„Jöjj el, Urunk Jézus és alakítsd át az emberek szívét” – a Szentatya fohásza a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Krisztus, aki legyőzte a halált, jöjjön el közénk most is, a XXI. században és újítsa meg a világot, mely drámai, igazságtalan helyzetekkel kzdt. XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt az általános kihallgatást nagy erejű, rögtönzött imával zárta le, amelyben így fohászkodott:
„Jöjj el Urunk! Jöjj el, az általad ismert módokon. Jöjj el az igazságtalanság és erőszak világába. Jöjj el a menekülttáborokba, Darfurba, Észak-Kivuba, és a világ számos részére. Jöjj el oda, ahol a kábítószer uralkodik, jöjj el azok közé a gazdagok közé, akik elfeledkeztek rólad és csak önmagukért élnek. Jöjj el oda, ahol még nem ismernek téged. Jöjj el és újítsd meg a világot. Jöjj el szívünkbe is!” – hangzott a Szentatya imája.

XVI. Benedek pápa katekézisét ismét Szent Pál tanításáról tartotta, ez alkalommal Krisztus parúziájához, eljöveteléhez fűzte gondolatait. Hangsúlyozta, hogy Jézus második eljövetele kötelesség a keresztények számára, akiknek az a feladatuk, hogy a történelemnek ebben a pillanatában tegyenek tanúságot az evangéliumról. Ez azonban nem fojthatja el a keresztény hit természetéből fakadó vágyat, amelyet az ősi fohász fejez ki: „Maraná thá!” – Jöjj el Urunk Jézus!
A világ legvégső dolgaira vonatkozó keresztény tanítás - az eszkatológia - mindig a feltámadás eseményéből indul ki. Szoros kapcsolatban áll a jelennel, amelyben Isten országát építjük, és a jövővel, amikor „Krisztus átadja az uralmat Istennek”. Szent Pál rámutat arra, hogy a parúzia, Krisztus eljövetele – amelyet az első idők keresztényei azonnal bekövetkezőnek tartottak – biztos reményre ad okot.

Végül mindig az Úrral leszünk – mondta katekézisében XVI. Benedek. Ez az alapvető üzenet: jövőnk az Úrral való lét, mivel mint hívők már most is az Úrral vagyunk. Jövőnk, az örök élet már megkezdődött.
Jézus eljövetelében hinni azonban nem azt jelenti, hogy a keresztények elvonatkoztatnak a mindennapi élettől. Jézus eljövetelének várása nem ment fel bennünket evilági elkötelezettségeink alól. Éppen ellenkezőleg: tetteinket illetően felelősséggel ruház fel minket az isteni Bíró előtt. Éppen ezáltal növekedik az a kötelességünk, hogy ebben a világban és ezért a világért dolgozzunk.

A pápa Szent Pál tanításából a következő két pontot emelte ki: a hitre szóló meghívás egyetemes, mindenkinek szól, és a keresztények Krisztussal együtt feltámadnak. Ez a bizonyosság legyőz minden félelmet, beleértve a haláltól való félelmet is.
Minthogy Krisztusban már elkezdődött az eljövendő élet, ez bizonyosságot ad a remény számára is. A jövő nem egy sötét valóság, amelyben senki sem találja meg a követendő irányt. Ez nem így van. Krisztus nélkül ma is sötét és félelemmel teli a jövő a világ számára. A keresztények azonban tudják, hogy Krisztus világossága erősebb, ezért olyan reményben élnek, amely révén bátran szembenéznek a jövővel.

Katekézise végén a Szentatya anyanyelvükön köszöntötte a zarándokcsoportokat. A magyar hívekhez a következő szavakkal fordult:
„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar híveket! Isten hozott Benneteket, különösképpen az illésházi csoport tagjait. Életetek építsétek Krisztus sziklájára, és így bátran hirdessétek az ő Igéjét korunk embereinek! Apostoli áldásomat adom Rátok és családjaitokra.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!"