Válaszd az Életet! - P. Pawel Cebula helyszíni beszámolója a washingtoni életvédő felvonulásról

A washingtoni Felvonulás az Életért óta elmúlt már egy hét, bennem pedig még mindig élesen visszhangzanak az életvédő fiatalok lelkes hangjai: "Pro choice" is alive. Babies never choose to die! Ami körülbelül azt jelenti: Aki (ma) a választás párti az él (mert megszületett), de a még nem született bébik nem döntenek a halál mellett, tehát élni akarnak. A felvételen hallható tinédzserek Kansasból 27 órát utaztak az amerikai fővárosba, hogy tanúságot tegyenek az élet melletti választásukról, pontosan ott, ahol két nappal azelőtt az új államelnök beiktatásán az ő rajongói másfél millióan gyűltek össze.

Az életvédő fiatalok, akik az egész felvonulás vallásközi közösségnek 80 százalékát képezték, azt is hangason hirdették: „Mi szeretjük a gyerekeket, igen, szeretjük! S mi van veled?" De magát az új elnököt is emlékeztették: „Hey, hey, hey, Obama, your mother was pro-life!", hogy ne felejtse, hogy édesanyja az élet mellett döntött, nyilván, mert hogy megszületett, bár a családi helyzete nem volt könnyű. Maga az elnök is meg volt hívva a felvonulásra. Eddig, nyolc éven át az előző államfő személyesen vagy üzenetében mindig kifejezte szolidaritását az életet védő mozgalmakkal. A mostani elnök válaszai pedig mély szomorúsággal töltik el az életvédőket. Bár azt mondja, hogy ellenzi az abortuszt, ugyanakkor már megengedte, hogy állami pénzforrásokat fordítsanak az abortuszt, a fogamzás gátlást és az embrionális őssejtek kutatását,  támogató projektekre.

A Kongresszusban pedig a beiktatást követő naptól kezdve folyik a tárgyalás az új törvényről a választás szabadságáról (Freedom of Choice Act – rövidítve FOCA), amely teljesen liberalizálni akarja az eddigi abortusz törvényt, sőt kötelezővé tenni ezt még a katolikus kórházakban is, meg újra lehetővé tenni az úgynevezett partial birth abortion – részleges szülés abortuszát, amikor akár a kilencedik hónapban is lábainál fogva kihúzzák a gyereket, de csak a fejéig s akkor elvágják a nyakgerincét s kiszívják az agyát (www.nrlc.org/abortion/pba/index.html). Szerte az országban a katolikus püspöki kar felhívására az emberek küldik a képviselőknek az új törvény elleni tiltakozásukat, de mi lesz ennek az eredménye?

A mostani kongresszus mindkét házában a demokrata párti képviselők többségben vannak, s még azok is, akik katolikusnak vallják magukat gyakran támogatják a meg nem születettek gyilkolását. Az Egyház közössége egy nagyon nehéz feladat előtt áll. A püspökök egyik oldalról örömmel üdvözlik az új elnöknek azokat a törekvéseit és döntéseit, amelyek a párbeszédet, igazságot, békét s felemelést szolgálják. Mint például a Guantanamo börtön bezárása. Másik oldalról látják, hogy azok a szép ígéretek, melyek ráadásul az alkotmányon alapszanak, mindenkire vonatkoznak, kivéve azokat, akik nem születtek meg. Az állam alapító atyjai a Függetlenségi Nyilatkozatban minden embert egyenlőnek tekintettek, akiket az élet, szabadság és a boldogság keresése (life, liberty and pursuit of happiness) megillet.

Washingtonban láttam s hallottam, hogy nagyon sok amerikai fiatal nem tesz kivételt, mert nem tesz különbséget a szülés előtti és utáni élet között. Ők tudják, mikor kezdődik egy személy élete. Az új elnökük pedig ezt nem tudja, ő maga bevallotta még a választások előtti kampányban. Ez szomarú, viszont reménnyel tölt az életvédő fiatalok hangja: mi szeretjük az életet! Ők már tudják, hogy az élet szent és szeretetre méltó, már akkor is, ha csendes és védtelen. Ezért is olyan hangosak, a Rock for Life – a rock zene az életért nevű koncerteken is, melyek pár éve késérik a washingtoni felvonulást.  Támogassuk őket imáinkkal s áldozatainkkal! Ne legyünk contra hanem pro-life! Az Élet Evangéliumanak szolálatában! Segítve azokat is, akiket megsebezte az abortusz bűne. A Kapitólium mögött s a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt ott állt néhány asszony, kezükben a táblák a következő felirattal: Sajnálom, sírotam abortuszomat! Az emberek oda mentek, szívélyesen megölelték s sírtak velük együtt, de már nem reménytelenül. Közöttük én is. De biztos vagyok, hogy maga az Élet Ura is, aki mindekinek szívébe sugja: Válaszd az Életet! Így legyen – Ámen!


Pawel minorita a Vatikáni Rádió magyar adásának
Washingtonból