Spirituális hagyományokban gyökerező népekkel találkoztam afrikai látogatásom során
- P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő méltatja a pápalátogatás eseményeit.
Hétfőn ért véget XVI. Benedek pápa egyhetes látogatása a Fekete Földrészen, ahol két
Atlanti Óceánra néző országot keresett fel: Kamerunt és Angolát. Visszatérése estéjén
a pápa üzenetet intézett Napolitano olasz államfőhöz, amelyben többek között ezt olvassuk:
„Ez a látogatás lehetőséget adott arra, hogy találkozzam szilárd spirituális hagyományokban
gyökerező népekkel, melyek jogosan fejlődésre és jólétre vágynak.”
XVI. Benedek
pápa afrikai lelkipásztori látogatásáról P. Federico Lombardi jezsuita atya adott
interjút a Vatikáni Rádiónak, az a személy, aki a pápa szóvivőjeként a legközelebbről
követte az utazás minden mozzanatát.
P. Lombardi szavai szerint a pápa realizmussal
és ugyanakkor reménységgel szemlélte a két afrikai országot és ezeken keresztül a
földrész valós helyzetét. Rendkívül konkrét módon rámutatott Afrika súlyos problémáira,
ám ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ezt a realitást a jövő távlatában és a
keresztény reménység jegyében kell szemlélni. Természetesen a remény üzenete minden
keresztényre vonatkozik, a világ bármely részén éljen is. De lehetséges, hogy Afrika
számára egészen sajátos jelentősége van ennek a kifejezésnek. Éppen mivel tudjuk és
látjuk, hogy mennyire drámai a helyzet, különösen fontos és elodázhatatlan emlékeztetni
erre a nagy keresztény erényre mindazok számára, akik elkötelezik magukat Afrika felemelése
mellett.
Kérdés: A fiatalok és a nők lesznek Afrika jövőjének főszereplői.
A pápa éppen nekik szentelte látogatása legszebb mozzanatait. Válasz: Így van,
jóllehet a fiatalokkal való találkozások állandó motívumai a pápai utaknak, a nők-asszonyok
esetében azonban ez kevésbé jellemző. Ezúttal a Szentatya egyik beszédét kifejezetten
a nő-kérdésnek szentelte. Ezzel is jelezni akarta az irántuk táplált megkülönböztetett
figyelmet, abban a tudatban, hogy a nők szerepe alapvetően fontos az élet elfogadásában
és továbbadásában. A nők túl azon, hogy a családban mennyire központi a szerepük,
egyre fontosabb tényezőt alkotnak a társadalom életében is, sajátos kegyelmi adományaikkal,
mint pl. a megértésre, a párbeszédre és a kölcsönös befogadásra való készségük által.
K: A pápalátogatás milyen indíttatást tud adni az afrikai egyháznak és a földrésszel
foglalkozó őszi püspöki szinódusnak? V: Szerencsésnek tartom, hogy a szinódus előtt
a Pápa ellátogatott Afrikába és bemutatta a püspöki megbeszélés munkadokumentumát.
Mindez nagy ösztönzést jelent az előkészületek számára és azt mutatja, hogy a pápa
és a világegyház figyelmet tanúsít az esemény iránt, melynek munkáit követni fogják,
részt vesznek benne és imádkoznak sikeréért. K: XVI. Benedek útja Kamerunban és
Angolában jót tett Afrikának, de a pápának is, aki lelkileg feltöltődött az élő, dinamikus,
lelkesítő és vendégszerető helyi közösségekben. Valóban mosolyt vált ki – amint maga
a Szentatya is megfogalmazta – amikor arról beszélnek, hogy a pápa magányos… V:
Tényleg mosolyogni kell ezen az állításon, hiszen a pápa maga is tisztában van azzal,
hogy mennyi ember veszi körül, hogy nap mint nap mennyi emberrel, mennyi fontos személyiséggel
találkozik, akiket meghallgat, akikkel beszélget. A pápa egyáltalán nem érzi magát
egyedül, sem az egyház kormányzásának feladatában, sem pedig személyes szinten.
K:
A pápa afrikai látogatását úgy emlegetik, mint nagy sikert, fontos megerősítést az
egész földrész és nemcsak az ott élő katolikusok számára. Összefoglalva, melyek voltak
ennek az útnak a főbb jegyei? V: Nyugaton sokszor nehezen értik meg azt a sajátságos
megközelítést, amellyel az egyház a népek fejlődésére tekint. Ha VI. Pál pápa Populorum
Progressio enciklikájából indulunk ki talán könnyebb lesz a megértés. Az egyház nézőpontja
szerint minden egyes személy elvitathatatlan méltósággal rendelkezik, joga van ahhoz,
hogy felelősségben és szabadságban fejlődjék és erre épül aztán fel az együttélés,
a demokrácia és a szabadság értékének társadalma. Mindez természetesen hosszú és bonyolult
folyamat, de a lényege az, hogy Isten előtt minden személynek nagy méltósága van és
Isten színe előtt kell felvállalnia saját felelősségét. Az az ezer meg ezer ember,
akik elhaladtak a pápa előtt, nem számok és nem állatok, akiket erőszakkal, gazdasági
vagy rendőri intézkedésekkel kormányozni kell, hanem személyek. Az egyház minden arc
mögött egy személyt lát, akinek végtelen a méltósága és aki meghívást kapott arra,
hogy felelősségeit felvállalva növekedjen. Ez a távlat hiányzott abból a számtalan
elemzésből, amely ezekben a napokban elhangzottak Afrika jövőjével, fejlődésével,
kilátásaival kapcsolatban.