Karitatív szeretet és emberi jogok: teret biztosítani a jótékonyságnak a civil társadalomban – római konferencia

„Nem mindent szabályozó és uraló államra van szükségünk, hanem olyan államra, mely a szubszidiaritás elvének megfelelően nagylelkűen elismeri és támogatja a különböző társadalmi erőkből született kezdeményezéseket, melyek összekapcsolják a spontaneitást a segítségre szoruló emberekhez való közelséggel. Az Egyház ilyen eleven erő” – idézte Mary Ann Glendon, az Egyesült Államok szentszéki nagykövete XVI. Benedek pápa „Az Isten szeretet” c. enciklikáját beszédében, amellyel megnyitotta december 3-án Rómában az amerikai Acton Institute konferenciáját a Szent Kereszt Pápai Egyetemen. A tanácskozás előadói között volt Karel Kasteel prelátus, a „Cor Unum” Pápai Tanács titkára, aki felolvasta Paul Cordes bíboros, a vatikáni dikasztérium elnökének üzenetét; Fra’ Matthew Festing, a Máltai Lovagrend nagymestere; Michael Novak, neves amerikai publicista; Arthur Brooks, az American Enterprise kutatóintézet elnöke.

Mary Ann Glendon hangsúlyozta, hogy a karitatív tevékenységről szólva meg kell vizsgálni a katolikus társadalmi tanítás, a szubszidiaritás elve, a nagylelkűség amerikai hagyománya és a II. világháború után megteremtett emberjogi hagyomány erre vonatkozó aspektusait. Rámutatott, hogy a szociális tevékenységet hatékonyabban és humánusabban látják el a civil társadalom intézményei, mint az állam. Majd arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Egyesült Államok kormánya az elmúlt 8 évben megkettőzte a Dél-Amerikának nyújtott segélyeket, négyszeresére növelte az Afrikának és háromszorosára a világ különböző részeire küldött támogatásainak az összegét. Kiemelte, hogy milyen fontos az állami és a magán adományok közös felhasználása, amelyet az elmúlt 8 évben a Bush kormány jelentősen elősegített. A távozó elnök hivatalba lépésekor első intézkedéseként irodát hozott létre a Fehér Házban, majd a szövetségi hivatalokban az egyházi jótékonysági szervezetek képviseletére, és csökkentette azokat a nehézségeket, amelyek a kormány és ezen szervezetek közötti együttműködést korlátozták.

Arthur Brooks, az American Enterprise kutatóintézet elnöke felszólalásában egy kutatását ismertette. A harmincezer háztartásban elvégzett felmérés eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az átlag amerikai családok amikor gazdagabbakká válnak, többet adományoznak és minél többet adományoznak annál jómódúbbak lesznek. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban a családok 75%-a költ adományokra és 60%-a végez önkéntes munkát. 2007-ben az USA-ban 295 milliárd dollárt adományoztak magánszemélyek, amely közel 30 ország GDP (bruttó hazai termék) összegének felel meg. Tévesnek nevezte azt az elképzelést, miszerint ha a kormány tökéletesen ellátná feladatát az oktatás, az otthonbiztosítás, a rászorulók ellátása terén, nem lenne szükség jótékonyságra.

Azzal a téves közhiedelemmel szemben azt állította, hogy összességében mindenki egyre jómódúbbá válik a világon. Statisztikák szerint 1954 és 2005 között az átlag amerikai családok 150%-kal lettek gazdagabbak és 190%-kal növekedett az adakozás aránya. Brooks rámutatott, hogy a jótékonysági adakozás nemcsak jó befektetés, hanem hazafias cselekedet is, mert munkahelyeket, adóbevételeket teremt és növeli az általános jólétet. Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy azok az emberek, akik adakoznak, boldogabbak. 34%-kal nagyobb esélyük van a boldogságra azoknak, akik jótékonysági célokra adakoznak. Egészségesebbek, boldogabbak, jómódúbbak lehetnek. Az adakozás erősíti a közösséget, növeli a gazdaságot és gazdagabbá teszi az országot. Mivel az adakozást a családban látott példa és az erre nevelés által sajátítjuk el, nagyon fontos ezt szem előtt tartani a gyermekek szempontjából.

Az American Enterprise kutatóintézet elnöke végül hangsúlyozta: akkor igazán nemes az adakozás, ha névtelen formában történik. A mai világban azonban az emberek hajlamosak azt a magatartást követni, amelyet a híres emberektől látnak, ezért fontos, hogy példát mutassunk másoknak a nyilvános adakozással is.