„Irgalmad többet ér, mint az élet” – Fehérvasárnap az Isteni Irgalmasság ünnepe

Fehérvasárnap az Isteni Irgalmasság ünnepe. II. János Pál pápa 2000 ápr. 30-án iktatta a szentek sorába boldog Faustyna Kowalskát. A lengyel nővér naplójában olvasható magán kinyilatkoztatások alapján a pápa akkor elrendelte, hogy Húsvét 2-ik vasárnapján az Egyház emlékezzen meg az „Isteni Irgalmasság” ünnepéről.
Az Isteni Irgalmasság első világkongresszusát tavaly Rómában tartották meg. Ennek példáját követve április 18-án. szombaton, az ünnep vigíliáján a Budai Ciszterci templomban megrendezték az első magyar országos konferenciát:”Bizalom az irgalmas Istenben!” címmel.
Délután 3 órakor, az irgalmasság órájában bűnbánati liturgiát tartottak. Este 6 órakor Juliusz Janusz érsek apostoli nuncius mutatott be szentmisét. Az Isteni Irgalmasság első magyarországi konferenciáján előadást tartott Beer Miklós váci megyéspüspök: ”Kiengesztelődés és bizalom” címmel. Megkértük, hogy foglalja össze hallgatóink számára elmélkedésének főbb gondolatait.
Dr. Beer Miklós: - Az Isteni Irgalmasság Első Magyarországi országos kongresszusán próbáljuk a jó Istennek megköszönni, mindazt, amit II. János Pál pápán keresztül és szent Faustyna nővéren keresztül a jó Isten adott a mi jelenkori Egyházunknak.
A Húsvéti ünnepek után vagyunk, újra és újra próbáljuk átélni Jézus halálának és feltámadásának misztériumát, amelyből a keresztségünkön keresztül Isten megbocsátó szeretete sugárzik felénk. Jézus a kereszten haldokolva imádkozott a mennyei Atyához, hogy - Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!
A megbocsátás üzenete Jézus tanításán keresztül, de elsősorban az ő megváltó halálán és feltámadásán keresztül lett az Egyház kincse: Bocsánatot nyertek bűneid. Újra és újra próbáljuk fölfogni, mekkora ajándékot ad nekünk az Úristen, amikor a bűneinket megvallva leborulhatunk előtte, és a bűnbocsánat szentségében megkapjuk az ő föloldozását. Újra és újra átéljük a keresztségnek a kegyelmét, annak a felszabadult örömét, hogy mi Isten szeretett gyermekeivé lehettünk, újra és újra megtisztít és megerősít minket az Úristen az ő irgalmas szeretetével.
Olyan fontos, hogy mi hívő emberek először mi magunk éljük át újra és újra minden szentmisén, amikor a szentmise bűnbánati liturgiájában őszintén készítjük a szívünket, a lelkünket az Eucharisztián keresztül a Jézussal való találkozásra, de még hangsúlyosabban, amikor a szentgyónásban, a bűnbocsánat szentségében megvalljuk a bűneinket, és átéljük a pap feloldozó szaván keresztül az Úristennek bocsánatát.
A II. Vatikáni Zsinat után a bűnbánat gyakorlatában, egy egészen új lehetőséget kaptunk a bűnbánati liturgiában, amit szeretnénk egyre inkább megvalósítani a mi egyházközségeink életében. Amikor látjuk a paphiány fájdalmas tényét, amikor egyre több egyházközséget kell ugyanannak a lelkipásztornak vállalnia, egyre kevésbé van lehetősége arra, - mint a régi gyakorlatban, - hogy a szentmisék előtt gyóntasson. Éppen ezért tartom nagyon fontos lehetőségnek és feladatnak, amit meg kell valósítanunk a „lelki napokon”, ahol külön bűnbánati liturgiát tudunk tartani.
Miután mi magunk átéltük Isten szabadító szeretetét, és lelkünkben ott van az isteni irgalmasság iránti bizalom, így tudunk mi segítséget nyújtani testvéreinknek, akik az Egyháztól talán távol-szakadtak, hordozzák a lelki sebeiket, közvetíteni tudjuk feléjük Isten megbocsátó szeretetét, irgalmát.
Amikor Pál apostol így fogalmazza meg: Jézus Krisztusban Isten kiengesztelődött a világgal, - hozzáteszi, hogy ránkbízta a kiengesztelődés szolgálatát. Nekünk küldetésünk van ebben a beteg világban, ahol a családoknak, az ifjúságnak, a magáramaradott embereknek annyi fájdalma van, nekünk kell képviselnünk Isten irgalmas szeretetét. És amikor körülnézünk ebben a mai sebzett világunkban, látjuk azt, hogy mennyi megosztottság van, mennyi fájdalom van a szétszakadt családokban, a munkahelyi problémákkal küszködő emberek életében, akik így kerülnek sajnos egymással szembe.
Ide szeretném csatolni a mi kárpát-medencei problémánkat, ahol hordozzuk sajnos magunkkal azt a sok-sok sebet, akár a szlováksággal, akár a délvidéki népekkel, Romániával, román testvéreinkkel kapcsolatban. Mi Krisztusban kiengesztelődött emberek, az Egyház, tudjuk orvosolni ezeket a sebeket, és a megbocsátásnak lehessünk mi is az eszközei.
Nagyon hiszem azt, hogy a Húsvét misztériuma átjárja a mi Egyházunkat, és Jézus feltámadásának a fénye és a Szentlélek pünkösdi ereje hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy valóban az irgalmas Krisztusnak lehetünk a munkatársai, a kiengesztelődésnek eszközei.
Az interjút Barotai Imre atya, váci egyházmegyés pap jegyezte le.