Virágvasárnapi szentmise a Vatikánban: az Isten iránti szeretetből tett lemondás teszi
hitelessé az életet - mondta a pápa
A világban tapasztalt rossz láttán nem szabad kegyes mondatok mögé bújnunk. A kereszténység
igényes igazsága azt jelenti, hogy minél több önfeláldozást gyakorlunk Isten iránti
szeretetből, annál nagyszerűbb és gazdagabb lesz az életünk. XVI. Benedek pápa saját
személyes tapasztalatára utalva osztotta meg ezt a tanítást a Szent Péter téren összegyűlt
több ezer hívővel a virágvasárnapi szentmise alkalmából. Az Úrangyala elimádkozásakor
két felhívást intézett a világhoz: írják alá a még hiányzó országok a taposóaknák
elleni konvenciót, illetve vessenek véget a tengerbe fulladó bevándorlók tragédiájának.
A Szentatya megáldotta az Ifjúsági Világtalálkozók vándorkeresztjét, amelyet az ausztrál
fiatalok átadtak spanyol társaiknak, hiszen 2011-ben Madrid látja majd vendégül a
következő világtalálkozót.
A hagyománynak megfelelően a pápa vasárnap délelőtt
fél tízkor kezdte meg az ünnepi szertartást a napfényben úszó Szent Péter téren. Ezen
a napon Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények. Virágvasárnap
emellett több mint két évtizede a fiatalok ünnepe, mert II. János Pál kezdeményezésére
ekkor tartják az Ifjúsági Világtalálkozót. Benedek pápa körmenetben vonult a tér közepén
álló obeliszkhez, megáldotta a pálma- és olajfaágakat, majd a bazilika előtt felállított
oltárnál bemutatta a szentmisét. Idén a teret díszítő olajfákat Puglia tartomány ajándékozta,
míg a pálmafonatok Sanremóból érkeztek. A Szentatyával koncelebrált Agostino Vallini
bíboros, a pápa római helynöke, illetve Luigi Moretti érsek, valamint Stanislaw Rylko
bíboros és Joseph Clemens püspök a Világiak Pápai Tanácsának képviseletében. Csatlakozott
a szertartáshoz George Pell, Sydney bíboros érsek és Rouco Varela madridi bíboros
érsek, a tavalyi illetve a következő Ifjúsági Világtalálkozó házigazdái is. A szentmisén
a zenei szolgálatot a római egyházmegye ének- és zenekara látta el Marco Frisina atya
vezetésével.
Homíliájában Benedek pápa emlékeztetett annak a zarándoklatnak
a lényegére, amelyet Krisztus tett, amikor szamárháton bevonult Jeruzsálembe egy új
ország uraként. A zarándoklat valódi célja az, hogy találkozzunk Istennel, imádjuk
őt és ezáltal helyére tegyük az életünk alapját képező kapcsolatot. Ezért gyűltünk
ma össze, kedves barátaim - mondta a pápa: mert látni akarjuk Jézust. Ez a cél vezérelte
azt a sok fiatalt is, akik tavaly elzarándokoltak Sydneybe.
Krisztus országának
két fő jellemzője van: a katolicitás és az egyetemesség. Az ő országa nem politikai
hatalmon alapul, hanem kizárólag a szeretetből történő szabad csatlakozásra épül.
Az egyetemesség mindig azt jelenti, hogy felülmúljuk önmagunkat, lemondunk valami
személyesről. Az egyetemesség és a kereszt együtt járnak, csak így jön létre a béke.
A pápa arra is figyelmeztetett, hogy mindez csupán spirituális alapelv lenne, hogyha
az ember nem volna képes kimondani az igent Istennek. A mai világ gyakran el akar
feledkezni arról a fontos igazságról, hogy egy igaz élethez hozzátartozik az áldozathozatal,
a lemondás is. Aki önfeláldozás nélküli életet ígér, az áltatja az embereket. Nincs
sikeres élet áldozat nélkül.
A Szentatya ezt személyes példájával is alátámasztotta:
"Ha visszagondolok saját életemre, meg kell mondanom, hogy éppen a lemondás gesztusai
voltak a legnagyszerűbb és legfontosabb pillanatai életemnek". Jézus is képes volt
igent mondani Istennek, felülemelkedve félelmén a rá váró szenvedéstől. Mi is panaszkodhatunk
az Úr előtt, ahogy Jákob. Feltehetjük neki kérdéseinket a világ igazságtalanságai
és saját nehézségeink láttán. Isten előtt nem kell kegyes mondatok mögé, egy álvilágba
rejtőznünk. Az imádság azt is jelenti, hogy harcolunk Istennel, és Jákobbal együtt
mondhatjuk neki: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz" (Ter 32,27).
Ez megtanít
bennünket, hogy keresztényként Isten akarata mindig fontosabb és igazabb a miénknél,
és hogy az ő akarata az igazság és a szeretet. Ezt a gondolatot fogalmazta meg a pápa
a fiataloknak is, akik átadták társaiknak az Ifjúsági Világtalálkozó vándorkeresztjét.
Ha Isten igazsága és szeretete vezérel minket a lemondásban, akkor életünk egyre nagyszerűbb
és gazdagabb lesz. Aki meg akarja menteni életét, az elveszíti azt. Aki odaajándékozza
életét a mindennapos apró gesztusokban - amelyek hozzátartoznak a nagy döntéshez -,
az megtalálja azt. Ez az igényes, de szép és egyben felszabadító igazság az, amelyet
meg akarunk élni, mialatt a kereszt bejárja a földrészeket.