Spirituális hagyományokban gyökerező népekkel találkoztam afrikai látogatásom során - P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő méltatja a pápalátogatás eseményeit.

Hétfőn ért véget XVI. Benedek pápa egyhetes látogatása a Fekete Földrészen, ahol két Atlanti Óceánra néző országot keresett fel: Kamerunt és Angolát. Visszatérése estéjén a pápa üzenetet intézett Napolitano olasz államfőhöz, amelyben többek között ezt olvassuk: „Ez a látogatás lehetőséget adott arra, hogy találkozzam szilárd spirituális hagyományokban gyökerező népekkel, melyek jogosan fejlődésre és jólétre vágynak.”

XVI. Benedek pápa afrikai lelkipásztori látogatásáról P. Federico Lombardi jezsuita atya adott interjút a Vatikáni Rádiónak, az a személy, aki a pápa szóvivőjeként a legközelebbről követte az utazás minden mozzanatát.

P. Lombardi szavai szerint a pápa realizmussal és ugyanakkor reménységgel szemlélte a két afrikai országot és ezeken keresztül a földrész valós helyzetét. Rendkívül konkrét módon rámutatott Afrika súlyos problémáira, ám ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ezt a realitást a jövő távlatában és a keresztény reménység jegyében kell szemlélni. Természetesen a remény üzenete minden keresztényre vonatkozik, a világ bármely részén éljen is. De lehetséges, hogy Afrika számára egészen sajátos jelentősége van ennek a kifejezésnek. Éppen mivel tudjuk és látjuk, hogy mennyire drámai a helyzet, különösen fontos és elodázhatatlan emlékeztetni erre a nagy keresztény erényre mindazok számára, akik elkötelezik magukat Afrika felemelése mellett.

Kérdés: A fiatalok és a nők lesznek Afrika jövőjének főszereplői. A pápa éppen nekik szentelte látogatása legszebb mozzanatait.
Válasz: Így van, jóllehet a fiatalokkal való találkozások állandó motívumai a pápai utaknak, a nők-asszonyok esetében azonban ez kevésbé jellemző. Ezúttal a Szentatya egyik beszédét kifejezetten a nő-kérdésnek szentelte. Ezzel is jelezni akarta az irántuk táplált megkülönböztetett figyelmet, abban a tudatban, hogy a nők szerepe alapvetően fontos az élet elfogadásában és továbbadásában. A nők túl azon, hogy a családban mennyire központi a szerepük, egyre fontosabb tényezőt alkotnak a társadalom életében is, sajátos kegyelmi adományaikkal, mint pl. a megértésre, a párbeszédre és a kölcsönös befogadásra való készségük által.

K: A pápalátogatás milyen indíttatást tud adni az afrikai egyháznak és a földrésszel foglalkozó őszi püspöki szinódusnak?
V: Szerencsésnek tartom, hogy a szinódus előtt a Pápa ellátogatott Afrikába és bemutatta a püspöki megbeszélés munkadokumentumát. Mindez nagy ösztönzést jelent az előkészületek számára és azt mutatja, hogy a pápa és a világegyház figyelmet tanúsít az esemény iránt, melynek munkáit követni fogják, részt vesznek benne és imádkoznak sikeréért.
K: XVI. Benedek útja Kamerunban és Angolában jót tett Afrikának, de a pápának is, aki lelkileg feltöltődött az élő, dinamikus, lelkesítő és vendégszerető helyi közösségekben. Valóban mosolyt vált ki – amint maga a Szentatya is megfogalmazta – amikor arról beszélnek, hogy a pápa magányos…
V: Tényleg mosolyogni kell ezen az állításon, hiszen a pápa maga is tisztában van azzal, hogy mennyi ember veszi körül, hogy nap mint nap mennyi emberrel, mennyi fontos személyiséggel találkozik, akiket meghallgat, akikkel beszélget. A pápa egyáltalán nem érzi magát egyedül, sem az egyház kormányzásának feladatában, sem pedig személyes szinten.

K: A pápa afrikai látogatását úgy emlegetik, mint nagy sikert, fontos megerősítést az egész földrész és nemcsak az ott élő katolikusok számára. Összefoglalva, melyek voltak ennek az útnak a főbb jegyei?
V: Nyugaton sokszor nehezen értik meg azt a sajátságos megközelítést, amellyel az egyház a népek fejlődésére tekint. Ha VI. Pál pápa Populorum Progressio enciklikájából indulunk ki talán könnyebb lesz a megértés. Az egyház nézőpontja szerint minden egyes személy elvitathatatlan méltósággal rendelkezik, joga van ahhoz, hogy felelősségben és szabadságban fejlődjék és erre épül aztán fel az együttélés, a demokrácia és a szabadság értékének társadalma. Mindez természetesen hosszú és bonyolult folyamat, de a lényege az, hogy Isten előtt minden személynek nagy méltósága van és Isten színe előtt kell felvállalnia saját felelősségét. Az az ezer meg ezer ember, akik elhaladtak a pápa előtt, nem számok és nem állatok, akiket erőszakkal, gazdasági vagy rendőri intézkedésekkel kormányozni kell, hanem személyek. Az egyház minden arc mögött egy személyt lát, akinek végtelen a méltósága és aki meghívást kapott arra, hogy felelősségeit felvállalva növekedjen. Ez a távlat hiányzott abból a számtalan elemzésből, amely ezekben a napokban elhangzottak Afrika jövőjével, fejlődésével, kilátásaival kapcsolatban.