A szentföldi keresztények helyzete Izrael állam megalakulásától napjainkig

Az első világháború után a bennszülött keresztények véglegesen felszabadultak az évszázados muzulmán uralom alól. A feltételek megvoltak egy virágzó keresztény korra. Ekkor egy új hatalmi faktor lépett be a Szentföldön. Megkezdődött a zsidó bevándorlás a Szentföldre.

Egy zsidó kisebbség mindig volt a Szentföldön és általában a muzlimokkal és a keresztényekkel úgy ahogy békében élt. Mikor aztán a zsidó bevándorlás egy zsidó állam irányába alakult, majdnem természetes lett, hogy feszültségekhez és konfliktusokhoz vezetett a bennszülött arab-palesztin lakossággal. A zsidó állam ugyanis nem egy addig lakatlan területen keletkezhetett, hanem olyan területen, amit századok óta a palesztinaiak saját hazájuknak tekintettek. Amikor 1948 május 14-én kikiáltották az új izraeli államot, rögtön kitört az első izraeli-arab háború is, amelyre aztán további véres összeütközések következtek. Ez a konfliktus a mai napig sem oldódott meg.

A bennszülött keresztények számára ez a politikai hatalom-eltolódás azt jelentette, hogy az ozmán birodalom végével jelentkező keresztény tavasz ismét hideg, téli jégkorrá változott és új szenvedés ideje kezdődött számukra.

A palesztin menekültek között, akik az izraeli-arab viszály miatt hazájukat elhagyni kényszerültek, vagy elűzettek kb. 15% keresztény volt. Michel Sabbah pátriárka szerint 150 arab település tűnt el Izrael térképéről Ain Karemben és főleg Galileában. Helyüket izraeli telepesek vették át. Ezzel a Szentföld sok élő keresztény kövét elveszítette. Az 1967-es „hat-napos-háború” új menekülthullámot okozott a palesztin lakosságban, ami szintén sok keresztényt is érintett.

A bennszülött keresztények helyzetét a Szentföldön az nehezíti meg, hogy a keresztények legnagyobb része arab és így a palesztin oldalon vannak.

Átélik szenvedésük egy új korszakát, még hozzá nem csak azért mert arabok, hanem mert keresztény arabok. Két oldalról is megkérdőjelezik őket: az izraeli-zsidó oldalról az arab oldalhoz sorolják őket, ha nem is mindig, mint ellenséget, de mint „terrorgyanúst”. A muzulmánok meg idegeneknek tartják és nem fogadják el őket arabnak, mert szerintük palesztinnak lenni muzulmánt jelent. Így aztán mind zsidó, mind arab részről ki vannak zárva.

A kemény telepítéspolitika, amit Izrael a 80-as években kezdett, csak erősítette, és még jobban kiélezte az izraeli-arab konfliktust. Ezek palesztin oldalról különböző terrorakciókhoz vezettek az izraeli megszállók ellen. Az izraeli és palesztin területek közötti fal építése által a bennszülött népesség helyzete a palesztin vidékeken sok vonatkozásban még jobban megromlott.

Betlehemet különösen is érinti a fal. A palesztin lakosság bejárása Jeruzsálembe, ahol sok palesztinai munkahelye volt, jóformán lehetetlen lett. Ehhez jön még, különösen Betlehem vidékén, a katasztrofális gazdasági helyzet, amit a zarándokok elmaradása okoz. Már évek óta alig jönnek keresztény zarándokok a Szentföldre. A bennszülött keresztény arabok közül sokan épp a keresztény zarándokokból éltek. Hosszú évek óta mindez leállt és ez katasztrofális a bennszülött lakosságnak, akiknek ez volt egzisztenciájuk alapja.

Ehhez járul még a keresztény arabok félelme is, hogy az új palesztin állam, ha egyszer valóra válik nem muzulmán állam lesz-e, mint néhány más szomszédos arab állam. Látható jelei ennek, hogy egy veszélyes iszlám-fundamentalizmus van kialakulóban, amely gyakran erőszakot alkalmaz a keresztény arabok ellen. Az extrém Hamasz párt, amely a már létező palesztin fennhatóságú területeken az utolsó választásokon győzött, félelemre ad okot.

Ebben az esetben a keresztények ismét hasonló helyzetbe kerülnek, mint amiben évszázadokon át élni kényszerültek. Ezeken a palesztin vidékeken valóban reális a veszély, hogy a bennszülött keresztények száma zsugorodik és talán még egy nap teljesen el is tűnnek. Ha a kivándorlás lehetősége fennáll, kihasználják. Ehhez a területhez tartozik Betlehem és környéke is, ahol a keresztények aránya az összlakosságnak 50%-a volt, de a keresztény lakosság aránya itt már régóta csökken.

A Szentatya Betlehemben a születés bazilikája előtti Jászol téren mutat be szentmisét. A szentföldi keresztények nehéz helyzetükben várják vigasztaló és eligazító szavait.