„A szemlélődő szerzetesek arra emlékeztetik a világot, hogy Isten a legfőbb jó” –november 21-én tartja az egyház a „pro orantibus” imanapot

Szűz Mária bemutatásának liturgikus emléknapján az egyház a szemlélődő szerzetesnőkért imádkozik. Gianfranco Agostino Gardin érsek, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának titkára az Osservatore Romano pénteki számában nyilatkozott a „pro orantibus” imanapról. II. János Pál pápa határozta el, hogy Szűz Mária bemutatásának ünnepén az egyház imádkozzon a szemlélődő szerzetesnőkért. Mária teljes egészében az Úrnak szentelte magát, így jól kifejezi azt az életideált, amelyet a klauzúrás szerzetesnők választottak maguknak. Az egyháznak szüksége van a monasztikus életre, mind a férfi, mind a női szemlélődő szerzetesekre, mert emlékeztetnek a keresztény élet lényegére, vagyis arra, hogy Isten a legfőbb jó – fejti ki Gardin érsek.

Fennáll annak a veszélye, hogy a keresztény közösség elfeledkezik a szemlélődő szerzetesek jelenlétéről, mert nem érti meg hivatásukat. A hitüket gyakorló keresztények között is olykor felmerül a kétely, hogy teljesen érthetetlen és haszontalan életformáról van szó. Azokban a társadalmakban, amelyek a hatékonyságot helyezik előtérbe, a szemlélődő szerzetesnők választása emberi és spirituális erőforrások pazarlásának tűnhet. II. János Pál pápa utalt erre az ellenvetésre „Vita consecrata” k. apostoli buzdításában és így válaszolt rá: „Ami az emberek szemében pazarlásnak tűnhet, azok számára, akiket szívük mélyén magával ragadott az Úr szépsége és jósága, a szeretet evidens válaszáról van szó” – emlékeztet rá Gianfranco Agostino Gardin érsek, a Szerzetesi Kongregáció titkára az Osservatore Romano hasábjain.
A vatikáni politikai és vallási napilap pénteki számának címlapján egy indiai szemlélődő szerzetesnő, Alosious nővér tanúságtételét olvashatjuk: „Az ima az üldöztetésben” címmel.

Milyen hatással van a keresztényüldözés szemlélődő életünkre? – teszi fel a kérdést a klarisszák rendjébe tartozó nővér. Az indiai üldöztetés a letargiában élő keresztények lelkiismeretének felrázását szolgálja. A Mennyei Atya azt kívánja a szemlélődő szerzetesnőktől, hogy váljanak hiteles keresztényekké és dicsőítsék az Urat, hogy az indiai helyi egyház új életre ébredjen. Az indiai klarissza nővér fájdalommal számol be róla, hogy az országban sok kereszténynek át kell térnie a hinduizmusra ahhoz, hogy életben maradhasson. Sok szerzetesnő és mások, főleg a legszegényebbek, arra kényszerültek, hogy az erdőkbe meneküljenek, ahol élelem és ivóvíz nélkül tengődnek. Alosious nővér rendtársaival együtt még buzgóbban imádkozik a mennyei Atyához és még több önmegtagadást gyakorol. Szívük a nehézségek ellenére tele van reménnyel, mert hiszik, hogy a vértanúk vére a kereszténység magvetése. Szent Pállal együtt vallják: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál” – olvassuk az Osservatore Romano november 21-i számában, a „pro orantibus” imanap alkalmából.