A magyar jezsuiták negyedéves folyóirata idei első számának több tanulmánya a fejlődés
és a teremtés témakörével foglalkozik. Darwin születésének 200. és „A fajok eredete”
c. műve megjelenésének 150. évfordulója alkalmából Nemesszeghy Ervin jezsuita a „Darwinizmus
és hit a teremtő Istenben” c. kritikus tanulmánya megmutatja, hogy a tudományos világkép
és a keresztény hit között volt ugyan feszültség, de a bibliai teremtéstörténet és
az evolúció helyes értelmezésével ez feloldható. Egy következő tanulmányban a fiatal
Legéndy Kristóf az evolúciós modellek és a kreacionista elméletek teológiai kritikáját
nyújtja. A katolikus teológia bírálja a manapság főleg Amerikában terjedő kreacionista
felfogást, amely a Bibliát betű szerint értelmezve elveti az evolúciót.
Ismeretes,
hogy XVI. Benedek, hivatkozva II. János Pálra is, hangsúlyozta, hogy az evolúcióelmélet
ma már több, mint puszta hipotézis. Szabó Ferenc filozófiai és teológiai szempontból
mélyíti el az evolúció és a teremtés értelmezését, hivatkozva Teilhard de Chardin
tudós gondolkodó elméletére és Karl Rahner teológus meglátásaira: a felfelé ívelő,
léttöbbletet eredményező fejlődés, evolúció során önfelülmúlás történik, amelynek
végső mozgatója a teremtő Isten. Nemeshegyi Péter teológus a zsinat és az egyházi
hagyomány tanítását elemzi a megtestesülésről: az anyagi, biológiai és történeti fejlődést
Krisztus fényébe állítja.
A Távlatok „Róma és a világegyház” c. rovatában olvashatunk
a pápa újévi békeüzenetéről, továbbá megemlékezést a 60 évvel ezelőtt elítélt Mindszenty
József bíboros vértanúságáról.
A magyar jezsuita rendtartomány ebben az évben
emlékezik az osztrák tartománytól való függetlenülésének 100. évfordulójára: ebből
az alkalomból Bánkuti Gábor történész bemutatja a jezsuiták elleni kommunista koncepciós
pereket. A „Kultúra és élet” c. rovatban Török Csaba atya a hit és a kultúrák, illetve
az inkulturáció mai problémáiról értekezik „Kereszténység a kultúrák sokféleségében”
című eszmélődésében.
A Távlatok gazdag tartalmú húsvéti számából végül kiemeljük
Pierre Benoit francia domonkos szentírástudós írását Jézus föltámadásáról. Benoit
atya megmutatja, hogy Jézus föltámadása túlmutat a történelmen: történelmen-túli történet,
amely egy új világ természetfeletti eseményeire vonatkozik. A feltámadt Krisztus megnyitotta
azt az új világot, amelyet nem érzékelünk érzékszerveinkkel, tehát a hit szemére van
szükség, hogy meglássuk, hogy a feltámadás ezt jelenti: Jézus egész lényét, testét
és lelkét teljesen áthatotta a Lélek, amikor egy másik, új létrendbe lépett át. A
feltámadás ugyanakkor a történelemben is gyökerezik: az üres sír ténye és a feltámadt
Krisztus megjelenései igazolják, a tanítványokkal megtapasztaltatják, hogy Jézus él,
valóban feltámadt.