A jeruzsálemi Szent Sír bazilika a hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének,
sírba helyezésének és feltámadásának helyszíne. Jézus korában ez a terület kívül esett
a város falain, mára azonban Jeruzsálem részét képezi, ahová zarándokok ezrei érkeznek
nap, mint nap.
A keresztényüldözés idején, Hadriánusz császár korában számos
ókeresztény kultuszhely, köztük a Szent Sír helyét őrző építmény is elpusztult, melynek
emlékét azonban a keresztény közösségek továbbra is megőrizték.
Az első niceai
zsinatot követően a negyedik század közepén Konstantinusz császár elrendelte a Szent
Sír területének megújítását, ahová édesanyja, Szent Heléna megbízásából 3 részből
álló bazilikát emeltek. Később, az arab invázió idején újabb pusztítások érték a bazilikát,
nagy része teljesen megsemmisült.
Keresztények fennhatósága alá a keresztes
lovagok Jeruzsálembe érkezését követően került 1099-ben, amikor megújították és egységesítették
a Jézus halálát és feltámadását őrző keresztény bazilikát, mely egészen a XIX. századig
szinte érintetlen maradt.
Ma a Szent Sír területén elhelyezkedő kultuszhelyen
több vallási közösség is jelen van, köztük a ferencesek, a görög, örmény és szír-ortodox
egyház, a koptok illetve az etióp keresztények képviselői. A jeruzsálemi Szent
Sír Bazilika ma is őrzi Jézus Krisztus sírját, azt a sziklát, melyen Jézus testét
elhelyezték; a bebalzsamozás kövét, melyen a hagyományok szerint felkészítették Jézus
testét a sírba helyezés előtt; emléket állít annak a helynek, ahol a kegyes asszonyok
megkapták a feltámadás hírét.