A Szentatya imádkozott a földrengés áldozataiért a Colosseumnál tartott Keresztúti ájtatosság lezárásakor

Szemléljük Krisztus szenvedéstől eltorzult arcát: Nagypénteken éjjel erre szólította föl XVI. Benedek pápa a keresztényeket. "Emeljük tekintetünket Krisztusra, aki magára vette minden halandó félelmünket. Imádkozzunk mindenekelőtt az abruzzói földrengés miatt szenvedőkért. Imádkozzunk, hogy ebben a sötét éjszakában felragyogjon előttük a remény csillaga, a feltámadt Úr világossága" - fohászkodott a pápa. Egy égő mécsesekkel kirakott hatalmas keresztet állítottak föl az ókori amfiteátrumnál, amelynek oldalát fáklyák világították meg, míg a hívők ezrei gyertyákkal a kezükben imádkoztak. A 82 esztendős Szentatya a szertartás egész ideje alatt térdepelt a számára készített kis emelvényen.
Jézus arca ma visszatükröződik minden megalázott és megsértett emberben, a betegekben, a szenvedőkben, a magányos, elhagyatott és megvetett személyekben. A mai világban tapasztalható fájdalomról elmélkedett az indiai érsek, Thomas Menamparampil is a 14 stációhoz írt gondolataiban.

A feltámadt Krisztus minden idők történelmében egyedülálló ember, aki nem mások megölése árán változtatta meg a világot, hanem úgy, hogy hagyta magát meggyilkolni, egy keresztre felfüggesztve. A Golgotán egy százados meglátta benne Isten Fiát, meglátta az isteni szeretet kinyilatkoztatásának csúcsát. "Krisztus irántunk való szeretetből hal meg a kereszten!" - folytatta beszédét XVI. Benedek. Az évezredek során férfiak és nők sokasága hagyta magát lenyűgözni e misztérium által. Követték Őt, segítségével saját életüket ajándékul adták testvéreiknek.

A Szentatya e szavakkal emlékeztetett a szentekre és a vértanúkra, de azokra is, akik Jézus nyomdokain jártak, de előttünk rejtve maradtak. Ők azok, akik korunkban, a mindennapok csöndes létében egyesítik szenvedésüket a keresztre feszített Krisztuséval, akik a spirituális és társadalmi megújulás apostolaivá válnak. A konfliktusok idején, a gazdasági és politikai érdekek világában Jézus azt mondja nekünk, hogy az összeütközés és az erőszak helyett a szeretet, a meggyőzés és a kiengesztelődés eszközével kell válaszolnunk.

Az indiai érsek a stációkhoz írt elmélkedésében a világunkat beárnyékoló rossz kapcsán kifejtette, hogy a fájdalom mindig kihívás és titok marad. Még ha a tragédiák mindenkit elgondolkodtatnak is, amikor a halál közelről érint minket, elvesztjük illúzióinkat és érzékelni tudjuk a mélyebb valóságot. Ilyenkor vesszük észre Jézus útját. XVI. Benedek pápa végül ezekkel a szavakkal zárta a Colosseumnál megtartott nagypénteki Via Crucist: "Míg a Golgotán magasodik a kereszt, hitünk már az új nap hajnala felé fordul, megízleljük Húsvét örömét és ragyogását. Ha meghalunk Krisztussal - írja Szent Pál - akkor hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk".