Lélekben zarándokoljunk el Betlehembe! - Gyürki László prelátus írása
Gyermekkori szép emlékeink fűződnek ehhez a névhez: Betlehem. Békét, örömet jelentett
akkor és jelent ma is a családoknak a szeretet ünnepe, Krisztus születésének ünnepe.
Ha Jeruzsálemből indulunk el, a Jaffa kaputól, akkor mintegy nyolc kilométer utat
kell megtennünk Betlehemig. Pár kilométer után balra találjuk a Mar Eliasz ortodox
kolostort, amely Illés próféta emlékét őrzi. A nagy próféta itt pihent meg, amikor
Jezabel királyné elől menekült. Egészen közel Betlehemhez egy kis kupolás épületet
találunk, amely az ősanya, Ráchel sírja fölé épült. Jákob kedves felesége Benjámin
születésekor halt meg, és a Betlehem felé vezető út mellett temették el. Jákob emlékkövet
állított sírja fölé. Zsidók és muzulmánok egyaránt tisztelik Ráchel sírját. (Katonák
őrzik a helyet.) Közben megérkezünk Betlehembe. A város 777 méter magasan fekszik
a tenger színe fölött, ezért nagyon kellemes az éghajlata. Betlehem városa két halmon
épült, amelyek szőlővel, olajfákkal ültetett teraszokban szállnak alá a völgyekbe.
A nyugati halom a magasabb, ezen épült a bibliai Betlehem. A keleti halom alacsonyabb,
de szélesebb, ezen található a Születés bazilikája.
A Születés oltára Betlehem
átmenetet képez a zöldövezet és a terméketlen sivatag között. A betlehemiek nagy gonddal
művelik földjeiket, és védik kultúrájukat a sivatag előretörésétől. Betlehem nevének
jelentése: Lahamu háza. Később héber szóként használva "kenyér házá"-nak fordították.
Ősi város, már a pátriárkák történetében találkozunk vele. Később főképpen Dávid király
története kapcsolódik a városhoz, aki itt legeltette nyáját, itt írta szép zsoltárait.
Itt kente fel királlyá Sámuel próféta, innen hívta el az Úr, hogy népének pásztora,
legnagyobb királya legyen. A próféták - főképpen Mikeás - jövendölése szerint Betlehemből
származik majd a Messiás. Lukács evangéliuma szerint a Dávid családjából származó
Mária és József Betlehembe jönnek Názáretből, amikor Augustus császár népszámlálást
rendel el birodalmában. Így született Jézus Betlehemben, a városon kívüli barlangistállóban.
Ezt a barlangot a keresztények mindig szent helynek tartották, és féltve őrizték
emlékét az üldözések idején is. Amikor a keresztények szabadságot kaptak, Nagy Konstantin
édesanyja, Szent Ilona fényes templomokat építtetett a Szentföldön. Ekkor emelte a
születés barlangja fölé a nagy bazilikát, amely ma a kereszténység egyik legrégibb
temploma. Ezért magán viseli évszázadok küzdelmes történetének nyomait. Eltűntek a
nagy bejárati kapuk, a homlokzatán lévő mozaikok, amelyek a napkeleti királyokat ábrázolták.
Amikor a perzsák 614-ben az egész Szentföldet feldúlták, templomait lerombolták, a
Születés bazilikája csodával határos módon megmaradt. A hagyomány úgy tudja, hogy
a perzsák a napkeleti király öltözetében felismerték saját népük történetét, és megkímélték
a bazilikát. Csak meghajolva léphetünk be Nagy áhítattal keressük föl ezt az
ősi bazilikát. Az előtte lévő teret Jászol térnek nevezik. Az éjféli szentmisén ezen
a téren vesznek részt a hívek, mert a Szent Katalin-templomba csak a papság és nagyon
kisszámú hívő fér be. Maga a bazilika valóságos erődnek tűnik. Mindkét oldalról kolostorok
veszik körül. Jobb felől a görögök és az örmények kolostora, bal felől pedig a ferencesek
kolostora és vendégháza található. (Ezeket a kolostorokat zarándokok vagy turisták
nem látogathatják). A templom bejárata előtt volt az átrium, s innen három nagy
ajtó vezetett a nartexbe. A két szélső ajtót már régen befalazták, s a középsőn is
csak egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni rajta. Nagyon
szép a hozzá fűzött "lelki magyarázat": Isten Fia megalázta magát, amikor emberré
lett, aki belép az ő templomába, szintén alázza meg magát, hajtsa meg a fejét. Az
alacsony bejárati kapu azt akarta megakadályozni, hogy a törökök ne vezethessék be
állataikat a bazilikába. A csupasz, sötét nartexből egy ajtón át jutunk be az
54 méter hosszú és 26 méter széles bazilikába, amelyet a négy oszlopsor öt hajóra
oszt. A márvány oszlopfők korintusi stílusban készültek. Ezek az oszlopok és a padlón
csapóajtóval védett mozaikok emlékeztetnek a régi templom pompájára. Az oszlopsor
tetején fagerendázat húzódik, amely alátámasztja a tetőzet gerendáit. A XII. században
mozaikokkal és festményekkel díszítették a falakat, de ezekből csak három maradt ránk,
igen rossz állapotban. Ezeket a képeket a Rómával való kibékülés gondolata sugallta:
ebben az időben komolyan tárgyaltak a keleti és nyugati egyház egyesüléséről, amely
azonban nem valósult meg. A főhajó végén bizánci stílusban épített, gazdagon aranyozott,
színpompás ikonosztáz áll. A főoltár és a kereszthajó déli ága a bizánci, az északi
ág az örményeké. (A ferenceseknek - latinoknak - nincs részük a bazilikában, ezért
van az éjféli mise a bazilika mellett épült Szent Katalin-templomban.)
A Jézus
születési helyét jelölő ezüstcsillag A templom szíve a Születés barlangja. A kórus
két oldaláról egy-egy lépcső vezet le a puha mészkősziklába vájt barlangba, amely
majdnem téglalap alakú, 12 méter hosszú és 3 méter széles. Padlóját és falait szép
márványlapok fedik. A sötét barlangot 53 lámpa világítja meg (ezek közül 19 a ferenceseké,
ők gondozzák őket, a többit a görög és örmény szerzetesek). Jézus születésének helyén
ezüstcsillag látható a következő felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus
est (Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától). Szent Lukács evangéliuma szerint
Mária jászolba fektette az újszülött gyermeket. A barlang délnyugati részén találjuk
három lépcsővel mélyebben a falba vájt jászolt. Az ezüstlemezzel fedett fajászolt
a XII. században Rómába vitték, és ma a Santa Maria Maggiore-bazilikában található.
A jászol mellett van egy oltár, amely a napkeleti bölcsek emlékére készült. Ők a pogányokat
jelképezik, míg a pásztorok a választott nép hű fiait. A születés barlangja mellett
több barlang is található, amelyeket kápolnává alakítottak át. Az első kápolnát Szent
József tiszteletére szentelték, a második barlang az Aprószentek kápolnája, a harmadik
pedig Szent Jeromos cellája volt. A nagy egyházatya ebben a barlangban élt, és itt
fordította le a Szentírást latin nyelvre. Ezekben a kápolnákban vehetnek részt szentmisén
a zarándokok. Bármikor is látogat el valaki Betlehembe, ott mindig karácsonyt ünnepelhet. Ha
feljövünk a barlangokból, felkereshetjük Szent Katalin templomát, amely egybeépült
a születés bazilikájával. Ez Betlehem plébániatemploma, s ebben a templomban tartják
az éjféli szentmisét. Ide - mint említettem - csak a papság fér be, a hívek a téren
nagy képernyőkön követhetik a liturgiát. A keresztények szomorú megosztottsága
Betlehemben is megtalálható. A születés bazilikája a görög ortodoxoké. Itt római katolikusok
nem misézhetnek. Karácsonykor kong az ürességtől, mert az ortodox karácsony később
van. Jézus születésének helye is a görög ortodoxoké. A római katolikusoké a jászol
és a napkeleti bölcsek oltára, továbbá a születés barlangja melletti kápolnák. A
Születés bazilikája történelme során sok viszontagságot látott. 529-ben a szamaritánusok
dúlták föl a templomot. Justinianus császár újra rendbe hozatta a bazilikát és a kolostorokat.
A perzsa inváziót 614-ben átvészelte a templom. A hozzá fűződő hagyományt már említettük.
Csodával határos módon menekült meg a bazilika 1009-ben, Hakim kalifa idejében, aki
a Szentföld templomait leromboltatta. Volt idő, amikor a templom tetőzete teljesen
megrongálódott, ezért a freskók és mozaikok szinte mind elpusztultak. Örvendetes,
hogy ennyi vész után áll a templom, ha nem is a régi fényében. Forró óhaja mindnyájunknak,
hogy ahol békességet énekeltek az angyalok, újra béke legyen az egymással szembenálló
népek között.
Forrás: Új Ember Magazin, 2002. december-januári szám.