Szűz Mária tisztelete a ferences művészetben

Kálmán Peregrin ferences atya beszámol arról a konferenciáról, amelyet március 6-án, pénteken tartottak a budapesti Sapientia Szerzetesei Hittudományi Főiskolán. Ismerteti többek között a magyarországi Napbaöltözött Asszony kultuszát, illetve rámutat, a ferences Mária tisztelet nemzetközi és magyar vonatkozásaira.

Az előadások után könyvbemutatóra került sor, amelyet Deák Hedvig OP, a Sapientia Főiskola rektor helyettese, valamint Magyar Gergely ofm, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnöket vezetett be. Sághy Marianne történész ismertette Stanko Andric: Kapisztrán Szent János csodái c. könyvét. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész megemlékezett a horvát-magyar irodalmi kapcsolatokról.

A ferences rend alapításának 800 éves évfordulója alkalmából Szűz Mária tisztelete a ferences művészetben címmel művészettörténeti konferenciát szervezett a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Művészettörténet tanszéke. A kommunizmus következtében a magyar történeti és teológiatudományok eddig alig foglalkoztak a magyar ferencesség és a különféle művészeti területek összefüggéseivel. Ezért ez a tanácskozás reprezentatív jellegű volt, látni szerettük volna, mi az, amit eddig tudunk e témáról, és milyen irányba lépjünk tovább.

Az előadások alapján a magyarországi ferences művészet három jellemzője, nagy csapásiránya talán más most is elkülöníthető.
A 800 év minden századában kimutatható Magyarországon egy olyan réteg, amelynél nem beszélhetünk kifejezett ferences művészetről, hanem sokkal inkább a korabeli ábrázolások, teológiai irányzatok misztikus elmélyítése irányába mutató ferences áhítatról és annak képi megjelenéséről. Marosi Ernő professzor ezt a kassai dóm és a kassai ferences templom kálvária-ábrázolásainak összehasonlításával, Soós Sándorné pedig a rózsafüzér áhítat ferences terjesztésének bemutatásával szemléltette.

A második csoportba a rendi források által motivált ábrázolásokat sorolhatjuk. Varga Kapisztrán novícius magiszter Ilario de Viterbo által festett, az Asissi mellett lévő Porciunkula kápolna oltárképének hagiografikus forrásaira mutatott rá. Érdekes jellegzetessége ennek, hogy a nagy szerzetesi hagyománytól eltérőn, Ferencet az ördög nem szexuális kísértésekkel gyötri, hanem az evangéliumi életforma elhagyására akarja rávenni. Ferenc hűsége nyomán az alsó képmezőben ábrázolt sárkunyhó, az egyház jelképe a második képmezőben már aranykunyhóként ragyog, utalva Ferenc egyházépítő munkájára, életére. De ebbe a csoportba tartozik Soós Sándor művészettörténésznek a klarissza monostorok apácamunkáiról szóló előadása is, ahol Assisi Szent Klára korporálé-készítő gyakorlata lehetett ezeknek a gyönyörű alkotásoknak a spirituális forrása.

A harmadik réteg az a terület ahol a magyar ferences környezetben megszülető műalkotások tágabb kapcsolatai figyelhetők meg, akár teológiai akár pedig formai szempontból. Szakács Béla Zsolt ez alapján értelmezte a keszthelyi egykori ferences templom Mária-freskóinak tematikáját, Varga Zsuzsa és Beke László pedig a ferences népi áhítatot annyira meghatározó jelenések üzeneteit, ábrázolásait.

E csoporton belül azonban a Vatikáni Rádió hallgatói számára érdemes kiemelni az itáliai kapcsolatokat. Fáy András egy olyan, közelmúltban megtalált XVI. századi Mária a Gyermekkel, Szent Kristóffal és Assisi Szent Ferenccel kép restaurálását és az annak kapcsán született felismeréseket mutatta be, amelyek egy Velence környéki, eddig a nemzetközi irodalomban sem ismert művész nevére derítettek fényt. Ikonográfiai szempontból a képnek különös szépsége az az ábrázolásmód, ahogy egymásra irányul a Kristóf vállán lévő Gyermek és a Ferenc kezében lévő Kereszt korpusza, mintegy foglalataként a ferences lelkiségnek: Megtestesülés és Kínszenvedés.

Opra Zsuzsa művészettörténész a gyöngyösi ferences templom egyik Szeplőtelen Fogantatás oltárképét elemezte, amely a János evangélium bűnös asszonyról szóló vitáját kölcsönzi Mária bűnnélküliségének ábrázolásához: asszony, ki vádol bűnnel téged? Kérdezi az Atya, és ott látjuk Aquinói Szent Tamást, Szent Bonaventúrát, valamint az Immaculata Concepcio tételének kidolgozóját, Boldog Duns Scotust is e mennyei perben. A kép tematikájában a Fiesole-i ferences templom Szeplőtelen Fogantatás disputája képpel mutat hasonlatosságot. A Napbaöltözött Asszonyról szóló előadás arra keresett választ, hogy az a Szeged-alsóvárosi barátoknál miért kapcsolódott egybe a Havi Boldogasszony titulussal. A XV. században az Ara Coeli bazilika az obszerváns mozgalom központja lett, a S. Maria Maggiore bazilika pedig Jézus Istenemberségének, Mária Istenszülői mivoltának volt a hirdetője, apszisában a ferences szenteket is megjelenítő, ferences művészek által készítette, és ferences pápa által megálmodott (IV. Miklós) 13. századi mozaikkal. Szegeden a XV. században megnőtt a bogumil és huszita eretnekségek hatása. A bogumilek Jézus valóságos emberségét tagadták, a husziták pedig Rómával szálltak szembe. A rend központi templomának Napbaöltözött Asszony képe és a Havi Boldogasszony titulus összekapcsolása tehát a Rómához-tartozást demonstrálta rendi és hitbeli szinten egyaránt.

A bevezető előadásban Marianne Schlosser bácsi professzor az első ferences nemzedék mariológiájának bemutatásával szemléltette, miként vált Mária Jézus embersége és az eucharisztia kapcsolatának, valamint az egyház szimbólumává a rend lelkiségében. Ez a hármas összefonódás szinte minden előadásban visszaköszönt.

A METEM jóvoltából erre a napra jelent meg Stanko Andrić könyve, aki a délszláv háború idején nem juthatott el a szülővárosától néhány kilométerre levő Újlakra, Kapisztrán Szent János temetkezési helyére, hanem helyette Budapesten feldolgozta a Szent csodáit.
A konferencia jó alkalom volt arra, hogy lássuk: a Mária-tisztelet miként volt ott a rend születésénél, és miként fogta át a ferencesség 800 éves történetét – magyar földön is.