„Húsvétkor részt veszünk az Üdvösség misztériumában" – Fouad Twal jeruzsálemi latin
pátriárka üzenete
Nehezen hisszük el első hallásra, amit Mária Magdolna és a többi asszony hírül ad:
azt mondják, hogy látták az élő Mestert, aki vár bennünket Galileában. Asszonyi beszéd,
semmi más – véljük. És ha mégis igaz? Péter és János a sírhoz sietnek. Követjük őket.
Szívünk hevesen dobog. Mi történt? Valaki ellopta a holttestet? A szinedrion? A rómaiak?
Nem, valami másról lehet itt szó. A Mester szavainak töredékei tolulnak ekkor fel
emlékezetünkben: „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. Megölik, de harmadnapra
feltámad” (Mt 17, 22).
Pontosan ezek azok a szavak, amelyekre az angyal emlékeztette
az asszonyokat. De mit jelent az, hogy „feltámad a halottak közül”? A sírból eltűnt
a holttest! Nem lopás történt, hiszen Mária Magdolna és az asszonyok azt állítják,
hogy minden a helyén van: a halotti gyolcsot, mintha megfosztották volna tartalmától,
most is ugyanott van - üresen - ahová letették. Mégis igaz lenne, amit az asszonyok
mondanak? A Mester, aki meghalt, mégis él?
A tizenegy tanítvánnyal mi is Galileába
sietünk arra a hegyre, amelyet Jézus jelölt meg. A Mester ott vár bennünket Galileában.
Galilea nem más, mint az egyház, az otthonunk, ahol szolgálatunkat teljesítjük. Galilea
mindaz a hely, ahová az Úr küld bennünket, hogy örömmel tegyünk tanúságot haláláról
és feltámadásáról. És végül elérkezünk a hegyre, ahol találkozunk a Mesterrel! Valóban
ő az, bár más, mint azelőtt, mégis ugyanaz. Mi is ugyanazok a személyek vagyunk, mégis
megváltoztunk. Tamással együtt kiáltjuk: „Én Uram, én Istenem!” Máriával együtt teljes
szívünkkel mondjuk: „Rabboni! Mesterünk!” Igen, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!
A kaland tehát folytatódhat. Vagy helyesebben: ismét minden elölről elkezdődhet hazánk
és az egyház számára.
Az üdvösség beteljesedett és ezt hirdetni kell minden
embernek. Ismét Húsvét van egyházainkban, otthonainkban, városainkban és falvainkban,
plébániai közösségeinkben, a szerzetesrendekben, lelkünkben és szívünkben. Ezt tükrözi
a zarándokok és turisták arca is. Az Alleluja ismét messze földön visszhangzik. Ünnepelünk,
és Jézus részt vesz örömünkben, amikor így szól: „Íme, én veletek vagyok mindennap,
a világ végéig” (Mt 28, 20). Jézus feltámadt, valóban feltámadt! Áldott Húsvétot
mindenkinek – olvassuk Fouad Twal jeruzsálemi latin szertartású pátriárka üzenetében.