A pápa befejezte Szent Pálról szóló katekézis-sorozatát. Az általános kihallgatáson felhívást intézett Sri Lankáért

Szent Pál apostoli példájából merítve az egyház megfiatalodhat; s tanítása értékes az ökumenikus párbeszéd előrehaladásához is. XVI. Benedek pápa ezzel a megállapítással zárta szerdán délelőtt az utolsó katekézist, amelyet a Népek Apostolának szentelt. A VI. Pál teremben összegyűlt több ezer hívő előtt erőteljes felhívást intézett Sri Lanka érdekében. Békét és a humanitárius jog tiszteletben tartását kérte a polgári lakosság számára, amelyet az ázsiai országban kirobbant erőszakos konfliktus érint.

2008. július 2-tól kezdve összesen húsz alkalommal elmélkedett a pápa Szent Pál apostolról, felidézve emberi és spirituális nagyságát. Lezárásként az apostol vértanúságáról szólt a híveknek. Rendkívüli spirituális örökséget hagyott az utókorra. Az egyházatyák és a teológusok érthető módon merítettek a páli levelekből és lelkiségből. Így maradhatott egészen máig az igazi tanítómester és a Népek Apostola - jelentette ki a pápa.

Szent Pál vértanúságáról a legkorábbi ránk maradt dokumentum az I. századból való, mintegy harminc évvel az apostol halála után írta Kelemen, Róma püspöke, aki megemlíti Pál és később Péter életáldozatát is. Érdekes, hogy Péter és Pál apostolokat többször együtt említik a források, bár arról nem esik szó, hogy egy időben végezték volna küldetésüket Rómában. Vértanúságukat itt szenvedték el, sírjukat is az Örök Város őrzi, ezért a keresztény hagyomány a római egyház alapítóiként tartja őket számon.

Hogy miként szenvedett vértanúságot a Népek Apostola, arról a "Pál apostol cselekedeteiben" (Acta Pauli) olvashatunk. A II. században született dokumentum Néró császárnak tulajdonítja a fejvesztésről szóló halálos ítéletet, amelyet a Via Laurentinán, a ma "Tre Fontane", Három Forrásként ismert helyen hajtottak végre. Bár élete véget ért, tanítása halhatatlan - jegyezte meg a pápa. Elég csak arra gondolni, milyen óriási hatással voltak levelei az első keresztény közösségekre. A páli levelek hamar bekerültek a liturgiába is, ezért lelki táplálékul szolgáltak minden idők híveinek.

Luther nagy Szent Pál-kutató volt, róla szóló írásai a protestáns lelkiség alapját képezik. A bibliamagyarázás történetében, főként az elmúlt kétszáz évben a katolikus és a protestáns exegézis több ponton közeledett egymáshoz, és olyan dolgokban jutott egyetértésre, ami kezdetben a legnagyobb történelmi eltérés oka volt. Nagy reményt jelent ez az ökumenizmus ügye szempontjából, melyet a II. Vatikáni Zsinat sürgetett.

Az elmúlt századokban számos egyházi mozgalom született, amely nevében Pált idézi. Rendívül termékeny keresztény gondolkodó volt, akinek apostoli példájából, tanításából merítve ösztönzést vagy egyenesen biztosítékot találunk keresztény identitásunk megerősítésére, az egész egyház megfiatalítására - összegezte gondolatait Szent Pál apostolról XVI. Benedek pápa.

Az általános kihallgatás végén a Szentatya aggodalmának adott hangot a Sri Lanka-i konfliktus miatt. Fegyverletételt és kiengesztelődést sürgetett, valamint a humanitárius jog tiszteletben tartását.