Lelkipásztori gondozás és turizmus - Janka Ferenc atya, a CCEE főtitkár-helyettesének beszámolója a római konferenciáról

A turizmus korunk társadalmi méretű mozgásainak és kultúrális változásainak egyik fontos megnyilvánulása és mozgatója.

A statisztikák szerint a turisták száma az 1950-es években még csak 10-20 millióról mára 800 millióra nőtt, 2020-ra majdnem a duplájára ,1500 millióra becsülik a turisták várható tömegét. Az ágazatban forgó pénzt ma a 600 milliárd dollár körül van, ez az elörejelzések szerint 1500-2000 milliárd dollárra nő. Ezek a számadatok a jelenség komolyan vételére kényszerítenek.

Mivel pedig az emberek tömegeit érintő jelenségekkel az egyháznak küldetéséből adódóan foglalkoznia kell ezért a turizmust nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az egyháznak egy őszinte és szakszerű dialógusban ki kell alakítania saját kritikus álláspontját, hogy így segítse híveinek, a jóakaratú embereknek és a társadalomnak a tájékozódását. Az elméleti reflexión túl a helyi egyházak lehetőségeiknek és adottságaiknak m’ar most is sok helyen igyekeznek részt venni a turzimusba bekapcsolódó emberek lelki szolgálatában.

A konferencia nagyon gazdag és szerteágazó előadásait a beszélgetés három szintjéhez hasonlítva foglalnám össze. A beszélgetés lehet fecsegés, eszmecsere és vallomás.
A fecsegés a felszínen mozog, az eszmecsere a bennünket szakmailag vagy értelmileg érdeklő témákról folyik, a vallomás lényünk belsejéből ered és azt szólítja meg. Beszélgetéseinkben semmire sem vágyunk annyira és semmitől sem félünk annyira, mint a vallomástól.
A turizmusnak is van, lehet fecsegésszerűen felszínes, esztétikai és intellektuális, valamint vallomásos, vallásos megnyilvánulása.

Fecseg a felszín, hallgat a mély...
József Attila dunaparti intuíciója jól jellemzi a fecsegés szférájába tartozó turizmust. Ennek jellemzője a felkészületlenség, a jelenlét hiánya, és a élményeket követő „megemésztetlenség“, feldolgozatlanság. (Vannak japán turisták, akik az utazást követő egy hónapban még találkoznak utitársaikkal, hogy élményeiket megosszák, elmélyítsék. Sajnos kevekről mondhatjuk el ezt).
A turizmus ezen dimenziójához tartoznak az igazságtalanságok és hazugságok, az emberi méltósággal össze nem illő jelenségek: szexuális és erotikus turizmus, a kizárólag a profit maximalizálására összpontosító turizmus, a haszon igazságtalan elosztása. Az ágazatban megtermelt profit 80 %-a az egyébként is gazdag országok és turisztikai ágazatuk bevételeit gazdagítja. Hosszú út vezet még az igazságosság és a méltányosság felé.

„Eszmecsere” – A turizmus a korrekt üzlet, a környezet és az ember szolgálatában
A beszélgetés mélyebb rétege az eszmecsere.
A turizmusban is fontos az igazságosság a tisztességes üzlet elve.A különböző személyek, szervezetek, hatóságok közötti ésszerű együttműködés sokat tehet a szegénység csökkentése, a javak megosztása és a kultúrális értékek felfedezése érdekében.
Fontos lenne, hogy a turizmuban megjelenjen a teremtett világért való felelősség, a természet és a civilizáció összhangja. A fenntarthatóság, vagy jövőképesség és a szolidaritás: a szegényebbek és a gazdagabbak között valamint a generációkon átívelő felelősség.
A konferencián röviden bemutatták a Turisztikai Világszövetségnek (Organismo Mondiale del Turismo) ENSZ által jóváhgyott etikai kódexét. Nagy kár, hogy ez egyelőre kevéssé ismerik és alkalmazzák.

„Vallomás” - A turizmus a humánum és a vallás szolgálatában
A turizmus varázsa az utazáshoz kapcsolódó ihletett lekiállapottal függ össze. Rilke, az Óda egy archaikus Apolló torzóhoz című versének utolsó sora szólít itt meg bennünket: „Változtasd meg életed!“
A természeti, a művészi és a szakrális szépség üzenete ez. Boldog az a szem, amely látja és a fül, amely hallja ennek a szépségnek a megnyilvánulásait. De boldog az a száj is, amely hirdeti, az az idegenvezető, aki idág tudja kisérni csoportja tagait. Nem hiába mondja Benedek pápa H.U. von Balthasart idézve, hogy a leghitelesebb istenérv a keresztény müvészet és a szentek élete.

Vallási turizmus és zarándoklat
A turizmus pasztorációjában ez a két terület különösen fontos, ezek kapcsolódnak a legszorosabban az egyházhoz. A két dolog nem ugyanaz: a megkülönöztető jegyük a belső azonosulás, a részvétel mozzanata, valamint a „katarzis” a megtisztulás. A kettő között lehet egy bizonyos átmenet is: ha a zarándok nem imádkozik, vallási túrizmusban vesz részt, ha a “vallási túrista” megrendül és « olyan mélységet fedez fel magában, amiről korábban sejtelme sem volt » akkor a kisbetűs szépen keresztül találkozik a nagybetűs Széppel. Erre gondolhatott Dosztojevszkij, amikor azt írta, hogy a szépség fogja megváltani a világot.

Célbaérkezés?
Fecsegés, eszmecsere, vallomás. Három dimenzió, három hozzáállás.
A turizmushoz sok álom, ábránd fűződik. Lehet felszínes, kísérhetik kiábrándító jelenségek, vagy csalódások. Ugyanakkor lehet tisztességes üzlet, szolgálhatja a szegénység csökkenését, kultúrák közeledését, a pihenést a feltöltődést és az emberi kiteljesedést is.

Az egyház a turizmus pasztorációjában nem ábrándokat kerget de nem is ünneprontó.
Jákob álmának igazságához szeretné elvezetni, elkísérni az embereket életük külső és belső útjain. Mert itt, egyszercsak megnyílik az ég, s az égig érő létrán az Isten angyalai föl és alá szállnak. S a felismerés döbbenetében hangzik fel a vallomás: nem is tudtam eddig azt, hogy szent ez a hely, mert itt van az ég ajtaja és a menny kapuja.