2008-12-04 17:42:45

Szentmártoni Mihály S.J. elmélkedése Advent 2. vasárnapjára


KÉSZÍTSÉTEK ELŐ AZ ÚR ÚTJÁT
(Iz 40,1-5.9-11; 2Pét 3,8-14; Mk 1,1-8)

RealAudioMP3 A liturgia Ádvent második vasárnapján az üdvösségtörténet két nagy előfutárnak a szavát hallatja velünk: Izajásét és Keresztelő Szent Jánosét. Az evangéliumi nyitányban e két hang összecsendül: Izajás távolból hirdette a Megváltó eljöttét, nemzedékek itták szomjas szívvel biztató szavait: „Íme, Isten, az Úr, eljön hatalommal.” Keresztelő Szent János Krisztus közvetlen eljöveteléről tett tanúságot és a megtérésre való felhívása visszhangozta Izajás próféta szavát is, amellyel bátorította a száműzetés keserveiben megritkult, reményvesztett népet és készítette őket a hazatérésre.


Tanulságos megfigyelni, hogyan, milyen szavakkal bátorítja Izajás próféta Izrael idegenbe szakadt fiait és leányait. Nem ígér nekik fényes, szebb jövőt, amint azt a világ politikusai teszik oly könnyedén; Izajás csendesen a Jóistenről beszél nekik, aki nem felejtette el népét, hanem maga siet eléjük, hogy megszabadítsa őket. Ha beleéljük magunkat e megfáradt, megroggyant, megalázott nép lelkületébe, akkor szinte halljuk azt a szorongással teli kérdést, amelyet Izajáshoz intéztek: „Mondd, hogyan, milyen jelek láttán ismerjük majd fel Istenünket? Vajon rettenthetetlen harcosként, vagy megvesztegethetetlen bíró, esetleg könyörtelen igazságszolgáltató alakjában jön el? Vajon tűzzel és vassal irtja majd ki ellenségeit, megbosszulva rajtuk mindazt az igazságtalanságot, amit jogtalanul elszenvedtünk?" És mit válaszolt nekik Izajás? Elmondta nekik, hogy ne így képzeljék el Istenüket, hanem úgy, mint Jó Pásztort, aki keresi eltévelyedett bárányait, hogy biztonságba vezesse őket. Azáltal ismerik majd fel, hogy örömben és szeretetben, igazságban és igazságosságban, barátságban és békében érkezik. Mert Isten, mivel nagy és mindenható, örömét leli a kicsinyek felemelésében és mindannak megújításában, amit az ember balgaságból, vagy éppenséggel gonoszságból elrontott. A jóság és csak a jóság jelzi a Jóisten jelenlétét.


„Készítsétek az Úr útját!” - visszhangzik ma is világszerte Keresztelő Szent János megalkuvást nem ismerő szava. Mi is várjuk Urunk eljövetelét, mivel megígérte, hogy biztosan eljön. De talán mi is azon töprengünk, mint a szolgaságba szakadt zsidók, hogyan, milyen jelekkel, milyen alakban jön majd el Istenünk, hogyan tudjuk majd felismerni Őt? A válasz ugyanaz, mint amelyet Izajás adott Izrael fiainak: felismerjük az örömben, a megbocsátásban, a szeretetben, az igazságban, a barátságban. Felismerjük Őt a jóságban és a jóság révén. Keresztelő Szent János felszólításának azonban ma új visszhangra kell találnia lelkünkben. Mi ugyanis nemcsak a magunk számára készítjük az Úr útjait, hanem mások számára is. Nekünk magunknak kell Keresztelő Szent Jánosokká válnunk, akik szóval és élettel valósítják meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Isten újra beléphessen a világba, az emberek szívébe, lelkébe és életébe. Nekünk kell megrajzolnunk azokat a jeleket, amelyek révén az emberek felismerik Őt. A mi jóságunk és szeretetünk, a mi megbocsátó készségünk és igazságosságunk azok a jelek, amelyek alapján a világ képes lesz felismerni, hogy az Úr közel van, hogy már itt van közöttünk. Ugyanerre buzdít bennünket Péter apostol is a második olvasmányban, azaz hogy Úrvárásunk ne legyen tehetetlen tétlenség, hanem csendes, de aktív munkálkodás, reményteljes várakozás abban a szilárd meggyőződésben, hogy az Úr nem késik.


Minden Ádventnek, Úrjövetelnek vannak előfutárai. Jézus első eljövetelét hírnökök előzték meg: Keresztelő Szent János, angyalok, pásztorok, bölcsek. Második, dicsőséges eljövetelének is lesznek majd hírnökei: a nap, a hold, a csillagok, nagy jelek a mennybolton. E két eljövetel között van azonban egy harmadik is, amely itt és most valósul meg a történelemben. Ez Krisztus titokzatos, de valós érkezése az emberi lelkekbe igéje és szentségei révén, gondviselő és megbocsátó szeretete által. Ennek a csendes Úrjövetelnek is vannak, kell, hogy legyenek előfutárai, akik elkészítik az utat az emberi szívekhez. És erre a küldetésre kaptunk felhatalmazást valamennyien keresztségünk pillanatában.


Jézus Keresztelő Szent Jánost még anyja méhében megszentelte, hogy rettenthetetlen előfutárává tegye. Nekünk is hasonló küldetést adott, azt, hogy hírnökei és tanúi legyünk itt és most, a történelem e pillanatában, azok között az emberek között, akikkel együtt élünk, akikkel utjaink egybefutnak. Nekünk azonban van egy nagy előnyünk Keresztelő Szent Jánossal szemben: János azt hirdette, hogy közel van Isten országa, nekünk azt kell hirdetnünk, hogy már itt van. Nekünk nem az a feladatunk, hogy várjuk Isten országát, hanem hogy tanúságot tegyünk róla. Nekünk nem arra kell buzdítanunk az embereket, hogy vágyakozzanak az üdvösségre és a szabadulásra, hanem arra, hogy befogadják Isten országát. De erre csak akkor leszünk képesek, ha előbb mi magunk is megtapasztaltuk Isten szeretetét a megtérésben, a bűnbánatban és a kiengesztelődésben.








All the contents on this site are copyrighted ©.