„A hiteles alapokra épülő vallásközi párbeszéd nélkülözhetetlen a testvériség megvalósulásához”
– exkluzív tudósítás Jeruzsálemből
Berényi László, a római Pápai Német-Magyar Kollégium növendéke, jelenleg a jeruzsálemi
Héber Egyetem ösztöndíjasa. Ebben a félévben az Összehasonlító Vallástani Intézet
kurzusának hallgatójaként a vallásközi párbeszéd teológiai alapjairól folytat tanulmányokat.
Helyszíni tudósításában beszámol a jeruzsálemi Virágvasárnapról, illetve a Nagyhét
eddigi eseményeiről, különös tekintettel XVI. Benedek pápa közelgő szentföldi látogatására.
Sajátos élmény
volt Virágvasárnap, hogy most először a Szent Város falai mellett vehettem részt azon
a körmeneten, amellyel Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. Erre
a közös ünnepre nemcsak az izraeli és palesztin területekről jöttek keresztények ezrei,
hanem a világ számos pontjáról érkező zarándokokkal is lehetett találkozni. Pálmaágakkal
vonuló ifjúsági és plébániai csoportok, lelkiségi mozgalmak, cserkész csapatok, nemzetiségi
csoportok adták jelét az élő Egyháznak, mindenek előtt érezhetően vidám jelenlétükkel,
legkülönbözőbb énekeikkel és a közös imádságokkal. A körmenet az Óváros falain belül
található Szent Anna templom több ezer ember befogadására képes belső udvarába érkezett
meg, ahol Fouad Twal jeruzsálemi latin pátriárka záróbeszédével ért véget hivatalosan
az esemény. Sokan azonban – főleg a fiatalabb korosztály – még folytatták az ünneplést,
amelyet különböző koncertek, közös táncok színesítettek.
Az volt a személyes
érzésem, tapasztalatom, hogy ez az esemény mintha kiemelte volna a feszültségekkel
átitatott hétköznapokból nemcsak az ünneplő résztvevőket, hanem talán a lakosság azon
részét is, akik valamilyen módon ennek tanui lehettek. Még ha most Virágvasárnap
nem is igazán lehetett érzékelni, többször volt alkalmam közel kerülni azokhoz a
megpróbáltatásokhoz, melyeket a szentföldi keresztények élnek át. Az egyik legkézzelfoghatóbb
jele ennek a palesztin és izraeli területeken élő közösségek egymástól való elszigeteltsége,
ugyanakkor volt alkalmam a háború sújtotta Gázából átmenekült családok kétségbeesett
tapasztalatait is meghallgatni. Mindennek a hátterében álló politikai helyzet komplexitását
természetesen nagyon nehéz megítélni.
Azonban talán különösen ebben a kontextusban
érdemes megemlíteni az olyan reménykeltő eseményeket, mint amilyen a Fokoláre mozgalom
által immár harmadszor megrendezett zsidó-keresztény szimpózium volt február 21 és
27-e között, és melynek ezúttal - első alkalommal - Jeruzsálem adott otthont. Meghívottként
alkalmam volt személyesen is részt venni a találkozón. A jelenlévők (köztük mindkét
vallás prominens képviselői) arról tettek tanúságot, hogy hiteles vallási alapokon
a párbeszéd, a közös gondolkodás nemcsak hogy lehetséges, hanem nélkülözhetetlen a
béke és a testvériség megvalósulásához.
XVI. Benedek pápa bejelentett májusi
útjával kapcsolatosan különös várakozás érzékelhető. Róma püspökének szentföldi zarándokútja
sokak, főként a helyi keresztények számára a mélyen együttérző, testvéri megerősítésnek
egyedülálló kifejeződését jelenti. A többi vallás számos képviselői közül a legtöbben
a dialógus előrehaladását várják az előre tervezett találkozóktól.
Virágvasárnappal
beléptünk a Nagyhétbe, mely idén egybeesik a zsidóság legnagyobb ünnepkörével, a Pesach-chal.
A zsidók egyiptomi kivonulására való megemlékezés – mint tudjuk az evangéliumokból
– a húsvéti titkok történetének ünnepi esemény-környezetét is jelentette. Első alkalom,
hogy a Nagyhetet Jézus szenvedéstörténetének, kereszthalálának és feltámadásának
helyszínén élhetem át. Azon túl, hogy mindez már önmagában is egy különleges spirituális
élmény, személyesen talán arra hív, hogy legyek kész egészen beengedni életembe azt
a Krisztust, aki tudott félni és vérrel verejtékezni az Olajfák hegyén, aki a kereszten
átélte az Atyától való elhagyatottságot és akinek feltámadásában Isten kinyilatkoztatta,
hogy az utolsó szó nem a halál, hanem az élet, nem a gyűlölet, hanem a szeretet, mégpedig
az a Szeretet, amely hitünk szerint az örök élet és boldogság princípiuma minden ember
számára.
Mi keresztények ennek lehetünk ma jelei, ahogyan voltak az első keresztények
is pont itt Jeruzsálemben. A kölcsönös szeretet élő szigeteire van szükség, melyben
Jézus láthatóvá válik a világ számára.