Abban a pillanatban egy család voltunk, Krisztus nevében - Berényi László tudósítása a Jozafát-völgyből

Már reggel 11 órától gyülekezhettek itt Jeruzsálemben a Jozafát-völgyben azok, akiknek sikerült belépő jegyet szerezniük a (tegnap) kedd délutáni pápai szentmisére. a délután 4.30-as kezdéshez képest talán kissé korainak tűnhet, hogy ilyen hamar megnyitották a kapukat, azonban a fokozottan rendkívüli ellenőrzések ezt valóban indokolttá tették. Én magam délután 13.00.kor értem a bejárati kapuhoz és bizony egy jó órás várakozás és biztonsági procedúra után sikerült csak bejutnom a kijelölt szektorba. Bár szinte mind a két-három ezer jelenlévőnek ki kellett várnia ezt a bejutási időt, úgy észleltem, hogy ezt mindenki türelemmel és egyfajta örömteli várakozással tette. Egy-két órával a szentmise kezdete előtt, ahogy szép lassan gyűltek az emberek, különböző ifjúsági csoportok és egyéb közösségek spontán énekeire, táncaira lehetett felfigyelni. Viszonylag sokan kaptak engedélyt a palesztin területen élő keresztények közül, hogy eljöhessenek Jeruzsálembe erre a kiemelt eseményre. És ami talán külön figyelmet érdemel e tekintetben, az az, hogy Gázából is több mint száz hívőnek sikerült eljutniuk, hogy együtt ünnepelhessenek XVI. Benedek pápával és keresztény testvéreikkel.
A pápa érkezésekor ujjongó köszöntések közepette sok-sok zászló és transzparens emelkedett a magasba kifejezve a jelenlévő csoportok és közösségek sokszínűségét. Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka megnyitó köszöntőjében Jézus jeruzsálemi bevonulásához hasonlította Benedek pápa érkezését, majd kiemelte a hely jelentőségét rávilágítva Jézus életének ide kötődő momentumaira. Jézus szenvedéstörténete kapcsán, amelynek kezdete pont a Getsemani kerthez kötődik, kihangsúlyozta azokat a megpróbáltatásokat, melyeket az itt és a Szentföld többi részén élő keresztényeknek kell átélniük. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy Jeruzsálem hivatása nem más, mint hogy a békéről tegyen tanúbizonyságot és azt, hogy ez lehetséges, elsősorban az itt élő zsidóknak, muszlimoknak és keresztényeknek együtt kell megmutatniuk a világ számára.
Tiszta, napos idő ragyogta be a Getsemani-kert és az Óváros közötti völgyet. Különösen érdekes volt, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol balra tőlem és előttem többnyire Betlehemből érkezett, tehát palesztin keresztények voltak, akik érthető módon palesztin zászlókkal integettek; közvetlenül jobbra mellettem pedig a héber nyelvű katolikusok csoportja foglalt helyet, akik izraeli zászlókat lobogtattak. Az volt az érzésem, hogy ott, abban a pillanatban egy család voltunk, mely Krisztus nevében gyűlt össze és amely képes egy ilyen fajta, azonos hitből fakadó sokszínűségnek is helyet adni.
Érezhető volt, hogy ismét egy olyan pillanat érkezett el, amikor XVI. Benedek pápa azokkal lehetett, akikhez és akiknek a megerősítésére elsősorban ideérkezett. Szavaiban az együttérző fájdalom, az egyetemes egyház megerősítő szeretete és a föltámadásba vetett szilárd remény érződött. A mai nap, szerda folyamán Betlehemben folytatta útját Róma püspöke és nagyon sokan bízunk benne, hogy ezt a Krisztus szeretetébe vetett erőt és hitet fogja tudni az ott élőknek is átadni.