Jézus és tanítványai a nagyheti eseményekben – P. Szentmártoni Mihály elmélkedése Virágvasárnapra

Virágvasárnap első olvasmánya Izajás próféta könyvéből vett szakasz, amelyben Isten küldöttének drámája nyer kifejezést. Az emberek nem fogadják el tanúságtételét, mi több, bántalmazzák. De a küldött nem retten vissza, mert tudja, hogy az Úr megsegíti őt. Ennek az olvasmánynak biztató üzenete, hogy bármit kér tőlünk Isten, megadja hozzá az erőt is.

A második olvasmányban Szent Pál Krisztus példáját állítja elénk, aki kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Az Atya ezért felmagasztalta őt. A mi dicsőségünk alapja is az Atya irántunk való szeretete.

Az Evangéliumban Szent Márk négy különféle eseményről számol be. Először közli a hírt, hogy a főpapok és írástudók elhatározták Jézus halálát. Másodszor elmondja a betániai vacsora eseményeit. Harmadszor megemlíti Júdás áruló szándékát. Negyedszer, beszámol az utolsó vacsora előkészületeinek részleteiről.

A négy eseményt egységbe fűző vezérfonál a gonosz és a jóság, a gyűlölet és a szeretet, az önzés és az önzetlenség párhuzamos jelenléte. A főpapok már elhatározták, hogy Jézust megölik. Még nincs elítélve, de már ítéletet tartottak fölötte. Jézus közben nyugodt. A betániai vacsora alatt megmutatkozik néhány tanítvány önző kis világa, akiknek fáj az asszony nagylelkűsége. És miközben Júdás már alkudozik a főpapokkal, hogy mennyit is ér áruló tette, addig Jézus nyugodtan rendelkezik az utolsó vacsora részletinek előkészítésével, amelynek során majd tanúságot tesz övéi iránti szeretetéről az Eukarisztiában.

A sötétség és a fény ellentéte szövődik át tehát a virágvasárnapi Evangéliumban. Az evangélista azonban nem elméleti teológiát ad, hanem konkrét emberi viselkedéseken keresztül mutatja be ezeket az erőket. Vizsgáljuk meg néhány szereplő magatartását és próbáljunk magunkra ismerni bennük.

A főpapok és az írástudók már döntöttek: Jézusnak meg kell halnia. Ők azok az emberek, akiknek roppant fontos a látszat: „Ne az ünnepen történjék meg Jézus elfogatása, nehogy zavargás támadjon a nép között”. Ez a gonoszság csúcsa: titokban tervezni a gaztettet és utána hősként lépni föl. Ha őszinték vagyunk, magunkra ismerhetünk ebben a visszataszító magatartásban minden olyan esetben, amikor valakinek titokban kívántunk rosszat.

A betániai vacsora hősnője a névtelen asszony, aki túlcsorduló szeretetét a drága nárdusolaj pazarlása révén tudta csak kifejezni. Jó megfigyelni, hogy az asszonyt nem zavarja sem a házigazda szigorú és elmarasztaló tekintete, sem a tanítványok zsörtölődése. Az asszony tudja mit tesz és ebben senki sem képes megállítani őt. Ez a szeretet logikája, vagyis hogy nem számítgat, hanem mindent odaad, amije van. Kérdezhetjük magunktól, hogy volt-e már olyan pillanatunk, amikor hajlandók voltunk mindenünket odaadni egy szeretett személynek, mint ez az asszony?

A további szereplő Júdás. A nagyhéti olvasmányokban túl gyakran találkozunk Júdással, jóllehet szeretnénk kiiktatni őt az Evangéliumból. De nem lehet, mert mindnyájan magunkban hordozzuk Júdást. Nincs az a bűn, amire az ember nem lenne képes. Júdás képmutató, kettős életet élő ember. Belső világa hozzáférhetetlen. Sok mindent titkolt még társai előtt is. Annak ellenére, hogy megbíztak benne, hiszen ő kezelte a kis közösség kasszáját, Júdás titokban meglopta őket. Az utolsó vacsoránál is sötét gondolatokat forralt magában, de nem mutatta ki érzelmeit, hanem csendesen ült a többiek között, mi több, valószínűleg egészen közel Jézushoz, aki halkan szólhatott hozzá anélkül, hogy ezt mások meghallották volna.

Júdás már volt a főpapoknál, hogy megegyezzen velük Jézus elfogatásában. Belső nyugtalanságát igyekszik palástolni és ezt annyira sikeresen teszi, hogy senki sem sejti mi játszódik le lelkében. Vajon megremegett-e legalább a keze, amikor Jézus odanyújtotta neki a falatot? Júdás tragédiája abban volt, hogy nem hallgatott lelkiismerete nyugtalanító szavára, hanem igyekezett azt minden eszközzel elfojtani.

Ha becsületesek vagyunk magunkkal szemben, akkor felismerjük magunkban Júdás kétszínűségét. Esetleg így kérdezhetjük magunktól: „Mi az bennem, amit minden áron titkolnom kell mások előtt, ami miatt, ha kitudódna, roppant szégyellném magamat?”. Kérjük Urunktól a becsületesség kegyelmét.

Jézus nyugalma. - Apostolai között ott áll Jézus nyugodtan, utasításokat ad, maga köré gyűjti apostolait és előkészíti őket a szeretet ajándékára az Eukarisztiában. Pedig már mindent tud: tudja, hogy ki az, aki majd elárulja Őt, tudja, hogy Péter nemsokára megtagadja, tudja, hogy a többiek szétfutnak ijedtükben, tudja, hogy a Kereszt vár rá, mégis, nyugodtan áll tanítványai között, mint egy szilárd szikla.

Ez a mi Jézusunk, ilyen Ő ma is. A mai világ összes tragédiája közepette itt áll közöttünk nyugodtan, mint a szikla és kínálja a megbocsátás kegyelmét a szentgyónásban, jelenlétének zálogát a szentáldozásban. Kérjük a kegyelmet, hogy mindig így tudjunk gondolni a mi Jézusunkra, és bele tudjunk kapaszkodni kinyújtott kezébe, amikor úgy tűnik, a sötétség és gonoszság erői fojtogatnak bennünket.

(Iz 50, 4-7; Fil 2, 6-11; Mk 14, 1-15. 47)