A vándorlók világnapja – interjú a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának elnökével

Január 19-én, hétfőn tartják a Vándorlók Világnapját. Ebből az alkalomból interjút adott a Vatikáni Rádiónak a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának elnöke, Agostino Machetto érsek.
A főpásztor mindjárt emlékeztetett arra, hogy most a 95. alkalommal tartják meg ezt a napot, ami beszédes tanúbizonysága annak, hogy a katolikus egyház figyelme a migráció iránt milyen hosszú múltra tekint vissza. A világnap alkalmából a pápák üzenetben foglalkoznak a kérdéssel és ebben az évben, amelyben a Népek Apostolára emlékezünk, XVI. Benedek üzenetében Szent Pált, mint vándorlót állítja a figyelem középpontjába. Milyen módon tudja ma inspirálni a Népek Apostolának alakja az elvándorlás világát? Szent Pál vándorélete során Krisztus szeretetét vitte el az embereknek és ennek legszebb tanúbizonysága a Korintusi levél 13. fejezete, a Szeretet Himnusza. Az lenne az eszményi, ha az ebben a himnuszban megfogalmazott gondolatok irányítanák nemcsak a keresztények, hanem általában a hatalom gyakorlóinak tetteit is a vándorlásra kényszerült emberek iránt. Pál apostol, aki maga is vándor volt, római polgár, azaz globális világpolgár túl azon, hogy hirdette az evangélium örömhírét, úgy tekintett az egyházra, mint a reménység forrására minden ember számára, mint lehetőségre, ahol a különbözőségben békésen egymás mellett élnek a nyelvek, a fajok, a népek.

A pápai üzenetek, az egyház felhívásai a vándorlók befogadására többnyire pusztába kiáltó szavak maradnak. Itt nemcsak politikai és jogi területről van szó, hanem arról is, hogy az emberi szíveknek kellene változnia azon kevésbé szerencsés testvéreink iránt, akik különböző okok miatt hazájuk elhagyására kényszerülnek. Ez vonatkozik a keresztényekre is, mert ők is emberek, férfiak és nők, akiknek le kell mondaniuk az önzésről, a faji megkülönböztetésről, az idegenek iránti ellenséges, visszautasító és rideg magatartásról.

A Vatikáni Rádiónak adott interjú végén Agostino Marchetto érsek, a Vándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának elnöke személyes élettapasztalatára hivatkozott: 20 évig volt egyházi szolgálatban Afrikában és immár 40 éve utazik a világban. Ez a gazdag élettapasztalat megtanította arra, hogy a vándorlók kérdésének kezelésében nagy realitás érzékre van szükség, de ugyanakkor alapelvek, eszmények, nagylelkűség, szeretet és jóság nélkül nem lehet megoldani ezt a súlyos kérdést. Az egyház aggodalommal tekint a migránsokkal kapcsolatos mai politikai intézkedésekre és azt tapasztalja, hogy az utóbbi időszakban egyenesen megnőtt a velük szembeni idegenkedés. A Vándorlók és Útonlevők Tanácsa a maga részről konkrétan arra törekszik, hogy minél több olyan személy - egyháziak és laikusok – kapjanak képzést, akik lelkipásztori segítséget tudnak nyújtani a vándorló emberiségnek. A Tanács ezt tájékoztatással, üzenetekkel, intézkedésekkel és az egyes országok püspöki konferenciáinak bevonásával teszi, tehát régiós és kontinentális szinten mozog, elsősorban a képzők képzésére helyezi a hangsúlyt.

Marchetto érsek végül még megemlítette, hogy felkérték tartson előadást napjainknak erről a súlyos és megoldatlan jelenségéről Mexikóvárosban, a családok nagy világtalálkozóján.