"Egyedül Krisztus kezében van a világ történelme" - Kránitz Mihály teológus kommentálja a pápa békeüzenetét

Újévet kezdünk a polgári időszámítás szerint. A keresztény azonban már advent első vasárnapjától a közelgő Úr befogadásának készületében élt, így a lelki felkészülés célját megtapasztalhatta Karácsony örömteli ünnepén, és most ugyanezen ünnep nyolcadának végén.
XVI. Benedek pápa békeüzenete a keresztényeknek, de valójában minden jóakaratú embernek szól. Küzdjük le a szegénységet ezen a Földön, és tudatosan építsük a békét az emberek között. Mert ez a mi hivatásunk.
A Karácsonyi hangulat és az új esztendő első napja is figyelmünket először a Gyermekre irányítja, aki a templomban való bemutatásakor az angyal üzenete szerint a Jézus nevet kapja, mely annyit jelent, hogy Isten megszabadít. Gondolataink megállhatnak most a családnál, főképp a szülőknél, és különösen az édesanyáknál, akik gyermekeknek adnak életet, és gondoskodó szeretettel kísérik az újszülötteket világra érkezésük pillanatától kezdve. „Mi lesz ebből a gyermekből?” – kérdezhették a pásztorok – ahogyan ez korábban Keresztelő Szent János esetében is történt. Jézus születéséről az angyalok tudósították őket, majd elindultak Betlehembe, hogy meggyőződjenek ennek igazáról, s hogy a látás után a hitre is eljussanak. A teljes elfogadást tehát mindig megelőzi a személyes tapasztalat, az ő esetükben a jászolban elhelyezett gyermek megpillantása. A szegénység nem akadály az Istennel való kapcsolatra, de súlyos korlátokat állíthat ember és ember között, és igazságtalanságot szül.
     Január 1-én Mária személyét különösen is kiemeli a mai nap liturgiája, aki a csodálatos szülés következtében a „Velünk az Isten édesanyja”, vagyis „istenanya” lett. Szent Pál apostol egyetlen helyen őrzi emlékét, mely Jézus titkának szemszögéből mutat rá Mária szerepére, amikor kijelenti, hogy a Megváltó asszonytól született, s ez egyúttal egy történeti és teológiai megállapítás is. Mária összes gazdagsága a hite volt, az igenje, amit Isten elfogadott és a legnagyobb ajándékot adta nekünk általa: a Messiást.
     A harmadik nagy gondolat, mely január elsejéhez kapcsolódik a katolikus egyházban, a béke világnapja. Visszatekintve a mögöttünk hagyott esztendőre, hálát adhatunk életünkért, de ugyanakkor azt is fel kell idézni, hogy a világ nagyon sok részén emberek ezrei, milliói élnek szegénységben és nyomorúságban a társadalmi-gazdasági igazságtalanság következtében, és keresztényeket is üldöznek. Ezért a béke látomása, mely ilyenkor eltölti az egyház tagjait, reménykedve tekint a jövőre, hogy Isten áldásával megmaradhatunk családjainkban, közösségeinkben a szív békéjében és bár az emberiség gondjai közepette, de mégis az összefogásban és az egyetértésben.
     Boldogságot, lelki békét kívánunk egymásnak az év első napján és nem csak fizikai szerencsét, mert Karácsony lényege éppen abban áll, hogy az Isten Fia magára vette a mi gyarló, bűnös természetünket, s anélkül, hogy bűnt követett volna el, azt megszentelte. Ahogy a II. Vatikáni Zsinat fogalmaz: Krisztus mutatja be az embernek magát az embert, mert az Isten Fia valamiképpen minden emberrel egyesült, amikor testté lett. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett és emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától született, így valóban egy lett közülünk, mindenben hasonló hozzánk, a bűnt kivéve. (GS 22)
     Karácsonykor a hozzánk eljött Üdvözítőtől kérjük, hogy a most kezdődő évben áldja meg családjainkat, nemzetünket és az egész világot. Ahogy a pásztorok segítségére sietett, akik az éjszaka sötétjében tájékozódtak a csillag után, az Oltáriszentségben való jelenlétével és Szűz Mária Isten Anyjának mint a tenger csillagának a fényével vezessen minket utunkon az esztendő minden napján.
     Az év első napja kérdésére, miközben a világ híreit hallgatjuk, nekünk is válaszolni kell: Ki irányítja valójában a világot, ki áll a különböző háborúk, népirtások mögött, ki a felelős a pénzügyi válságokért, a szegénységért és a politikai küzdelmekért?
     Január elseje, az új év első napja ezért egy alapvető igazságra hívja fel a figyelmünket: a pénz, a földi javak és maga az élet Isten ajándéka, de nem Isten. Ezért nincs is lehetőségük arra, hogy a tőlük várt boldogságot megadják. Mi a mai örömhír? – Szent Pál, – akinek születése 2000. évfordulóját ünnepeljük még ebben az évben is–, teszi világossá, hogy egyedül az Úr Krisztus kezében van a világ történelme és mindannyiunk élete. Mert ő az a hatalmas Úr – aki megnyithatja belső börtönünk ajtait, amiről időrendben a legelső keresztény irat, az első Tesszaloniki levél minden kétséget kizáróan meggyőz bennünket: Istentől választottak vagytok, a tevékeny hit, az áldozatos szeretet és a Krisztusba vetett szilárd remény alapján.