2009-03-07 13:59:40

Nemzetközi tudóskonferencia Jeruzsálemben XII. Piusz pápának a Holokauszt idején kifejtett tevékenységéről


A Jad Vasem Nemzetközi Holokauszt Kutató Intézet, valamint a Szent Péter és Pál Szalézi Teológiai Intézet (Studium Theologicum Salesianum) közös szervezésében március 8-án és 9-én tanulmányi ülésre kerül sor Jeruzsálemben. Francesco De Ruvo szalézi szerzetes tájékoztatása szerint történészek ismertetik legújabb kutatásaik eredményeit XII. Piusz és a Holokauszt kapcsolatáról. Jelen lesznek mindkét irányzat képviselői: azok, akik kritikusak Pacelli pápával szemben, illetve azok, akik nagyra értékelik működését a nácizmus idején. A találkozót Avner Shalev, a Jad Vasem igazgatói bizottságának elnöke és Antonio Franco érsek, izraeli apostoli nuncius nyitja meg.

„Az utóbbi években számos könyv és cikk jelent meg ebben a témában. Új anyagok is napvilágot láttak. Ezek fényében kell tanulmányozni, hogy vannak-e olyan kérdések, amelyeket teljes egészében felül kell vizsgálnunk” – mondta De Ruvo szalézi atya. A napirendi pontok között szerepel Pacelli bíboros kapcsolata a német püspökökkel, XII. Piusz és a Holokauszt, valamint az olasz helyzet a második világháború előtt és alatt, illetve közvetlenül a Holokauszt után.

Március ötödikén, pénteken jelent meg az Il Giornale c. olasz napilapban a hír, hogy a „Civiltà Cattolica” c. jezsuita folyóirat történelmi levéltárában fontos dokumentum tanúsítja XII. Piusz zsidómentő intézkedéseit. P. Giovanni Sale történész talált az iratra, amelyet most először tettek közzé egy napilapban. Arról a naplórészletről van szó, amelyet P. Giacomo Martegani, a folyóirat akkori igazgatója jegyzett fel 1943. november elsején. P. Martegani havonta két alkalommal találkozott XII. Piusz pápával, hogy megbeszélje többek között az éppen aktuális kérdéseket. A feljegyzésben olvashatjuk, hogy „a pápa érdeklődött a zsidók javát illetően is”. Fontos megjegyezni, hogy a találkozóra két héttel a római gettóban történt náci razzia után került sor. Az 1943. október 16-án lezajlott razziának nem volt folytatása, mivel a pápa magához hívatta a német nagykövetet és félhivatalos csatornákon keresztül leállíttatta a zsidók összegyűjtését.

A razziát követően azonnal megnyitották a római kolostorok, vallási intézetek kapuit az üldözöttek előtt. A római Via Tasso-n lévő múzeumban látható az a pergamen, amely emlékeztet rá, hogy 155 egyházi intézetben négyezer 447 zsidónak nyújtottak menedéket, miután Pacelli pápa felmentést adott a klauzúra alól.

Azok a történészek, akik bírálják XII. Piusz működését, nem tagadják a római egyházi személyek zsidómentő akcióit, de azt állítják, hogy ezek ötletszerű, egyéni kezdeményezések voltak, a pápa tudta nélkül.

A „Civiltà Cattolica” c. jezsuita folyóirat archívumában talált naplórészlet cáfolja ezt az állítást – írja cikkében Andrea Tornielli Vatikán-szakértő, aki részt vesz a március 8-án és 9-én Jeruzsálemben ebben a témában megrendezésre kerülő nemzetközi tudományos találkozón. A most közzétett dokumentum bizonyítja, hogy Pacelli pápa személyesen figyelemmel követte az üldözött zsidók sorsát. A Martegani atya által leírt mondat tanúsítja, hogy a pápa mindent megkísérelt a menekültek épségének megőrzésére.

A jezsuita atya feljegyzése összhangban áll azzal a naplórészlettel, amelyet a római Négy Koronás Szent (Santi Quattro Coronati) kolostor ágostonrendi apácái őriztek meg és amely szintén 1943-ból származik. Ebből is világosan kitűnik, hogy a rendház XII. Piusz utasítására zsidókat és politikai üldözötteket bújtattatott. A naplót teljes terjedelmében a „30 giorni” „Harminc nap” c. Giulio Andreotti örökös szenátor által vezetett olasz havi folyóirat 2006. július-augusztusi száma tette közzé. Ebben többek között ez olvasható:

„A Szentatya, XII. Piusz pápa, atyai szívével teljes egészében átérzi a zsidók elleni kegyetlen háborút. A zsidókat a legsötétebb barbárság által sugallt kegyetlenségek révén akarják kiirtani. Olasz fiatalokat, politikusokat fognak el, hogy kínozzák őket, amíg rettenetes szenvedések között meg nem halnak. Ebben a fájdalmas helyzetben a Szentatya meg akarja menteni gyermekeit, a zsidókat is Megparancsolja, hogy a kolostorokban lássák vendégül ezeket az üldözötteket és a klauzúrás szerzetesek is csatlakozzanak Őszentsége kívánságához.”

Az ágostonrendi szerzetesnők 1943. november 4-én fogadták be az első zsidó menekültet. Naplójukban felsorolják az általuk elbújtatottak nevét, a menekültek befogadásának és ott tartózkodásának időpontját. Pontos listát vezetnek arról is, hogy a kolostor udvarában, amelyet bezártak a látogatók előtt, 11 autót, két teherautót, kerékpárokat, továbbá lovakat, teheneket, ökröket, mezőgazdasági gépeket rejtettek el szalma és széna alá.

A háború után az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap „Békés partizánok” címmel rótta le tiszteletét azok előtt az egyházi személyek, papok, szerzetesek előtt, akik önmagukat nem kímélve minden lehetséges módon mentették zsidó testvéreiket. „Szerzetesnők rendi ruhába öltöztették zsidó nővéreiket, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy Jézus és Mária véréből származtak. Az üldöző tudatában volt ezeknek az akcióknak, de nem mert túllépni a szent korlátokon: Szent Péter árnyéka megvédte a legtávolabbi és legmagányosabb menhelyeket is” – olvassuk az „Osservatore Romano” második világháborút követően megjelent cikkében.







All the contents on this site are copyrighted ©.