„Elmélyülten kellene tanulmányozni, hogy milyen volt a Vatikáni Rádió hallgatottsága a kommunista elnyomás idején a kelet-európai országokban” – mondta P. Lombardi szentszéki szóvivő

Február 14-én, a lateráni egyezmény 80. évfordulója alkalmából megrendezett vatikáni ülésen P. Federico Lombardi szentszéki szóvivő hosszú felszólalásában felidézte a 78. születésnapját ünneplő Vatikáni Rádió történetét. Miután bemutatta a kezdeti, kísérleti éveket, kiemelte azt az egyedülálló szerepet, amelyet a rádió 1940 és 46 között betöltött a hadifoglyok, eltűnt katonák felkutatása, a családegyesítés terén. Az említett időszakban egy millió 700 ezer üzenetet közvetített a világ minden égtája felé. Most P. Lombardi beszédének azt a részét ismertetjük, amely a második világháborút követő évekkel foglalkozott, főként a kelet-európai országokra vonatkozott. Földrészünk keleti térségében a kommunizmus terjeszette ki uralmát és bevezette elnyomó rendszerét. Megfosztotta a népeket szabadságuktól, különös tekintettel a katolikus egyház szabadságára. XII. Piusz pápa ekkor arra szólította fel a Vatikáni Rádiót, hogy legyen az egyház hangja, amely támaszt nyújt az elnyomott népek hitének.

„A szenvedélyes szolgálat valóságos eposza volt ez a korszak a csönd egyházai felé” – mondta beszédében P. Federico Lombardi. A már meglévő litván, ukrán és magyar műsorokhoz 1947-től kezdve csatlakozott a román, a cseh, a szlovák, majd az orosz, horvát, szlovén, lett, fehérorosz, bolgár és albán adás. A kommunizmus elnyomása alatt szenvedő országok hívei számára a Vatikáni Rádió adásai rendkívül jelentősek voltak. Számtalan megható tanúságtétel bizonyítja, hogy fenntartotta a hívek spirituális kapcsolatát Rómával, hitbeli támaszt nyújtott a nehézségek elviselésére.

Érdemes lenne elmélyült tanulmányokat folytatni a következő témákról: milyen volt a kommunista elnyomás idején a Vatikáni Rádió hallgatottsága, mit tettek a rezsim vezetői, hogy a műsorok követését megakadályozzák, milyen eljárásokat folytattak le azok ellen, akiket a Vatikáni Rádió hallgatásával vádoltak, - a műsorokat ugyanis nemzetellenesnek minősítették a hatóságok – továbbá hogyan „zavarták” sok helyen szándékosan az adásokat.

Hogy milyen fontos volt a Vatikáni Rádió a kommunista országok hívei számára, azt a legkézzelfoghatóbban talán a 90-es évek elején tapasztalható jelenség bizonyította – folytatta beszédét Lombardi atya, vatikáni szóvivő. A vasfüggöny lehullása után szó szerint levélözön árasztotta el az ukrán szerkesztőséget. Naponta többszáz levél érkezett hozzájuk, amelyek megható és hálás szavakkal fejezték ki a hallgatók köszönetét az elmúlt évtizedek kitartó szolgálatáért. Különösen a vasárnapi isteni liturgia tette lehetővé a keleti szertartású hívek számára, hogy az üldöztetés idején konkrétan érezhessék az egyetemes egyházzal való egységüket.

2003-ban az albán kormányfő, római látogatása alkalmával a köztársasági elnök nevében a nemzet legmagasabb kitüntetésével jutalmazta a Vatikáni Rádiót. A „Teréz Anya” díj átadását a következőkkel indokolta: „a rádió hozzájárult a remény, a személyi szabadság értékei, mint a bizalom, a demokrácia, a béke és szeretet megőrzéséhez” – idézte fel beszédében P. Lombardi azt a pótolhatatlan szerepet, amelyet a Vatikáni Rádió töltött be a kommunista elnyomás évtizedei alatt.