XVI. Benedek jeruzsálemi útjának állomásai

Templom-hegy
Arab nevén Al-Haram Ash-Sharif, jelentése: nemes, szent körülkerített hely.
Ez egy trapéz alakú mesterségesen kialakított síkság, amely az óváros területének egy hatodát foglalja el. Háromszor szentként tisztelt terület ez: a zsidók szerint Ábrahám itt áldozta fel Izsákot és itt állt a Salamoni templom is, a muzulmánok a harmadik legfontosabb zarándokhelynek tartják Mekka és Medina után, a keresztényeknek pedig Krisztus itt jövendölte meg a jeruzsálemi templom pusztulását. Ezen a területen helyezkedik el a Sziklamecset és az Al-Aqsa Mecset, más szent helyekkel, minaretekkel, szökőkutakkal. A tér egy feltöltött terület, amelyet nyolc díszes lépcsőn keresztül lehet megközelíteni. A lépcsősorokat mérlegnek nevezett kapuk zárják, mert az iszlám vallás szerint az ítélet napján itt függnek majd a lelkeket mérő mérlegek.

A Sziklamecset a legrégebbi iszlám épület a Szentföldön. A legelső, egyedülálló szépségű mecset, amelyet 640-ben építettek. A XII. században a keresztes hadjáratok idején Templum Domini néven keresztény templommá alakították, innen származik a későbbi keresztes lovagrend is. 1187-ben válik újra a muzulmán szertartások színhelyévé. Az épület nyolcszögletű alapokon fekszik, minden oldala gazdagon díszített, az alsó részeket többszínű márvánnyal, a felsőket pedig arabeszk majolikával ékesítették. A templom építőanyagai korábbi bizánci vagy román stílusú szent helyekből, épületekből származnak. A belső tér gazdagon díszített összefonódott vonalakkal és a Koránból származó arany idézetekkel. A padlózatot márvány borítja, amely értékes perzsaszőnyegekkel van letakarva. Az épület közepén emelkedik a szent Szikla, ahol Mohamed próféta imádkozott mielőtt elkezdte utazását az ég felé, és ahol megszólalnak az Ítélet Napjának Trombitái. A Szikla fölé emelkedő kupolát 12 színezett márványoszlop tartja. A kupola kívülről aranyszínű alumíniummal van borítva, amelyet a 90-es években Husszein Jordánia királya arannyal fedetett le. A tetőzet egésze aranyalapú mozaikokkal díszített.

Al-Aqsa Mecset a muzulmán hagyomány szerint a Mekkától legtávolabb eső hely, ahová Mohamed csodálatosan elszállíttatott a végzet éjszakáján. Az épületet a VIII. század elején kezdték építeni, majd három földrengés után teljesen elpusztult, később pedig a templomos lovagok székhelyévé vált. Szaladin idején lett újra az iszlám kultusz színhelye. Az ottomán birodalom idején többször felújították és szépítették. 1983-ban a legutolsó restaurálás idején, Farúk egyiptomi király felújította a tetőzetet, Mussolini pedig a belső boltíveket tartó carrarai márványoszlopokat ajándékozta a templomnak. A téren található az Iszlám Múzeum is, amelyben egy XIII. században keletkezett kézzel írt Koránt őriznek.

 
Nyugati Fal (Siratófal)
A Nyugati Fal spirituálisan a zsidóság szívét jelképezi, történelmi és vallási okokból. Számos szokás kötődik a Falhoz, mint például a kőegységek közé helyezett cédulák, amelyeken fogadalmak és imádságok vannak. A Nyugati Fal a Templom Hegy nyugati tartófalának töredéke. Amikor Heródes király felújítatta a Templomot, kibővítette a területet új falakat épített és felújíttatta a régi tartófalat.

A Hesal Slómó Központ az izraeli főrabbi székhelye, amely a jeruzsálemi Nagyzsinagóga mellett helyezkedik el. A hatvanas években emelt monumentális épület a Salamoni templomra emlékeztet, maga a központ neve is azt jelenti: Salamon rezidenciája. A szefardita és askenázi izraeli főrabbik székhelye, továbbá a Legfelsőbb Vallási Bíróságé. Az épület bejáratát az igazság mérlegei díszítik: „ (…) jelölj ki bírákat és elöljárókat, hogy igazságos ítéletet hozzanak a népnek.” felirattal ellátva. A homlokzaton egy 7 ágú gyertyatartó a „menóra” látható. A belső térben egy zsinagóga található, amely a Padovából származó Szövetség Ládáját őrzi és egy könyvtárat.
A két főrabbi Jóna Mecger és Slómó Amar, az izraeli askenázi és szefardita közösség vezetői.

Cenákulum, az Utolsó Vacsora Terme
A születő egyház első székhelye, a felszentelt papság alapításának, az Eucharisztia és a kiengesztelődés szentségének színhelye. A Cenákulum eredetiségéhez kötődő keresztény hagyomány nagyon ősi, a III. század végére nyúlik vissza. A IV. században ezen a helyen „Szent Sion” névvel templomot építettek. Ezt 614-ben a perzsák lerombolták, majd egy újjáépítés után a muzulmánok újra elpusztították. Amikor a keresztes hadjáratok megérkeztek a Szentföldre, egy három hajós bazilikát építettek. A felső termen kívül, amely az Utolsó Vacsora Kápolnája, itt található Mária elszenderülésének helye. Míg az alsó kápolna a lábmosás emlékhelyét őrzi. A ferences rendi szerzetesek 1335-ben egy szinte teljesen elpusztult bazilikát találtak. Roberto nápolyi király és Sancia királynő hosszú egyezkedések és pénzösszegek kifizetése után elérték, hogy az egyiptomi szultán a ferenceseknek ajándékozza a Cenákulumot. A szerzetesek újjáépítették a bazilikát és ferences rendházat építettek mellé. A Szentföldi kusztódia elöljárója a „Sion hegy őrzője” nevet is viseli.
A szentföldi ferences kusztódiát 1217-ben alapították. 1291-ben a jeruzsálemi latin birodalom bukása után a rendházakat tönkretették, a szerzeteseket elűzték, vagy megölték. 1342 novemberében VI. Kelemen pápa apostoli levélben a ferences szerzetesekre bízta a Cenákulum helyének őrzését.