„A válságot az evangéliumi és egyetemes értékekkel, a mértékletességgel és szolidaritással küzdhetjük le” – mondta a Szentatya 2009 első napján

Január elsején, Szűz Mária, Isten Anyja liturgikus ünnepén XVI. Benedek pápa délelőtt 10 órakor szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában.
Homíliájában felhívást intézett az izraeliek és palesztinok közötti békéért. Szavaival bátorította a Gáza övezet kicsiny, de annál buzgóbb plébániájának híveit.

Az év első napján, karácsony oktáváján, Mária istenanyaságát ünnepeljük, és ez egyben a béke-világnap is. „Karácsony fényében boldog újesztendőt kívánok mindenkinek, különösképpen is Raffaele Renato Martino bíborosnak és munkatársainak a „Iustitia et Pax” Pápai Tanácsban elismerve értékes szolgálataikat, továbbá Tarcisio Bertone bíboros államtitkárnak és az egész államtitkárságnak, valamint a Szentszéknél akkreditált nagy számban jelen levő követeknek.”

XVI. Benedek a köszöntések után az ünnep liturgiájához, az olvasmányokhoz fűzte elmélkedését. Az első olvasmány a Számok könyvének 6. fejezetéből vett szakasz, az ősi ároni áldás: Izrael papjai így áldották meg a népet: „Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged, ragyogtassa rád arcát az Úr és kegyelmezzen néked, fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked.” Az Úr szent nevét háromszor hívták segítségül kegyelmet és békét kérve. Ez a szokás lényeges valóságra utal: hogy a béke útján járhassanak, az embereknek és a népeknek szükségük van arra, hogy az Isten rájuk ragyogtassa arcát és megáldja őket. Ez történt végleges módon a Megtestesüléssel: Isten Fia eljött, megtestesült és belépett a történelembe, elhozta a visszavonhatatlan áldást, és most már építhetjük a szeretet és a béke civilizációját.

A II. vatikáni zsinat ezzel kapcsolatban kijelentette (GS 22): „Isten Fia megtestesülésével bizonyos módon egyesült minden emberrel”. Ez az egyesülés az Isten képére teremtett emberiség eredeti szándéka szerint történt. Valójában a megtestesült Ige egyedüli tökéletes és egylényegű képmása a láthatatlan Istennek. Jézus Krisztus a tökéletes ember. A pápa ismét a zsinatot idézte: „Benne az emberi természet bennünk is nagy méltóságra jutott” (uo.). Ezért Jézus földi története, amely a húsvéti misztériumban éri el csúcspontját, egy új világ kezdete, valóban új emberiség kezdődött vele, amely Krisztus kegyelmével képes megvalósítani egy békés „forradalmat" nem ideológiai, hanem lelki forradalmat, nem utópisztikusat, hanem valóságosat, éspedig a felelősségtudatok érlelődésén keresztül. Ez a béke evangéliumi útja. És itt a pápa hivatkozott ez évi békeüzenetére, amelynek témája: „Küzdjük le a szegénységet és építsük a békét.”

Ezután a Szentatya röviden kifejtette a téma két szempontját.

1) Jézus születése Betlehemben kinyilatkoztatja, hogy Isten a szegénységet választotta maga számára, amikor eljött közénk. Az újszülött jászolban fekszik. Jézus szegényen akart születni, élni és meghalni. Miért? Liguri Szent Alfonz, az olaszok kedves karácsonyi énekének szerzője válaszol: „Neked, ki a világ Teremtője vagy, hiányzik a takaró és a tűz, Ó, Uram, választott Kisded, mennyivel inkább szeretetre indít engem ez a szegénység, mivel téged a szeretet tett szegénnyé.” Íme a válasz: Az irántunk való szeretet sarkallta Jézust nemcsak arra, hogy emberré legyen, hanem hogy a szegénységet válassza. Szent Pál ezt írta a korinthusiaknak (8,9): „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy szegénysége által ti gazdagok legyetek.”

2) A második pontra áttérve a pápa megmagyarázta, hogy van olyan szegénység, ínség, amelyet Isten nem akar, amely ellen küzdeni kell, amint a béke világnapi üzenet is mondja, az a szegénység, amely megakadályozza, hogy a személyek és a családok méltóságuk szerint élhessenek, az a szegénység, amely megsérti az igazságosságot és az egyenlőséget, és mint ilyen veszélyezteti a békés együttélést. Ide tartoznak a nem anyagi szegénységnek azok a formái, amelyeket a békeüzenet említ: a gazdag társadalmakban is jelen van a kisemmizettség, az erkölcsi és lelki nyomor. A pápa üzenetében a globalizáció távlatában , elődei nyomdokain haladva, rámutatott a szegénység világméretű csapásaira: járványos betegségek, a gyermekek szegénysége, az élelmezési válság, továbbá leleplezte az elfogadhatatlan egyre növekvő fegyverkezési versenyt.

Egyrészt az Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozatát ünneplik, másrészt növekszenek a katonai költségek, megsértve ezzel az ENSZ kartáját, amely szerint a minimálisra kellene csökkenteni azokat. Ezen kívül a globalizáció eltávolít bizonyos korlátokat, ugyanakkor újakat építhet, ezért a nemzetközi közösségnek és az egyes nemzeteknek ügyelniük kell a konfliktusok veszélyeire és megtartani a szolidaritás szintjét. Revideálni kellene a fejlődés uralkodó modelljét: a pénzügyi problémák közvetlen megoldásán túl szembe kell nézni a föld ökológiai problémáival, főleg pedig a kulturális és morális válsággal, amelynek szimptómái a világ minden részén világosan jelentkeznek.

XVI. Benedek röviden így foglalta össze a kivezető utat az emberiség jövője számára: hogy legyőzzük az átkos szegénységet, amely elnyom annyi embert, és mindenki békéjét fenyegeti, fel kell fedezni a mérsékletet és a szolidaritást, ezeket az evangéliumi és egyben egyetemes értékeket. Még konkrétabban csak úgy győzhetjük le a nyomort, ha a javak elosztásában követjük Szent Pál tanácsát: „nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint” (2Kor 8, 13). A szegénység önmagában nem érték, hanem feltétele a szolidaritás megvalósításának.

Homíliája végén a Szentatya Szűz Máriához, Isten Fia anyjához fohászkodott a békéért. Segítsen bennünket legyőzni a szegénységet és építeni az igazi békét, amely opus iustitiae, az igazságosság műve. Külön imádkozott az izraeli és palesztin népesség megbékéléséért, a gázai övezetben kitört tömeges erőszak megszűnéséért, a kis gázai plébániáért.

„Mondjuk Máriának: Megváltónk égi Édesanyja, kísérj bennünket a most kezdődő év során, és esd ki számunkra a béke ajándékát a Szentföld és az egész emberiség számára. Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk. Ámen.”