Christifideles laici - II. János Pál a világi hívők küldetéséről – P. Szabó Ferenc
jegyzete
Húsz évvel ezelőtt, 1988. december 30-án jelent meg II. János Pál Christifideles laici
kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítása a világi hívőknek az egyházban és a világban
betöltött hivatásáról és küldetéséről. A dokumentum az 1987-es püspöki szinódus munkái,
javaslatai alapján született meg. E szinódus, húsz évvel a vatikáni zsinat után az
azóta eltelt idő társadalmi-politikai változásait figyelembe véve, a zsinat tanítását
a gyakorlatra alkalmazta. Különös figyelmet szentelt, a világi hívőkre bízott egyházi
szolgálatok mellett, az újfajta társulások, mozgalmak növekedésének, valamint a nők
helyzetének, a nők egyházban és társadalomban betöltött szerepének.
Most a
pápai dokumentum megjelenésének 42. pontra összpontosítjuk figyelmünket, amely a világi
keresztények politikai szerepével foglalkozik. Hasznos lesz felidéznünk az egyházi
tanítást e kérdésről, mert nagyon gyakran, főleg választások előtti kampány során,
hallunk olyan kijelentéseket nem hívők részéről, hogy „az egyháznak tilos a politizálás”,
sőt az egyik vezető politikus még a zsinat tanítására is hivatkozott, amikor egyes
egyházi személyek éppen a zsinat, az egyház szociális tanítása alapján eligazítást
adtak a híveknek. Lássuk tehát az egyház tanítását.
Mindenekelőtt tisztáznunk
kell az „egyház” fogalmát. Amikor a kritikusok egyházat mondanak, általában a hierarchiát
vagy a papokat értik rajta. Márpedig az egyházat minden megkeresztelt hívő alkotja.
Most először lássuk, mit mond a pápai dokumentum (CL, 42) a világi hívők politikai
elkötelezettségéről. II. János Pál, hivatkozva a zsinatra és a pápák korábbi tanítására
, határozottan kijelenti: „A világi hívők a személy és a társadalom szolgálatának
…irányát követve, az evilági ügyek keresztény szellemű intézése során semmi módon
nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről, vagyis arról a sokrétű
és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, irányítási és kulturális munkáról,
amelynek célja szerves és intézményes módon a közjó előmozdítása. Amint a szinódusi
atyák is többször megerősítették, mindenkinek és minden egyes személynek joga és kötelessége
részt venni a politikai életben, bár ez különböző, egymást kölcsönösen kiegészítő
formákban, fokozatokban és felelősségekben jut kifejezésre.”
A pápa ezután
hangsúlyozza, hogy a személy és a társadalom érdekeit szolgáló politika alapvető ismérve
a közjó keresésében rejlik. A közjó pedig magában foglalja mindazokat a társadalmi
életfeltételeket, amelyek között az emberek, családok és társulások teljesebben és
könnyebben érhetik el céljukat. A közjót célzó politikai tevékenység az igazságosságot
védelmezi és igyekszik azt előmozdítani. A politikai hatalom gyakorlásában a keresztény
szemlélet szerint alapvető a szolgálat szelleme, mert a hozzáértés és hatékonyság
mellett egyedül ez képes a politikusok tevékenységét átlátszóvá és tisztává tenni.
Ez feltételezi a harcot a tisztességtelen eszközök és a hazugság igénybevétele ellen,
továbbá kizárja a közösség vagyonának jogtalan felhasználását egyes személyek javára
vagy párthívek megnyerése végett, a tömegtájékoztatás eszközeinek törvénytelen felhasználását
hatalmi érdekek szolgálatára.
A pápai buzdítás hivatkozik a zsinat tanítására
(GS 76): Fontos, hogy a pluralista társadalomban helyes szemlélet alakuljon ki a politikai
közösség és az egyház viszonyáról. Legyen világos a különbség aközött, amit a keresztények,
akár egyenként, akár csoportot képezve, mint keresztény lelkiismeretű állampolgárok
a maguk nevében cselekszenek, és aközött, amit lelkipásztoraikkal együtt az egyház
nevében cselekszenek. És itt a Gaudium et spes 76. pontjának fontos kijelentése
következik:
„Feladatánál és illetékességénél fogva az Egyház semmiképpen sem
elegyedik a politikai közösséggel és nincs kötve semmilyen politiaki rendszerhez,
de jelzi is és oltalmazza is az emberi személy transzcendenciáját.” Majd a pápa hozzáfűzi:
„Napjainkban sürgető szükségességként és felelősségként jelentkezik, hogy a világi
hívőknek tanúskodni kell a politikai tevékenységhez szorosan kapcsolódó emberi és
az evangéliumi értékek mellett, melyek a kövertkezők. Szabadság, igazságosság, szolidaritás,
hűséges és érdektelen, odaadó munka a közjóért, egyszerű életvitel és a legszegényebbek,
legkisebbek elsőségben részesítése.” Ez megköveteli a világi hívők részvételét az
egyház életében és az egyház szociális tanításának ismeretét.
Mindezekből világos
a világi hívők politikai elkötelezettségéről szóló katolikus tanítás. De mit mondhatunk
a papság, ill. a hierarchia feladatairól. Más pápai dokumentumokat is figyelembe véve
le kell szögeznünk: éppen az említett szociális tanítás megismertetése és egy-egy
konkrét társadalmi-politikai helyzetre való alkalmazása segítésére igenis feladata
a hierarchiának és a papságnak, hogy nyilatkozzék akár körlevél révén, akár másfajta
felvilágosítás által, ha a papságról van szó. Természetesen, nem a mise alatti homíliában
kell belebonyolódni a pártpolitikába. De mivel az egyház szociális tanítása az erkölcsteológia
keretébe tartozik, igenis a lelkipásztoroknak felvilágosítást, irányelveket kell adniuk
a hívőknek a helyes választáshoz. Ha demokratikus rendszerről van szó, az egyházi
vezetésnek, miután kellő világnézeti és erkölcsi tájékoztatással szolgált, meg kell
hagynia a híveknek a szabadságot a választáshoz.
Az egyház nem kötődik semmiféle
politikai rendszerhez, párthoz, természetesen a diktatúra eleve ki van zárva. Ugyanaz
a hit lehetővé tesz többfajta választást, ügyelni kell az egyes pártok tevékenysége
mögött meghúzódó világnézetre: ha egy adott párt az ateizmus, a történelmi materializmus
alapján áll, vagy ha kifejezetten a kereszténység, az egyház ellen dolgozva igyekszik
nézetét a törvényhozásban érvényre juttatni, ilyen esetben a hívő keresztény nem adhatja
„nyugodt lelkiismerettel” szavazatát az illető pártra. A világi hívőknek tehát tájékozódniuk
kell küldetésükről, többek között politikai elkötelezettségükről, és ehhez ad részletes
iránymutatást világiaknak, papoknak és püspököknek a Christifideles laici kezdetű
apostoli buzdítás.