„Kis terület nagy hivatással” – tudományos konferencia a Vatikáni Városállam történelméről és időszerűségéről 

A lateráni egyezmény aláírásának 80. évfordulója alkalmából rendezett összejövetel bevezető előadását Tarcisio Bertone bíboros, vatikáni államtitkár mondta. A február 12-től 14-ig tartó konferencián felszólalt többek között Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója, Joaquín Navarro-Valls, volt szentszéki szóvivő, Antonio Paolucci, a Vatikáni Múzeumok igazgatója. Pénteken rádiónk főigazgatója, P. Federico Lombardi jezsuita a következő témáról tartott előadást: „A Vatikáni Rádió a Vatikáni Városállam és az egyetemes egyház szolgálatában”. Hosszú felszólalásából most a Vatikáni Rádió kezdeti időszakára vonatkozó részt foglaljuk össze, ismertetésére később visszatérünk.

Lombardi atya utalt rá, hogy február 11-én emlékeztünk a Vatikáni Városállam születésének 80. évfordulójára, a Vatikáni Rádió pedig február 12-én volt 78 éves. XI. Piusz pápa szándékosan éppen az állam születésének második évfordulóján avatta fel a rádiót. Ez a tény is hangsúlyozza azt a rendkívül szoros kapcsolatot, ami a két valóság között fennáll.

A rádió általában véve úgy szerepel a köztudatban, mint tömegtájékoztatási eszköz, amely az evangéliumot, vagyis a katolikus egyház tanítását és a Szentatya hangját közvetíti. A Vatikáni Rádió fő célja, az 1995-ben jóváhagyott statútum szerint valóban az, hogy „szabadon, hűségesen és hatékonyan hirdesse a keresztény üzenetet, kapcsolja össze a katolicizmus központját a világ különböző országaival. Terjessze a római pápa tanítását, tájékoztasson a Szentszék tevékenységéről, a katolikus egyház életéről az egész világon, továbbá az éppen időszerű kérdéseket az egyházi Tanítóhivatal fényében értékelje, szüntelen figyelemmel az idők jeleire”.

Amikor azonban a Vatikáni Rádió megszületett, az első években még nem tömegtájékoztatási eszköznek tekintették, hanem a városállam távíró és telefonközpontjának szerepét töltötte be. A lateráni egyezménynek megfelelően a Vatikáni Rádióállomás az új állam szuverenitását és önállóságát fejezte ki. Ennek az önállóságnak különösen nagy jelentősége volt az adott történelmi korszakban. 1931 a „Nincs szükségünk rá” k. enciklika megjelenésének, a fasiszta rezsimmel való feszültség éve volt Olaszországban. Európa más térségein pedig totalitárius rendszerek jöttek létre, illetve konszolidálódtak – mondta beszédében Lombardi atya, vatikáni szóvivő. XI. Piusz 1931. február 12-én avatta fel híres üzenetével a Vatikáni Rádiót. A mikrofont, amely az egész világon először hirdette Isten szavát, ma is az egyik legértékesebb emléktárgyként őrizzük. Az első beszéd után, amely telefonösszeköttetésben a világ számos részén, különböző nyelvekre lefordítva hallható volt, a rádióállomás tevékenysége csupán táviratküldésre korlátozódik. Az első években kizárólag kísérleti jellegű, szórványos adások hangzanak el kivételes alkalmakkor, mint például a „Rerum novarum” k. enciklika közzétételének 40. évfordulója alkalmából. Az első rendszeresen jelentkező műsor érdekes módon tudományos témával foglalkozik. Havonta egyszer sugározzák a „Scientiarum Nuncius Radiophonicus” c. műsort, ami a pápai akadémiák tájékoztatója. A „Tudományok Hangos Újságja” kezdetben csak latinul, később más nyelveken is elhangzik. A kezdeményezés Giuseppe Gianfranceschi jezsuita atya, a rádió első igazgatója nevéhez fűződik. A rádiót feltaláló Guglielmo Marconi, Nobel-díjas fizikus közvetlen munkatársa, ő maga is tudós, a Pápai Tudományos Akadémia igazgatója és a Pápai Gergely Egyetem rektora. A tudományos műsor 41 adást ér meg, 1936 januárjában hangzik el utoljára – idézte fel beszédében a Vatikáni Rádió történelmének kezdeteit P. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő.