Európa ismerje fel újból keresztény gyökereit – a Szentatya beszéde a szerdai általános kihallgatáson

XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a csípős és Rómában kissé szokatlan hideg idő ellenére a szabadban tartotta meg az általános kihallgatást. A pápa közel 20 ezer zarándokot fogadott a Szent Péter téren, akik a világ számos országból gyűltek össze az alkalomból. A legnépesebb csoportot két olasz főegyházmegye összesen mintegy 5000 zarándoka alkotta. Számos olasz plébánia hívei és iskolás gyermekek is nagy számban voltak jelen. A francia, spanyol, svájci, litván, lengyel, szlovák, szlovén, angol, japán és angol hívő sokaságába magyar ajkú hívek is keveredtek. A pápa a szokásnak megfelelően mindenkit, így a magyar zarándokokat is saját nyelvükön köszöntötte. A bajai és munkácsi magyarokhoz a Szentatya a következő szavakat intézte: „Kedves Testvéreim, örömmel látlak titeket és azt kívánom, hogy zarándoklatotok gyümölcsöző legyen számotokra és egyházközségeitek számára. Ehhez kérem a jó Isten áldását. Dicsértessék a Jézus Krisztus”. „Ebben az évben most első alkalommal találkozunk a szabadban – mondta a Szentatya a didergő hívőseregnek. Sajnos hideg van, de legalább nem esik az eső, és nem havazik. Legyünk ezért hálásak Istennek.”

A Szentatya hosszú olasz nyelvű katekézisét, amelyet rövidebb formában a világnyelveken is összefoglalt, a nagy angol bencés szerzetes és egyházdoktor, Szent Béda Venerabilis alakjának szentelte. A pápa mindenek előtt felvázolta a nagy középkori szent életútját. Béda az észak-angliai Northumbria-i királyságban született 672/-673-ban. Szülei 7 éves korában a közeli bencés monostor apátjára bízták nevelését. „Azóta ebben a kolostorban éltem és teljesen a Szentírás tanulmányozásának szenteltem életemet” – írja ő maga az angliai egyház történetéről szóló művében. Ezt a legfontosabb munkáját Beda Venerabilis ezzel a fohásszal zárja: „Hozzád könyörgök Ó Édes Jézus, Te aki megengedted, hogy bölcsességed mézes szavaiból táplálkozzam, add meg, hogy egy napon eljussak hozzád, minden bölcsesség forrása és mindig arcoddal szemtől szemben láthassalak.” Béda 735 május 26-án, Urunk Mennybemenetele ünnepén halt meg. A Biblia alkotta teológiai eszméinek állandó forrását. Szentírási kommentárja két dolgot fog egységbe: egyfelől magának a szövegnek a megértésre törekszik, másfelől azt tanítja, hogy a bibliai szövegek megértésének a kulcsát ezeknek az iratoknak a szent jellege alkotja. Nézetei szerint az Ó- és az Újszövetség együtt halad Krisztus felé, jóllehet a jelek és az sugallat eltérő. Az egyházépítéshez hozzájárultak nemcsak az ősi zsidó, a görög és a latin apostolok és mesterek, hanem az új népeké is, amelyek között Béda örömmel említi az ír-kelta és angol-szász népeket. Az egyház egyetemességének növekedése nem csak egy meghatározott kultúra érdeme, hanem közreműködik benne a világ minden olyan kultúrája, amely megnyílik Krisztus felé és benne találja meg közös találkozási pontját.

A Szentírás értelmezése mellett Béda másik kedvelt témája az egyház története. Tanulmányozza az egyházatyák és a zsinatok történetét, abban az igazi meggyőződésben, hogy a Szentlélek tovább folytatja működését a történelemben. A Chronica Maioris-ban olyan kronológiát szerkeszt, amely később alapja lesz az Úr megtestesülésére épülő egyetemes naptárnak. Béda tehát felismeri, hogy az igazi vonatkozási pont, a történelem fókusza Krisztus születése. Megírja az első hat egyetemes zsinat történetét, hűségesen bemutatja azok tanítását. Béda az „angol történetírás atyja” megtisztelő címet kapta, miután dokumentumhűen és ugyanakkor irodalmi tehetséggel írta meg az angol népek egyházának történetét. Előszeretettel emeli ki, hogy az egyház jellegzetes jegyei a katolikusság, az apostoliság és a rómaiság. Elsőrendűen fontosnak tartja például, hogy az ír-kelta egyházakat meggyőzze a húsvét római naptár szerinti közös ünnepléséről. Béda Venerabilis a liturgikus teológia kiváló mestere, aki arra törekszik, hogy tanításával nevelje a híveket a hit misztériumainak örömteljes ünneplésére. A szentírás, a liturgia és a történelem összefűzésével máig érvényes üzenetet intéz különböző életállapotú hívekhez: Isten Igéjének tanulmányozóihoz, a lelkipásztorokhoz és az Istennek szentelt személyekhez. A lelkipásztoroknak azt köti a lelkére, hogy használják a nép nyelvét, amint ő maga is tette amikor észak-angliai nyelven magyarázta a Miatyánkot, a Hiszekegyet és János evangéliumát. A szerzeteseknek azt ajánlotta, hogy törődjenek az apostoli szolgálattal: senki sem tarthatja meg magának az evangéliumot, hanem érezze azt, hogy mindenkinek szóló ajándék.

Bédát már életében szentnek tartották. Halála után írásai ismertté váltak nemcsak hazájában, hanem az egész európai földrészen. Szent Bonifác püspök, Németország apostola több alkalommal kérte a yorki érseket és a wearmouth-i apátot, hogy számukra is másolják le Béda Venerabilis műveit, hogy ők is részesüljenek a belőlük származó spirituális világosságból. Alkotásaival hatékonyan hozzájárult a keresztény Európa megteremtéséhez. A Szentatya a szerdai audiencián, a Szent Péter téren elhangzott beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „Imádkozzunk azért, hogy ma is legyenek Bédához hasonló személyiségek, hogy megmaradjon a földrész egysége. Imádkozzunk azért, hogy mi mindannyian készségesek legyünk közös gyökereink felismerésére és így egy valóban humánus és keresztény Európa építői legyünk.”