„Jézus, negyven nap és negyven éjjel böjtölt s végül megéhezett” – a pápa Máté evangéliumának
szavairól elmélkedik idei nagyböjti üzenetében
Kedden délelőtt a Szentszék sajtótermében bemutatták a Szentatya 2009-es nagyböjti
üzenetét. A sajtótájékoztatón felszólalt Paul Josef Cordes bíboros, a „Cor Unum” Pápai
Tanács elnöke, Karel Kasteel prelátus, a dikasztérium titkára, valamint Josette Sheeran
asszony, az ENSZ Világélelmezési Programjának végrehajtó igazgatója.
Az igazi
böjt célja, hogy ne önmagunknak éljünk, hanem megnyissuk szívünket Istennek és testvéreinknek
– ez XVI. Benedek idei nagyböjti üzenetének fő gondolata.
A Szentatya arra
buzdítja a híveket, hogy fedezzék fel ismét a keresztény böjt értékét és mély értelmét.
Nem egyfajta moralizáló gyakorlatról, egy vallási törvény aggályos megtartásáról van
szó, Istentől távol, mint ahogy ezt a farizeusok tették. Nem is egyfajta terápia testünk
gondozására, mint ahogy azt az anyagi jólétet kereső egyes kultúrák a mai világra
akarják kényszeríteni. Bár böjtölni minden bizonnyal jót tesz fizikai közérzetünknek,
a hívők számára azonban elsősorban olyan „terápiát” jelent, amely hozzájárul ahhoz,
hogy Isten akaratához hasonuljanak.
A sátánnak válaszolva Jézus így szól:
„nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való” (Mt
4,4). Az igazi böjt tehát a valódi táplálékra irányul, ami azt jelenti, hogy az Atya
akaratát tesszük. A testi böjt Isten utáni éhséggé és szomjúsággá alakul át. Az aszkézisnek
olyan formája ez, amely segít abban, hogy kerüljük a bűnt és növekedjünk az Úrral
való bensőséges kapcsolatban. Ezt tanácsolja Szent Ágoston is, aki jól ismerte saját
rossz hajlamait. A böjtölés gyakorlata spirituális fegyver, hogy küzdjünk saját rendetlen
vágyaink ellen. Krisztus tanítványai, ha saját elhatározásukból megfosztják önmagukat
az étkezés és az anyagi javak örömeitől, jobban ellenőrzik az eredeti bűn által meggyengült
természet „étvágyát”, amelynek negatív hatásai az egész személyre hatással vannak.
A pápa tehát józanságra, mértékletességre int bennünket.
A böjt, ha imával
és adakozással párosul, hozzájárul ahhoz, hogy leküzdjük önzésünket, és megnyitja
szívünket Isten és testvéreink szeretetének. A böjt sohasem öncélú: azt jelenti, hogy
szabadon megfosztjuk magunkat valamitől, hogy másokon segítsünk. Ezáltal konkrétan
arról teszünk tanúságot, hogy nehézségekkel küzdő testvéreink nem idegenek számunkra
– fejti ki nagyböjti üzenetében XVI. Benedek pápa.
Arra szólítja fel a plébániákat
és egyházi közösségeket, hogy tartsák ébren a mások iránti figyelmet, befogadást.
A nagyböjti időszakban kezdeményezzenek különleges gyűjtéseket, és amit a böjt révén
megspóroltak, adják oda a szegényeknek.
Paul Josef Cordes bíboros, a „Cor
Unum” Pápai Tanács elnöke felszólalásában konkrét példákkal illusztrálta a pápai üzenetet.
A bíboros 10 nappal ezelőtt a Fülöp-szigeteken járt. Felkereste Manila szegénynegyedét
a helyi Caritas igazgatójának kíséretében. Végigment a barakkok közötti szűk sikátorokban,
kezet szorított az ott élő gyermekekkel, nőkkel, férfiakkal, áldását osztva azoknak,
akik ezt kérték. Látogatását követően megbeszélést folytatott a köztársasági elnökkel,
Gloria Macapagal Arroyo asszonnyal. Cordes bíboros kötelességének érezte, hogy az
államfőnek és a fülöp-szigeteki püspököknek is elmondja: nem törődhetünk bele az emberek
nyomorába, minden tőlünk telhetőt el kell követni, hogy segítsünk rajtuk. Napjainkban
az emberi igények gigantikus méreteket öltöttek. A „wellness” központok a testápolás
modern templomai, amelyek lélegzet elállító forgalmat bonyolítanak le – mondta a sajtóbemutatón
Cordes bíboros, megemlítve, hogy Olaszországban 2007-ben ez az összeg 15 milliárd
euróra rúgott.
A nagyböjti üzenet a divatos irányzatokkal szemben nem az emberi
hajlamok kielégítésére, hanem azok leküzdésére serkent. Cordes bíboros a vatikáni
sajtótájékoztatón ezután a test buddhista felfogására mutatott rá. A buddhizmus célja
minden szenvedés leküzdése. Mivel a test anyagi igényei révén gyakran szenvedés forrása,
ezért a buddhizmus azt tanítja, hogy az ember hogyan szabadítsa meg magát földi kötődéseitől,
hogy eljusson minden vágy kioltásához, a nirvánához.
Közismert az iszlám böjt
gyakorlata, a Ramadán hónap, amely minden muzulmán számára kötelező. Ez azt jelenti,
hogy napfelkeltétől napnyugtáig nem vehetnek magukhoz táplálékot. A böjt azonban önmagában
nem elég, párosul vele az imádság, a Korán olvasása.
Cordes bíboros, miután
megállapította, hogy a keresztények tanulhatnak ezektől a vallásoktól, rámutatott
arra a különbségre, amely a Krisztus hívők böjtölését jellemzi.
A buddhizmus
és az iszlám szerint a böjt küzdelem az anyag ember felett gyakorolt hatalma ellen.
Arra szólít fel, hogy megszabaduljunk az anyagi világ terheitől. Ez azzal a veszéllyel
jár, hogy az ember elszigetelődik, és önmagába fordul. Ezzel szemben a keresztények
a böjttel a hit mélységeibe kívánnak behatolni, ahol Istennel találkoznak.