Berényi László beszámolója a szeminaristák V. nemzetközi kongresszusáról

Berényi László, a Pápai Germanicum et Hungaricum kollégium papnövendéke számol be a találkozóról:
Idén ötödik alkalommal szerveztek nemzetközi találkozót kispapoknak január 2. és 5. között Castel Gandolfóban, melynek mottója így hangzott: „Van egy út… A kapcsolatok kihívása”. A kongresszusnak ötven magyar résztvevõje is volt köztük olyan kispapok, akik a határon túli: felvidéki, erdélyi illetve délvidéki egyházmegyékbõl érkeztek.
A találkozóra egyébként több mint 40 országból érkeztek résztvevők, a Fülöp-szigetektől Brazíliáig, Portugáliától Kenyáig és Kolumbiáig; a kultúrák és az egyházi tapasztalatok végtelenül sokszínű gazdagságát képviselve. Különösen jó volt látni, hogy olyan területekről is szép számmal érkeztek szeminaristák, ahol az Egyház komoly kríziseket élt meg az utóbbi évtizedekben: így Hollandiából, Svájcból, Ausztriából, Belgiumból, Észak-Németországból…
A szeminaristák kongresszusát a Gens Mozgalom (új papi nemzedék) születésének negyvenedik évfordulója alkalmából rendezték meg, mely Chiara Lubich kezdeményezésére jött létre a zsinat után, a papi hivatások terén tapasztalt krízis nehéz időszakában – hogy a szeminaristák „az egység lelkiségével ne csak megmentsék saját hivatásukat, hanem a szemináriumi időszak ideje alatt az egység erejével lehetőleg más fiatalokat is odavonzzanak.”
A találkozót egy nagyon komoly előkészítő munka előzte meg, amelynek részét képezte egy a világ számos szemináriumára kiterjedő felmérés.
„Miért akarsz pap lenni? Milyen pap szeretnél lenni? Milyen félelmek vannak benned a rád váró küldetéssel kapcsolatban?” – ezek voltak azok a kérdések, melyeket a Fokoláre lelkiségét követő szeminaristák tettek fel társaiknak. Az eredményt az összejövetel kezdetén ismertették, mégpedig azzal a címmel, hogy Pappá válni ma álom és kihívás.
Az individualizmus, valamint a szociális és kulturális széttöredezettség kihívásaira válaszolva a találkozó mindenek előtt a hiteles kapcsolatok építésére hívta fel a figyelmet, melyeket a kölcsönösség és a megosztás jellemez az egyházi közösségen belül és kívül. A program során e témában lelkiségi és kulturális előadások hangzottak el, mely új távlatokat nyitott meg a résztvevő szeminaristák előtt.
• A kultúra mai mélységeiről címmel Giuseppe Maria Zanghì filozófus és teológus gondolatai hangzottak el.
• Celebsz, nem szingli címmel szó volt az érzelmi életről, amely elfojtás nélkül egyetemes távlatokat kap; valamint a hiteles és mély kapcsolatok szükségességéről a mai, gyakran anonim társadalomban.
• Hogyan mutassuk be Istent korunk emberének? – A közösségi lelkiség alapján megvizsgálták, hogy milyen feltételekkel tehetünk szert istentapasztalatra a személyek közti kapcsolatokban.
• Háló az egységért – Spanyolországból, Svájcból és Hollandiából érkezett szeminaristák arról osztották meg tapasztalataikat, hogy hogyan adhatjuk Istent egy elvilágiasodott társadalomban.
• Végül a 2006-ban elhunyt don Silvano Cola, az első fokolarino pap életéről hallhattak a résztvevők.
Január 3-án Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció prefektusa mutatta be a szentmisét. 4-én a szeminaristák a Szent Péter téren részt vettek az Úrangyala-imádságon.
Lévén, hogy alkalmam volt részt venni a találkozó előkészítő bizottságában, külön feladatot is bíztak rám. Ketten voltunk felelősek azért, hogy a kongresszus folyamán összegyűjtsük a résztvevők találkozóval kapcsolatos megfigyeléseiket, benyomásaikat, esetleges javaslataikat és ezeket egy-egy programblokk előtt igyekeztük az összes résztvevő felé visszhangozni.
Sokan jelezték vissza, hogy ezen a találkozón nem csak beszélnek az élő és hiteles kapcsolatok fontosságáról, hanem láthatóan meg is élik.
Az egyik lengyel csoporttal történt, hogy a találkozóra jövet kirabolták a buszukat és így minden holmijuk odaveszett. Az első estére olyan mennyiségű ruha és pénz jött össze a résztvevőktől, hogy az érintettek mindegyike nyugodtan és örömmel tudott itt maradni a kongresszus végéig. Szerencsére a dokumentumokat mindenki magánál őrizte, így azokat nem vitték el.
Ezek az apró tapasztalatok is érzékeltetik, hogy egy mély testvéri légkör és öröm jellemezte ezeket a napokat. Valaki azt mondta, hogy még soha nem látott ennyi felszabadult kispapot együtt nevetni. És szintén sokan fogalmazták meg, hogy ezt a testvéri és közösségi lelkületet szeretnék vinni az otthoni szemináriumokba is, hogy majdan papként is ennek az építői lehessenek.