Az egyháznak az egység jelének kell lennie - interjú Erdő Péter bíborossal XVI. Benedek pápa leveléről és az azt követő reakciókról 

Erdő Péter bíboros, magyar prímás, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke pénteken személyesen is találkozott XVI. Benedek pápával az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció plenáris ülése alkalmából. A vatikáni összejövetel valamennyi tagja szolidaritásáról biztosította a Szentatyát, és megújította iránta való hűségét. Erdő Péter bíboros erről így nyilatkozott a Vatikáni Rádió magyar műsorának:

 A Szentatyánál tett látogatás alkalom volt arra, hogy biztosítsuk Őt a szeretetünkről és arról, hogy egy emberként állunk mellette a mostani időkben. Várjuk és köszönjük a vezetését, amelyet az Egyház megújítása érdekében kapunk tőle, és számíthat mindannyiunkra. A Szentatya beszédében a liturgiáról beszélt, nem véletlenül, ezt ugyanis központi témának tekinti. Összes műveinek sorozatában is elsőként az a kötet jelent meg a német kiadásban, amelyben a liturgiáról szóló írásai foglalnak helyet. Ilyen értelemben kaptunk tőle bátorítást és eligazítást.

 Maga a pápa írja levelében, hogy fájdalmasan érintette a katolikus körökből érkező nyílt támadás. Vajon megengedhető-e az egyházban egy ilyen mértékű kritika a pápa személye, intézkedése ellen?

A levél nem csupán erről a konkrét esetről szól, és nem a Pápa szomorú érzelmeit fejezi ki elsősorban, hanem egy korszakalkotó tanítást találunk benne, különösen a levél második felében. Az egyház küldetéséről tesz hitvallást, arról, hogy az Egyháznak az egység jelének kell lennie - ahogyan azt a „Lumen Gentium” tanítja - az egész világ előtt. Ezért a legnagyobb elkötelezettség a keresztények egységének az ügye mellett, amelynek keretébe illeszkedik, hogy a katolikus hagyományú emberek között is az egység és az egyetértés megerősítésén fáradozik. Másrészt szól arról, hogy a dialógus és a hitbeli különbségek mellett a lehetséges egység és egyetértés irányában elkötelezett, mind a zsidósággal, mind az iszlámmal, mind a más világnézetű emberekkel. Tehát egy nagy hitvallás és iránymutatás ez egész pápai tevékenysége és tanítása szempontjából. Ilyen értelemben is nagy ajándék ez. Ajándék azért is, mert az igazságtalanul gyűlölet céltáblájává tett embereknek a védelmében is fölemeli a szavát. Lehetséges, hogy ez egy korszaknak a jele. Van aki azt mondja, hogy történelmi dokumentumról van szó.

 A Vatikán hivatalos napilapjának igazgatója szerint "az elmúlt időkben nem találunk precedenst arra a felfordulásra, amit a január 24-i bejelentés okozott" (vagyis a kiközösítés visszavonása a lefebvriánus püspökök esetében). Giovanni Maria Vian az Osservatore Romano pénteki címlapján megállapítja, hogy ma az információ ki van téve a manipulációnak, az eszközként való felhasználásnak. Hovatovább sajnálatos a hírek kiszivárogtatásának jelensége is, ami nem kerülte el a Római Kúriát sem, holott e történelmileg kollegiális szervezetnek az a kötelessége, hogy példát mutasson.

Inkább hangzavar volt, mint felfordulás. Az Anyaszentegyház él, az Anyaszentegyház működik és nem szabad, hogy hagyjuk magunkat impresszionálni ilyen visszhangoktól vagy attól a hangzavartól, ami néha előfordul.