibor és Katalin – abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy személyesen adhatták át a csoport ajándékait XVI. Benedek pápának.

A VI. Pál teremben összegyűlt hétezer társuk nevében négy kisgyerek tett föl kérdéseket a Szentatyának, akit egy jóságos nagypapához hasonlítottak. Vajon eljön-e az idő, amikor a különböző kultúrák békében megférnek egymással Jézus nevében? -kérdezte az egyik olasz kisfiú, utalva barátjára, akinek egyik szülője olasz, a másik külföldi. A pápa válaszul fölidézte saját gyermekkorát, amikor testvérével együtt egy négyszáz lelkes bajor kisfaluban járt iskolába. Mivel az általános iskola megkezdése előtt kevéssel költöztek oda egy másik városból, bizonyos értelemben külföldinek számítottak, a helyiek más dialektusban beszéltek. Ennek ellenére befogadták őket az osztályba, ahol szegényebbek és gazdagabbak egyaránt voltak. Mindez azonban nem jelentett problémát, jó kis közösség alakult ki. Persze időnként veszekedtek, de aztán kiengesztelődtek egymással. A veszekedés ugyanis emberi dolog, a lényeg az, hogy utána megbocsássunk egymásnak - magyarázta a gyerekeknek a pápa.

Összetartó erőt jelentett az, hogy valamennyien katolikusok voltak és együtt jártak hittanra. Benedek pápa fölidézte elsőáldozása napját: csodálatos volt, amikor Jézus belépett az életébe, találkozhatott vele. Ekkor megértette, hogy társai, akik szintén Jézus barátai lettek, attól a naptól testvéreivé váltak. Nyolc-kilenc éves lehetett, amikor elkezdett ministrálni. Abban az időben a lányok nem ministráltak, mivel ők szebben olvastak, rájuk bízták a liturgikus olvasmányokat. Megtanulták egymást elfogadni, együtt játszottak és segítették a gyengébbeket. Így az évek elteltével is barátok maradtak - mondta a kicsiknek a Szentatya, felidézve saját gyermekkori élményeit.

Az egyik kislány arra volt kíváncsi: vajon gondolta-e valaha a Szentatya, hogy pápa lesz? „Az igazat megvallva, sosem gondoltam volna - válaszolt Benedek pápa -, annál is inkább, mert egy egészen kicsi helyen nőttem fel, ahonnan elérhetetlennek tűnt az akkori pápa, XI. Piusz. A mai napig nem értem igazán, miért engem választott az Úr erre a szolgálatra, de elfogadtam szívesen. Az erőmet meghaladó feladatban Isten segít engem.”

Hogyan segíthetnek a gyermekek a pápa missziós küldetésében, az Evangélium hirdetésében? - erre a kérdésre a Szentatya a következő szavakkal válaszolt: meghallgatás, imádság, megismerés, szolidaritás. Nagyon fontos, hogy minden napjuk egy fohásszal kezdődjön és végződjön, amellyel az Úrhoz fordulnak. Hasonlóképpen az étkezések előtt adjanak hálát szüleikkel. A hét csúcspontja pedig a vasárnapi szentmise, amely nélkül nincs is igazi vasárnap - jelentette ki a pápa. Arra buzdította a gyermekeket, hogy segítsenek társaiknak imádkozni. Osszák meg másokkal ismereteiket a Szentírásról, amely közelebb hozza őket Jézushoz.
Az egyházhoz tartozni azt jelenti, hogy egy nagy család tagjai vagyunk. Segítenünk kell a kevésbé tehetőseket, a gyengébbeket. A szolidaritás missziós tevékenység, amelynek köszönhetően valóra váltjuk az Evangéliumot.

A kihallgatást követően P. Sebastian a következő szavakkal számolt be a Szentatyával való találkozásról:

A harmadik osztályos, 9 éves Bánáti Mimi Katalin Őrbottyánból érkezett:

A missziós gyermekek szombaton délután felkeresték a római Falakon kívüli Szent Pál bazilikát, ahol Ivan Dias bíboros, a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusa mutatott be számukra szentmisét. A szertartáson a gyermekek megújították keresztségi fogadalmaikat és missziós elkötelezettségüket.
A missziós gyermekség témájához kapcsolódik az a nemzetközi gyermekrajz vándorkiállítás, amelyet magyar kezdeményezésre rendeztek Szent Pál vértanúságának színhelyén, a bazilikához közel fekvő „Tre Fontane” apátságban. A „Szeretethimnusz – a Biblia és Szent Pál évében” kiállításon, amely Hatvanból indult ki 120 különböző nemzetiségű gyermek alkotása tekinthető meg június 30-ig, a Szent Pál év lezárásáig.
 Bővebb információt következő weboldalunkon olvashatnak: http://www.radiovaticana.org/ung/Articolo.asp?c=289848
 Itt jelezzük egyben a Pápai Missziós Művek magyarországi honlapjának címét:
http://www.papaimisszio.hu