XVI. Benedek az egyetem világáról: legyen mentes a magán- és gazdasági érdekektől, hogy szabadon terjeszthesse a tudást

Ahhoz, hogy az egyetem hű maradhasson hivatásához, szabadnak kell lennie a tanítás terén és mentes a gazdasági, valamint a politikai befolyás alól – hangsúlyozta XVI. Benedek hétfőn délben, amikor fogadta a Pármai Tudományegyetem tanárait és hallgatóit. Beszédében a pápa szólt az egyetemi reformról, amely csak akkor valósulhat meg, ha a lelkiismeret „reformján” alapul. Felhívta továbbá a fiatalok figyelmét azokra a kockázatokra, amelyek a túlságosan individualista és virtuális tanulási módból fakadhatnak, ha az elsősorban technológiai elszigeteltségben és nem az egyetem tipikus közösségi formájában zajlik.

Az Áldások Termében összegyűlt 1300 személy előtt, akik a pármai egyetem évszázados eredetét ünneplik, a pápa Damjáni Szent Péter spirituális és lelki örökségéről elmélkedett. A szent, aki az egyház egyik nagy reformátora volt, a pármai iskola első diákja, majd tanára volt a második évezred első évtizedeiben. Damjáni Szent Péter írásainak és még inkább személyes tanúságtételének egyik alapvető aspektusa, hogy minden hiteles reform elsősorban spirituális és erkölcsi jellegű, vagyis a lelkiismeretből indul ki – mutatott rá a pápa.

Gyakran beszélnek ma egyetemi reformról Olaszországban is, de mindig érvényes marad a következő tanítás: a strukturális és technikai változtatások akkor hatékonyak, ha komoly lelkiismeretvizsgálat kíséri őket minden felelős részéről. Ha azt akarjuk, hogy egy emberi környezetben javulás következzen be a minőség és a hatékonyság szintjén, mindenkinek önmagát kell megreformálnia, kijavítva azt, ami árthat a közjónak vagy akadályozhatja azt – figyelmeztetett XVI. Benedek.

Nincs olyan reform, amely ne kötődne a szabadság tiszteletéhez a tanítás, a kutatás, a gazdasági és politikai hatalomtól való föggetlenség terén. Ez nem annyit jelent, hogy az egyetem elszigetelődik a társadalomtól, vagy hogy önmeghatározóvá válik, illetve, hogy a közpénzt felhasználva magánérdekeket követ. Nem ez a keresztény szabadság – emelte ki a Szentatya. Az Evangélium és az egyház hagyománya szerint az az igazán szabad személy, közösség vagy intézmény, amely teljesen megfelel saját természetének és végcéljának. Az egyetem hivatása pedig nem más, mint a személy tudományos és kulturális képzése a társadalmi és polgári közösség fejlődése érdekében.

XVI. Benedek ezután figyelmeztette a fiatalokat arra a kettős veszélyre, amelynek ki vannak téve az új nemzedékek az informatikai technológiák hatalmas terjedése miatt: ez egyrészt a koncentrációs képesség és a személyes elkötelezettség csökkenése, másrészt az elszigetelődés egy egyre virtuálisabb valóságba. Így a társadalmi dimenzió darabokra hullik, míg a személy önmagába zárkózik a másokkal való építő jellegű kapcsolatok elől. Az egyetem pedig természetéből fakadóan éppen az individuális és közösségi jelleg egyensúlyából él: a kutatás és az egyéni elmélkedés, a nyitottság és véleménycsere között egy egyetemes távlatban – zárta beszédét a Szentatya a Pármai Tudományegyetem tanáraihoz és hallgatóihoz.