„A szabadságra kaptatok meghívást. Az igazi szabadság pedig a szolgálatban valósul meg” – mondta XVI. Benedek a római szeminaristáknak

Pénteken délután, a Bizalom Szűzanyja liturgikus ünnepének előestéjén a Szentatya a hagyománynak megfelelően felkereste Rómában a Pápai Nagyszemináriumot. Az intézet kápolnájában „lectio divina” keretében Szent Pálnak a Galatákhoz írt levelét elemezte.

A szabadság mindig is az emberiség nagy álma volt, főleg a modern korban. A szabadság azonban nem azt jelenti, hogy az abszolút Én fogalma szerint élünk. Az abszolút Én, aki senkitől és semmitől sem függ, csak látszólag jelenti a szabadságot. Az „én”, a test abszolutizálása, vagyis az ember lealacsonyodása szabadossághoz vezet, ami a szabadság kudarca – állapította meg a pápa. Szent Pál erőteljes paradoxont használva fejezi ki a szabadság lényegét, ami a szeretetben való szolgálatban valósul meg. (Ti szabadságra vagytok hivatva.. szeretettel szolgáljátok egymásnak Gal 5,13). Akkor válunk szabaddá, ha egymást szolgáljuk. Mint Isten teremtményei, tőle függünk, de ez nem a zsarnokság, hanem a szeretet köteléke.

Az emberi szabadság egyrészt azt jelenti, hogy Isten örömében és szeretetében élünk, ugyanakkor kifejezi embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkat is. Nem lehetünk szabadok mások ellenében. Nem abszolutizálhatjuk saját énünket, mert akkor a többi ember ellenségévé válunk. Csak másokkal együtt valósíthatjuk meg az emberi szabadság összhangját. Az igazság rendje és a jog azok az eszközök, amelyek felszabadítanak az önzés rabszolgaságából. A Galatákhoz írt levelében Szent Pál aggódik a helyi keresztény közösség miatt, mivel felütötte fejét körükben a viszálykodás, az ellenségeskedés, a test szerinti élet.

A pápa megállapította: ma is előfordulnak hasonló esetek. Ahelyett, hogy az egyes hívek beilleszkednének Krisztus Testének, az egyháznak a szeretetközösségébe, mindenki magasabb rendű akar lenni a másiknál. Vannak, akik arrogáns meggyőződéssel azt hiszik, hogy jobbak, mint a többiek. Így keletkeznek a romboló viták, amelyek az egyház karikatúrájaként hatnak, hiszen az egyháznak egy szívvel és egy lélekkel kellene élnie. „Aki beképzeli magának, hogy valami, holott semmi, önmagát áltatja. Vizsgálja meg mindenki tulajdon tetteit, s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná” (Gal 6,3-4).

Szent Pál figyelmeztetését követve nekünk is lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk: ne gondoljuk azt, hogy többek vagyunk másoknál, hanem Krisztus és a Szűzanya alázatával lépjünk be a hit engedelmességébe. Csak így nyílik meg számunkra az igazság és a szeretetben megvalósuló szabadság tág tere – mondta a római nagyszeminárium növendékeinek XVI. Benedek pápa, intézetük védőszentje, a Bizalom Szűzanyja liturgikus ünnepének előestéjén.