Egy évszázaddal ezelőtt született Bergamóban Giacomo Manzù, Angelo Manzoni fia. (Manzù
Manzoni tájszólásban.) Az első világháború után rövid ideig Párizsban tartózkodik,
majd Milánóban telepszik meg, ahova Páter Gemelli hívja meg 1932-ben, hogy a katolikus
egyetemen dolgozzék. Itt négy domborművet alkot gipszből, négyet pedig gránitból,
továbbá a Szeplőtelen szűz szobrát is megmintázza az egyetem altemplomának. A katolikus
egyetem alapítója, p. Gemelli nagy helyet biztosított a szakrális művészetnek. Manzù
művészetében egyesítette a hagyományost és a modernet. Alkotásai közül megemlítjük
a Szent Péter bazilika, a salzburgi dóm és Rotterdam Szent Lőrinc-templomának kapuját.
Manzù ismerte Angelo Roncalli velencei pátriárkát, a későbbi XXIII. János pápát, akinek
mellszobrát megmintázta.
Ezt olvassuk boldog János pápa naplójában (1960.
jún. 16): „Az egyedüli szórakozás az utolsó ülés a jó Manzù előtt, aki mellszobromat
mintázza. Gondolom, hogy a vele való kapcsolat hasznos és bátorító lesz lelke számára.”
A művész Loris Capovillának, János pápa titkárának írta:„Én mesterségem kezében vagyok,
Te pedig Isten kezében, de az én művészetem is imádság, hasonlít a tiédhez, vagy legalábbis
hasonló szellemű.” E néhány emlékező sort az Osservatore Romano december 21-i
számában megjelent cikk alapján írtuk, amely megemlékezik arról, hogy Bergamóban kiállítás
nyílt Giacomo Manzùról a szobrász születésének 1oo. Évfordulója alkalmából.