Kilencven éve született Prokop Péter

P. Szabó Ferenc SJ megemlékezése:

A kalocsai születésű Prokop Péter papfestő és író idén lett volna kilencven éves. Ezt olvassuk egyik vallomásában: „1919. január 6-án, a vesztes háború után, az első levert kommunista kísérlet alatt láttatta meg velem anyám a napvilágot.” Péter a kalocsai jezsuitáknál járt gimnáziumba, a 6. osztály végén kérte felvételét a kalocsai kis-szemináriumba, majd a Hittudományi Főiskolán tanult. 1942-ben szentelte pappá Kalocsán Zichy Gyula érsek. 1945 őszétől a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt. Az 1956-os forradalom leverése után, 1957 elején elhagyta hazáját és három hónap múlva már Rómába érkezett. Itt a Képzőművészeti Akadémián festőművészetből diplomát szerzett. Előbb a Pápai Magyar intézetben, majd a Szent István zarándokházban lakott és alkotott. 1999 nyarán végleg hazaköltözött. 2003. november 11-én hunyt el. Különféle monumentális műfajokban alkotott: freskó, mozaik, üvegalak; és festett tábla-és oltárképeket, készített grafikákat. Megemlítem itt, hogy a fatimai magyar keresztút végén álló Szent István –kápolna színes üvegablakait is ő készítette el, amelyen tizenhárom magyar szent látható (1970). Később pedig a kápolna szentélyének és hajójának mennyezetét borította, díszítette  mozaikokkal (1993).


    De már régóta az írás művészetét is gyakorolta: naplójegyzetek, maximák, pillanatképek és mélyebb reflexiók sorjáztak tizenhét könyvében. Péter barátom egyik könyvében így határozta meg sajátos műfaját: ”sziporkagyűjtemények”. Római éveim során barátok lettünk. Sokszor felkerestem remeteségében. Beszélgettünk a Szent István zarándokházban festészetről, költészetről, az egyház zsinati megújulásáról. Néha Tűz Tamás barátunk is átjött Kanadából, és csatlakozott hozzánk. Ő nevezte Pétert a színek remetéjének. Sokszor írtam különböző folyóiratokban kiállításairól és egymást gyorsan követő könyveiről. Itt a Vatikáni Rádióban is méltattam, interjúkat készítettem vele. Például 1979. január 19-én, miután az előző évben Magyarországon, Kalocsán és másutt kiállításokat rendeztek képeiből. Akkoriban Péter szülővárosának, Kalocsának ajándékozott 120 képet, az Esztergomi Keresztény Múzeumnak pedig 90 képet és 25 Biblia illusztrációt. Az interjú végén legújabb alkotásáról kérdeztem: „Ajándékom a magyar közönség számára: a húsz személyes magyar szentek sorozata”.


   Megjelent egy kis közös könyvünk is: „Uram, irgalmazz!” címmel. Prokop Péter képsorozata a Jézus Szíve-litániához, én pedig mindegyik képhez négysoros verses elmélkedést írtam. E könyvhöz írt bevezetőmben (1983-ban) többek között így próbáltam jellemezni nemcsak az itt látható képeket, hanem Prokop festő barátom „ars poetica”- ját is. A festőművész szívből jövő vallomásában itt elmondta az album megszületésének indítóokait; egyben „ars poetica”-ját is feltárta. Képei a Szenvedő Szolga megrázó képei után sejteni engedik az Örök Atya Fia dicsőségének sugárzását, a Feltámadott misztériumát. Prokop lényegében vallásos művészete itt is, de minden más alkotásaiban hitünk misztériumainak egy-egy mozzanatát vagy központi magvát jelenítik meg. Ezért vallhatta az említett interjúban  - Boldog Fra Angelicóval „védekezve”, hogy a papfestő lehet apostol: „még halála után is, még ma is, szavak nélkül, itt hagyott ecsetvonásaival prédikál” minden kor, minden kultúra emberének.