A püspökök legyenek a szegények jogainak első védelmezői – a pápa beszéde a kameruni püspökökhöz

XVI. Benedek pápa kameruni lelkipásztori látogatásának második napján, szerdán délelőtt a főváros Krisztus Király templomban találkozott az ország 30 püspökével. A találkozón a püspökökön kívül csak a plébánia énekkara volt jelen. A pápát a püspöki kar elnöke, a yaoundéi érsek, Simon-Victor Tonyé Bakot köszöntötte, majd a Szentatya mondta el az afrikai ország főpásztorainak szánt gondolatait.

„Látogatásom legfontosabb célja az, hogy találkozzam a szeretett afrikai földrész népével és átadjam a püspöki konferenciák elnökeinek az afrikai rendkívüli szinódus munkadokumentumát” – mondta beszéde elején a pápa. Ebben a Pál apostolnak szentelt évben különösen fontos, hogy mindenkit emlékeztessünk az evangélium hirdetésének sürgetésére, mert még mindig nagyon sokan vannak azok, akik várják a krisztusi remény és szeretet üzenetét. A püspökök személy szerint legyenek az elsők ebben a küldetésben Szent Pál szavainak szellemében: „Ha az evangéliumot hirdetem, nincs mivel dicsekednem, hiszen ez kötelességem. Jajj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.” A püspök az igazi katekéta, aki segíti a híveket abban, hogy hitük megerősödjön és megtisztuljon.

A pápa beszédében ezután a püspököket az egymás közötti egységre és az egyházmegyéik közötti együttműködésére kérte, mert csak ezáltal tudnak szembe nézni az egyház előtt álló hatalmas kihívásokkal. A főpásztorok ápolják különösképpen az egységet papjaikkal, melynek alapja Krisztus egyetlen papsága. A püspök legyen a papjának atyja és testvére, aki szereti, meghallgatja és vigasztalja őt, amikor válságba kerül. A Szentatya különösen a főpásztorok lelkére kötötte: ébren őrködjenek afelett, hogy a papok és a szerzetesek hűségesek legyenek önként vállalt kötelezettségeikhez, hogy megmaradjanak hivatásukban, és ezzel tanúsítsák az egyház szentségét és Isten dicsőségét. Tanúbizonyságuk akkor lesz hiteles, ha semmi különbség nincs aközött, amit tanítanak és aközött, ahogyan élnek. A pápa hálát adott Istennek azért, hogy a kameruni egyházban igen magas a papságra jelentkezők száma. Ugyanakkor azonban fontos az is, hogy valóban olyan jelölteket készítsenek fel, akik megfelelő érettséggel és belső egyensúllyal rendelkeznek ahhoz, hogy vállalni tudják a papi életet.

A főpásztorok előtt álló másik nagy kihívást a családpasztoráció alkotja. A modernizálódás és az elvilágiasodás különösen nagy hatást gyakorol a hagyományos társadalomra, ezért fontos, hogy ebben az új helyzetben is meg tudják őrizni az afrikai családok alapvető értékeit. A Szentatya ezután érintette az afrikaiak hitéletének egyik jellegzetességét, nevezetesen azt, hogy a szertartások énekek, táncok, rendkívüli vidámság jegyében zajlanak le. A liturgia tehát lényeges helyet foglal el a helyi közösségek vallásosságában. Fontos azonban, hogy ez a túláradó örömnyilvánítás ne akadályozza a híveket abban, hogy bensőséges egységbe kerüljenek Istennel, hogy a gesztusok és a szavak valóban kifejezzék a liturgia lényegét és azt, ami a hívek szívében történik. A szertartások legyenek méltóságteljesek, főként, amikor a hívek nagy számban gyűlnek egybe a liturgia ünneplésére.

A pápa a kameruni püspökökhöz intézett beszédében érintette még a szekták, az ezoterikus mozgalmak, más tévhitek, valamint a vallási relativizmus terjedését. Ezekkel a jelenségekkel szemben új ösztönzést kell adni a képzésnek és a kultúrának. Ezzel kapcsolatban a pápa elismerését fejezte ki azért az erőfeszítésért, amelyet a yaoundéi Katolikus Intézet végez.

Végül a globális világ problémáját érintve a pápa hangsúlyozta, hogy az egyház különös figyelmet tanúsít a szükségben lévők iránt. A püspök küldetéséhez tartozik, hogy első helyen védelmezze a szegények jogait, hogy elősegítse a karitatív szolgálatot, amely Isten kicsinyek iránti figyelmének a megnyilvánulása. A pápa végül Mária, az Afrikai Miasszonyunk oltalmába ajánlotta az egész kameruni népet, és szívből megáldotta a helyi katolikus egyház minden részlegét.