„Az utolsó római pápa” – 70 évvel ezelőtt választották pápává Eugenio Pacelli bíborost

Az Osservatore Romano március 2-i száma vezércikkében megemlékezik arról, hogy csaknem három évszázad után, 1939. március 2-án ismét római pápa került Péter székébe. 70 évvel ezelőtt a bíborosok választása Eugenio Pacelli államtitkárra esett, aki az elhunyt pápa, XI. Piusz legközelebbi munkatársa volt. Krisztus új földi helytartója, aki éppen aznap töltötte be 63. életévét, két előde, Sarto és Ratti pápák iránti tiszteletből a XII. Piusz nevet vette fel. A konklávé mindössze háromszori szavazással, kevesebb, mint 24 óra leforgása alatt döntött. Ez volt az első alkalom, hogy jelen volt az egész bíborosi kollégium, beleértve az amerikai kardinálisokat is, akik késve érkeztek az előző pápaválasztásokra.

Az egyre feszültebbé vált nemzetközi helyzetben kezdődött meg a XX. század egyik legfontosabb pápasága. XII. Piuszt mély vallásosság jellemezte, és még legszigorúbb kritikusai is elismerték, hogy a szentszéki diplomácia egyik legképzettebb és legbriliánsabb képviselője volt.

Már X. Piusz pápasága idején megkezdte államtitkársági szolgálatát, majd XV. Benedek képviselőjeként végezte munkáját Németországban, végül XI. Piusz első munkatársaként egyedülálló tapasztalatokra tett szert mind az egyház helyzetét, mind a nemzetközi ügyeket illetően. Ezt a tapasztalatát gyümölcsöztette pápasága első napjától kezdve egész péteri szolgálata során. Egyik jellemzője volt a modernség iránti érdeklődése. Éppen a legkiválóbb római hagyományok szerinti alapos teológiai, jogi és spirituális képzettsége, nemzetközi nyitottsága, a kor szelleme iránti figyelme tette lehetővé, hogy XI. Piusz művét folytatva, új korszak felé vezethesse a katolicizmust a háború rettenetes tragédiája után.

Pápasága kezdetét, amelyez fekete fellegek vettek körül, első enciklikájában evangéliumi kifejezéssel a „sötétség órájának” nevezte. Ekkor nyílt meg a háború szörnyű szakadéka, kimondhatatlan borzalmaival együtt. Ezek közül kiemelkedik a Shoáh tragédiája, amellyel szemben Pacelli pápa nem tehetett mást, mint fáradhatatlanul hirdette a békét és csöndben munkálkodott az egyházzal együtt a lehető legtöbb emberi élet megmentésén.

Ezt a béketeremtő művét – amelyet a háború után tovább folytatott, támogatva a demokratikus döntéseket – először elismerték, majd elfelejtették, sőt történelmileg megalapozatlan vitákkal elhomályosították. 70 évvel megválasztása után úgy tűnik, háború alatti tevékenységét ma egyre kiegyensúlyozottabban ítélik meg. Ezzel mindenekelőtt a történelemnek, illetve egy nagy pápának szolgáltatnak igazságot – írta március 2-i vezércikkében Gian Maria Vian, az Osservatore Romano igazgatója.